"Él bennünk egy olyan vágy, mely arra ösztönöz, hogy igyekezzünk mindent megérteni, ehhez viszont nincs szükség tudásra.

A feltételezés, hogy van isten, nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy mindent tökéletesen megértsünk, anélkül, hogy mindent tökéletesen megismernénk."

Sztrugackij: Stalker

A vallásosság saját magad kivetítése egy erősebb, hatalmasabb és okosabb lénybe, ami ráadásul halhatatlan.

A vallás az a nyakatekert folyamat, amelynek során megnyugtatjuk önmagunkat, megígérjük magunknak, hogy majd apuka elintézi, és nem utolsósorban megígérjük magunknak, hogy halhatatlanok leszünk. Mert mi is az isten? Omnipotens, omnikompetens és persze halhatatlan.

És mi mind istenek szeretnénk lenni – proxy által.

A fohászkodás igénye (istenítésé) állítólag minden ember fejében ott van – erre mondják, hogy van egy isten alakú űr az agyban. Tehát akkor istennek is kell lennie. De sajnos az, hogy te szívesebben könyörögsz, minthogy tennél valamit, még nem jelenti, hogy van kihez. Attól, hogy könnyebben elhiszed, hogy egy képzeletbeli közvetítő elintézi helyetted, még nem következik, hogy az illető valóban létezik is. Ha meg mégis jobban érzed magad a fohászkodástól, az vegytiszta placebo-hatás. Ahelyett, hogy beismernéd, hogy te valamiben nem vagy kompetens, inkább úgy teszel, mintha ismernél valakit, aki meg igen.

Az, hogy jó lenne, még nem jelenti, hogy van. Az, hogy ijesztő lenne, ha nem lenne, még nem jelenti hogy van. Ezek mind intellektuális rövidzárlatok.

De ettől még a placebo-hatást nem szabad alábecsülni. Csak a helyén kéne kezelni.

Amikor vallásról beszélek, nem csak a mások által is annak nevezett eszméket sorolom ide, hanem ide tartoznak a különféle ideológiák, közgazdasági hitviták, ezoterikus csí-magyarázatok, de még a tarot is.

Egyszer már rugóztam azon, hogy minden önszolgáló nemzeti mítosz ellenére a magyar alapvetően nem szabadságszerető nép. Sokkal inkább gyáva. Arról is volt szó, hogy a látványos hisztik és melldöngetés sosem a cél elérését szolgálja, hanem hogy elmondhassuk magunkról: mi megpróbáltuk. De tervünk sem volt győzelem esetére.

Mindenki ismeri a viccet, amikor az idegent körbevezetik a pokolban. Az idegen lát egy üstöt, körülötte villás ördögök őrködnek és visszadobják, aki megpróbál kimászni. Kérdi, kik azok, a vezetője mondja, hogy hát az olaszok. A második üst mellett nem áll senki, csak egy felirat, hogy tilos kimászni. Az idegen megtudja, hogy azok a németek. Nekik nem kell őr. A harmadik üst mellett még felirat sincs. A benne ülők rezignáltan tűrnek. Nagy lehet az önfegyelem, ha még felirat sem kell nekik - mondja az idegen. Egy frászt - válaszolja az idegenvezető. Azok a magyarok. Ha az egyik megpróbál kimászni, a többi visszarántja.

A minap elkövettem azt a hibát, hogy többet feltételeztem Matolcsyról, mint amennyi. A pénzügyi tranzakciós adóról hittem azt, hogy ugyanaz, mnt amit ugyanúgy hívnak boldogabb helyeken - és hogy a pénzügyi stabiliást hivatott szolgálni. De csapdába szaladtam. Azóta is kóválygok az ütéstől. Cserébe azonban kinyílt a szemem és megvilágosodtam, úgy, ahogy próféták is csak epilepsziás rohamok után szoktak.

Vezeklésül hadd tárjam elétek a saját, személyes, Lobster-összeesküvés-elméletemet Mindenható Kormányunk és Jobbik-kezének monetáris idiotizmusáról unortodoxiájáról, amelyet minden bizonnyal lefekvés előtt a paplan alatt életrajzokat olvasgatva pattant ki gazdaságunk látnoki jobbkeze, beethoven69 fejéből. 

A mintát pedig nem-gój bankároktól elirigyelt, lassan évszázados "ötletek" adják. (Amit kábé annyira értenek, mint legyek az ablaküveget, de már terjed a legyek közt, hogy ez egy összeesküvés és utánozós ellencsapás készül.) Így hát utánozzák, már amit megértettek belőle, és persze a végletekig nem veszik észre, hogy azóta eltelt minimum száz év és a világ nem egészen ugyanaz. Ezzel szerintük kisimítható az a galád igazságtalanság, hogy valaki egyszer okosabb volt mint mi.  Mostantól a hunok lesznek a pénz urai és hazai termésű oligarchák nyírhatják a népet. 

Valószínűleg a kormány is hasonló vonalak mentén gondolkodik, mert erősen igyekszik erodálni mindent, ami pénz. Bocsáttassék meg, ha én ebben semmi vonzót nem látok.

"Látod, így is megáll!"

A Facebook IPO előtt sokan agyalnak, hogy vajon megéri-e beszállni, vagy az első hype után nagyon rossz lesz mindenkinek, aki befektetett egy P/E alapján súlyosan túlértékelt cégbe. Ők mind félreértik a helyzetet.

Vállalati életciklus

Felmerül a kérdés, hogy van-e még a FB-nak hová nőni. Jelenleg úgy 9 dollárt akaszt le minden értékesebb, fejlett világ-beli júzerről egy évben. Ha mondjuk jövőre 13.5 lenne ez az összeg, akkor 50% lenne az emelkedés, de ha 2014-ben megint "csak" 4.5 dollárt adna hozzá, az már csak 25%-os növekedést jelentene. Vagyis nincs már hová nőni olyan tempóban, hogy a P/E a szokásos úton behozza magát. (Erre mondják, hogy 100 év kéne, hogy jelen tempóval behozza az árát.)

Bizalmatlan kétféleképpen lehetsz. Nem nézel ki a másikból 1) elég eszet, vagy 2) jóindulatot.

Ha valaki valaha ezek itt mind hülyék, csak én vagyok teáskanna, akkor tudja miről beszélek. És akkor is, amikor arra hivatkozva volt erkölcstelen, hogy ha ő nem, akkor valaki úgyis megteszi. Egyik sem vezet sehová.

Ennek egy csomó következménye van.

Az aláírás magában  azt a jogi fikciót jelképezi, hogy mindennel, ami azon a lapon van, tisztában vagyok és egyetértek. Ez kábé annyira reális, minthogy a 18. szülinapján mindenki felelős felnőtté válik. És a 62.-en munkaképtelen nyugíjassá.

Kormányunk egy egészen új minőségi standardot vezetett be a hiteltelenségért folyó küzdelemben.

Az, hogy folyamatosan magunk ellen beszélünk nemzetközi ügyekben, erőből értünk, érvekből nem, hülyének nézzük az EU-t, amelyik valami rejtélyes oknál fogva hajlandó volt minket komolyan venni - ez mind smafu.

Hogy jogászkodunk és csak a politikai akarat számít, az ígéret nem, hogy a hőn áhított külföldi tőke retteg tőlünk, ha van egy csöpp esze - azt is megszoktuk már.

De hogy már a miniszteri aláírások sem igaziak?

Elmondom, mi történt.