Eljön az a pont, amikor 24-órás megfigyelés alá navigálod magad. (ún. párkapcsolat, ismertebb nevén felerezsi) Ha nem munkában vagy, akkor otthon és ha egyik sem, akkor annak valami nyomós oka kell legyen. És azokról az okokról önként és időben be kell számolni. Mert joga van tudni, két ál-indokból is.

1) mert aggódik érted - tipikus passzív-agresszív magatartás, visszfordítja rád az asztalt és még te legyél hálás, hogy megfigyel. 

2) minden érv közül a legkevésbé releváns, a mert-szeretlek. - És? Akkor mindenről tudnod kell?

Nem tudod megfogalmazni, csak értetlenül borzongsz, amikor együtt lenni (fizikailag egymás társaságában tartózkodni) magától értetődő értékké válik, még akkor is, ha csak unottan kerülgetitek egymást. Hogy be kell számolnod, mikor hol vagy és miért húzódik el a dolog. Amikor hazaérve be kell számolnod a legapróbb részletekről is, miközben valaki mohón lesi minden reakciódat, a kifejezéseket, amit használsz, hátha abból kiderül, melyik apróság bírt számodra különleges jelentőséggel.

Ezúttal azokról, akik már leléptek.

Már szinte hallottam lelki füleimmel az argumentációt, amit mondjuk Szíjjártó vagy Kuszaszem ad majd elő, hogyaszongya az USA is adóztatja a külföldön élő amerikaiak külföldön megkeresett jövedelmét - akkor nekünk is szabad.

Azon túl, hogy ez nem érv, még vissza is nyalhat a dolog, ha azok hirtelen fontosnak tartják lemondani az állampolgárságukról, ahogy a területen kívüli adóztatás által érintett amerikaiak is gyakran megteszik. (A kettős adóztatás elkerüléséről most nem is beszélek, az a kormányt egyértelműen nem érdekli.)

Még az is megfordult a fejemben, hogy az államadósság-fixációt kombinálják az idegenbe szakadt alattvalók nyírásával és államkötvényt akarnak eladni nekik. Elvégre kamatos pénzt kérnek állampolgárságért is, nem működőtőkét, vagy valami hasznosat.

Na de hogy a Friends of Hungary alapítványnak mi lesz a dolga, csak sejteni tudom. Gondolom, a hazafiságot és az idegenbe szakadtak bűntudatát akarják megsarcolni és pénzt kunyiznak majd. Akik meg fizetnek, azokról igazán értékes lista készül. Olyan ez, mint befizetni az államadósság elleni háborús alapba, vagy támogatni a megfelelő focicsapatot. Előfeltétele az állami megrendelések megnyerésének.

A minap tudomásomra jutott, hogy egyik ismerősömnek a barátnője is olvassa az emailjeit.

Ezen kellőképp kiakadtam és gyorsan papírra is vetettem néhány reflexiót - mintegy 20-25 oldalt, úgyhogy mostanában ennek a különböző részeit lesztek kénytelenek eltűrni. Ahogy az lenni szokott, a gondolatmenetem erősen spekulatív, gyakran repetitív, cserébe olyan cirkuláris, hogy könnyű beleszédülni. De ahogy a mondás tartja: ha van egy Lobstered, nincs szükséged centrifugára.

Hölgyeim és uraim, köldöknéző rovatunk következik, amelyből megtudják, mit jelent a 'szeretlek', miért érzed, hogy valami nem stimmel a zéletrendjével, és miért nem bocsánatos bűn a félelem.

De mindenekelőtt elmondom egy régi vesszőparipámat. Hogy tudniillik mik is valójában dédelgetett szokásaink. Különös tekintettel a párkapcsolatban felvett és megkeményedett rutinunkra.

Szokások

Amiről most beszélek, az a napi rutin, a mindenki által ismert preferenciáda, az apró kis dolgok, amiket vagy öntudatlanul sajátítasz el, vagy egy nagy optimalizálás keretében alakítasz ki. De különbség nem nagyon van a kettő között, mert ha egyszer a fejedre nőnek, nehéz lesz tőlük megválni. És nem csak azért, mert tehetetlen vagy velük szemben. Mert ha változtatni akarsz, akkor már erősebb vagy náluk. Hanem azért, mert mások is elvárják, hogy mostantól mindörökké ugyanígy maradj. Mert már erre az énedre építettek, mert már úgy szerepelsz a kalkulációjukban, hogy te ez és ez vagy, akire így számítanak, nem máshogy.

Különösen felerezsizős párkapcsolatban erős ez a probléma.

Ezúton köszönöm a Magyar Fiatalok nevű youtube account holdernek, hogy legalább az embeddelést nem tiltotta le, ha már a kommentek és a minősítés tilos.  Bár ha jobban belegondolok, ez nem is az ő videójuk. Hoppá

Az egyensugarú politikus egyszerű, mint a faék. Megijednél, ha komolyan vennéd, hogy ő TÉNYLEG nem tud többet nálad. Attól, hogy odakerült, nem lett okosabb. Azt meg te sem gondolod komolyan, hogy azért került oda, mert előtte mindenbe beletanult, amiről azóta szabályokat hoz.

Egyensugarú politikusnak egy nőről például két dolog jut eszébe, ebből próbál meg mindent levezetni. Nevezzük kályhának. Az egyik, hogy a nőstény gyengébb, a másik pedig, hogy abból jön ki a gyerek. Ez úgy megragadta a kis fantáziáját, hogy nem tud elszakadni tőle. És valahányszor a nő, mint téma felmerül, ehhez a kályhához szalad vissza hüvelykujj-szabályért. Hüvelykujjért, amit utána jól beledughat a buta kis szájába.

Valaki átküldte ezt a videót. Amúgy jó, de nem erre fogok reflektálni, csupán a címére: Mit mondanék 18 éves énemnek? (Ez különben egy közismert trükk writers' block ellen.)

Valamiért mostanában gyakran jut az eszembe

"Tell me... do you like music, Mr. Finch?"

- You really think that blowing up parliament is going to make this country a better place?
- There's no certainty - only opportunity.
- I think you can be pretty certain that if anyone does show up, Creedy will black-bag everyone of them.
- People should not be afraid of their governments. Governments should be afraid of their people.
- And you are going to make that happen by blowing up a building?
-  ...A building is a symbol, as is the act of destroying it. Symbols are given power by people. Alone, a symbol is meaningless, but with enough people, blowing up a building can change the world.

Észrevettem ám, hogy a rohadtmocsok, hogy mersz lelépni, mikor én akarlak kifacsarni, jogom van hozzá - retorikát leváltotta a  legalább gyere vissza utána, jó? Valahogy úgy képzelem, hogy a vonatkozó nemzetiminisztérium morning meetingjén körbeálltak a kollégák és miközben kiverték egymásnak, meggyőzték egymást, hogy ez majd egész biztosan megállítja az elvándorlást. Ahogy azt Móricka elképzeli.

Egyensugarú politikus zsigeri reakciója egy valódi (azaz nem általa kreált) problémára, hogy bizottságot hoz létre, biztost nevez ki, önt rá egy kis pénzt (ha van), és atyai büszkeséggel nézi, ahogy a bizottságközeliek széthordják. (Majd visszaosztanak neki.)

Szóval mélyen érintett kormányunk itthon tartaná a fiatalokat, és ehhez legmegfelelőbb módszernek az tűnt, hogy felelősöket nevezett ki, akik késlekedés nélkül roadshow-ra indultak.