Észrevettem ám, hogy a rohadtmocsok, hogy mersz lelépni, mikor én akarlak kifacsarni, jogom van hozzá - retorikát leváltotta a  legalább gyere vissza utána, jó? Valahogy úgy képzelem, hogy a vonatkozó nemzetiminisztérium morning meetingjén körbeálltak a kollégák és miközben kiverték egymásnak, meggyőzték egymást, hogy ez majd egész biztosan megállítja az elvándorlást. Ahogy azt Móricka elképzeli.

Egyensugarú politikus zsigeri reakciója egy valódi (azaz nem általa kreált) problémára, hogy bizottságot hoz létre, biztost nevez ki, önt rá egy kis pénzt (ha van), és atyai büszkeséggel nézi, ahogy a bizottságközeliek széthordják. (Majd visszaosztanak neki.)

Szóval mélyen érintett kormányunk itthon tartaná a fiatalokat, és ehhez legmegfelelőbb módszernek az tűnt, hogy felelősöket nevezett ki, akik késlekedés nélkül roadshow-ra indultak.

először egy vitairat készült el sikeres fiatalok bevonásával, majd országosan mintegy ötven helyszínen kérték ki a helyi fiatalok és civil szervezetek véleményét.

Index.hu

Egyszóval újra beizzították a panaszkönyvet. Ha a jókirály biztos meghallotta a panaszokat, az sokaknál már be is gyógyítja a bibis ujjacskát sérelmeket.

Na de lássuk, mit tanult a biztos úr a körútján? Hát nem sokat. Ennek egyik oka, hogy minisztériumban az innovatív gondolkodás csak akkor engedélyezett, ha gazdasági tündérmesét építünk, de akkor kötelező.

A másik ok viszont, hogy a megkérdezettek mégis honnan a jóistenből is tudták volna megmondani, hogy mire lenne szükségük? Tízmillió forinta, az a biztos. Hogy az nincs? Akkor mennyi van? Hogy semmi nincs? Hát akkor utazási kedvezményre.

Mert a paternalizmusban felnőtt nemzedéknem időbe telik saját lábra állni - és hát ha már azon vagyunk, akkor könnyebb elmenni olyanok közé, akiknél nem magától értetődő a felfelé könyörgés. (aka. kivándorlás)

Nem tudom, tényleg ezeket a válaszokat adták-e azok az ún. helyi fiatalok és civil szervezetek, de a bizottság következtetése elég lelombozóra sikeredett.

A munka nagy eredménye az új diákigazolvány szeptemberi bevezetése, ez a korábbinál jóval szélesebb körű kedvezményeket és szolgáltatásokat biztosít a fiatalok számára.

Ugyancsak létrehozták az ifjúsági egyesületek, szervezetek támogatását szolgáló alap kezelését ellátó Új nemzedék kollégiumot, amelyen  keresztül százezer és ötmillió forint közötti támogatást igényelhetnek a pályázók.

1. Több kedvezmény diákra

Hányszor mondjam még, hogy nekem nem kell kedvezmény. Szeretnék annyit keresni, amennyiből megveszem listaáron. Azt, amit szeretnék, és nem azt, amire kedvezményt adtak. (A pénzhelyettesítők mozgástér-szűkítő hatásáról bővebben is írtam.)

Ezen kívül az időm is sokba kerül, amivel a kedvezményeknek utánajárok. Valamint van méltóságom is. Teljes értékű vásárló vagyok, akinek a pénzéért tessenek a szolgáltatáson javítani, ne a kormánynál lobbizni, hogy kötelező legyen náluk vásárolni. Ne azért kelljen megvennem valamit, mert csak arra érvényes a játékpénzem, vagy mert kedvezményekkel arra terelgetnek. Hogyan várunk így akár körülbelül is hatékony piacot? Amíg annak is örülünk, hogy van hol levásárolni a kedvezményünket (némi önerővel), onnan már a szart is megvesszük?

Különben is, a diákra adott kedvezményeknek mi a fészkes közük van az emberhez méltó élethez diploma után?

Összességében tehát egy politikai rutinreakciót láthatunk. Álmegoldás, és még pénzébe is kerül az adófizetőknek. Cserébe hatástalan. Rutin, mint az ÁFA- és a nyugdíjemelés, csak a nyugdíjasok legalább igazi pénzt kapnak. (Tényleg, őket miért nem hülyítik szépkártyával meg egyéb pántlikázott műpénzekkel?)

De ha egy átlag homo kádáricust megkérdezel, mire van szüksége, megbízhatóan pénzt vagy engedményt/kivételezést fog kérni. Sosem egyenlő esélyeket vagy semleges keretszabályozást, amitől nem kell tartania. Ez van, aktívan treníroznunk kell magunkat, ha le akarunk jönni a szerről.

2. Pályázati pénz - és abból jóittnekük-ömeggyőzőkör

Azaz pályázhatsz helyi úttörőszakasz fenntartására.

Pályázol, azaz kuncsorogsz. Nem egy jó ötleten egyalsz, amivel össze lehetne rántani pár embert, mondjuk WoW-t játszani vagy felőlem gyilkosozhattok is vagy nyithattok egy fúdeeredeti filmklubot. De nem, ezek előbb a pénzt adják. És ha az meglesz, ha kitapasztaltad a pénzről-döntő bürokrata szájízét, majd akkor ráér valami vonzót is kitalálni. Hadd összegezzem: előbb elköltöd az egészet terembérletre, projektorra és pogácsára, majd mikor elfogyott a mazsola, mehet mindenki Burgenlandba.

