Attól nem lesz egy tett bocsánatos, ha valaki másért (gyerek, apu, anyu, közjó, stb.) teszik.

És nem lesz valami erkölcstelen attól, ha magamért teszem.

Igazából azt tartom erkölcstelennek, ha valaki az alapján dönt egy tett erkölcsösségéről, hogy ki a kedvezményezettje (bárki, csak ne én legyek), nem pedig az alapján, hogy mi a tett.

Mert akkor ha a gyermekemért kinyírom a köztársasági elnököt vagy kirabolok egy bankot, az erkölcsös tett, a megélhetési bűnözés pedig szinte már szobortalapzatért kiált.

Ha meg magamért alkudok ki egy magasabb fizetést, az hirtelen elítélendő önzőség lesz. Hát egy frászt.

Senki másnak nem kötelessége értem erőfeszítéseket tennie.

Nekem viszont kötelező a saját fenntartásomért tenni.