Vagy méginkább: a szakköröket szervező ifjúkáder megkapja az első kóstolót a pályázati pénz édes ízéből. És rájön, hogy habkönnyű, képlékeny és amíg lezsírpapírozza, mire ment el, addig senkit nem érdekel. (Valószínűleg politikus lesz és ő aztán tényleg nem is megy el, mert neki aztán tényleg semmi transferable skill-je nem nő majd ki.) Mert ahonnan az első anyagilag pozitív visszajelzést kapta (odafentről), odaszocializálódik. Jobban mondva odakozmál és soha többé nem gondolkodik többé horizontálisan. Még azokat is az állam faszával akarja majd megbüntetni, akik csúfolják az iskolában, mert egy zselégerincű lúzer. (Az iskolában hamar kiderül az ilyesmi és még szólni is mernek érte.)

És az önképzőkörben honnan tanulsz bármiféle pozitív példát? Mégis mit hivatott szolgálni a kezdeményezés? Hol függ össze az úttörőraj-tagság a Humhonban maradással for life?

Fontos céljuk az identitás erősítése, annak az attitűdnek a kialakítása, amelynek a lényege: törődöm a hazámmal, mert a hazám is törődik velem

Fordítok: olcsóbban kapom a szaroszsemlét (amit amúgy is a kormányközeli vállalkozó gyárt), cserébe éemondok a jogról, hogy felnőttként bármit követelhessek.

Mit kérjél helyette?

Kifejlett homo kádáricus vagyok én is, de azért dolgozom az ügyön. Ezek jutottak hirtelen eszembe, de értékelném, ha segítenétek ti is

1) Először is: SEMMIT

Nem a kormány feladata, hogy sikeressé vagy boldoggá tegyen vagy neveljen. Még az sem, hogy örömteli patriotizmussal édesgessen keblére.

És még ha szerinted legyen mégis az, akkor is lásd be, hogy nem tud sikeressé tenni. Inkább kérjétek ki magatoknak, hogy a Libriben mostantól 5 helyett 6% kedvezményért még hálásnak is kéne lenni, és kérjétek meg a biztos urat, hogy a megtakarított összeget költsék inkább másra.

2) Másodszor: Még annál is kevesebbet

Tudom, tudom, téged is úgy neveltek, hogy várd odafentről a megváltót, aki megsegít/felfedez/elintézi neked. Ha nehézség van, te is számonkéred a kormányon és elvárod, hogy segítsen. Te is azt kérdezed, melyik jelölt TESZ VALAMIT. BÁRMIT. MOST.

Gondolkodtál már, hogy a megoldás az, hogy nem csinálnak semmit? Pár évre a kezükre ülnek a jogalkotó bácsik, nem változtatnak semmit, még a (vélt) jó irányba sem. Még őszinte jóindulatból és segítő szándékból sem. Támogatást sem adnak. Pályázatot pláne nem írnak ki. Csak hagynak körülnézni, hogy miből lehetne itt megélni - és nem basznak meg lépten-nyomon szabályokkal, adóhivatallal és bírságokkal, nem kérnek papírt még arról is, hogy kiskereskedelmi egységben képes vagy árufeltölteni.

3) Józan észt

Nem hiszem, hogy a bürokrácia gazdaságfojtó erejét bárkinek be kéne itt mutatni. Egyik oka, hogy a bürokrata csak az ellen védekezik, hogy bárki felelősségre vonja. De attól nem fél, hogy elsorvad a szerencsétlen ügyfél, mire elintézi a dolgát. Attól nem kell félnie, hogy az ügyfélnek bármiféle joga van.

A másik ok, hogy ha sok és ellentmondó a szabály, inkább mindet le akarja verni rajtad, mert hiszen "nem ő csinálta a szabályt" és úgysem tehet semmit. Ismerős, amikor elismerik hogy ez képtelenség, de mégis követelik? Vagy csak lehúzza előtted az ablakot és még ő ideges, mert neki kell visszaverni a teljesen reális ügyfél-igényeket? De egy kurva memót nem írna fölfelé, hogy nemelehetneekéremszépen okosabban....

Ezért arra gondoltam, lehetne új közigazgatási alapelv, hogy ha a sok szabály között a bürokrata nem veszi figyelembe a józan észt, akkor feljelenthessem. Mondjuk ha a személyesen benyújtott fotó hitelességéről papírt kér, hadd hívjam a főnökét - vagy még jobb, hadd tehessem ki a netre, hogy döntsön a köz. Kell egy kis transzparencia oda is. Besüthet néha a nyilvánosság fénye, elvégre nem vámpírok dolgoznak odabenn.

4) Dobják be minden hivatalban az összes alkalmazott nevét egy kalapba, húzzanak ki 10%-ot és rúgják ki. Majd létszámstop.

Nem kell ide közszolga-egyetem, pláne nem azoknak, akik amúgy a legjobbak. Lélekromboló és agysorvasztó közszolgálati munkát végezzen az, aki tényleg nem ért máshoz, de legalább szereti az embereket.

Mivel a hivatalban mindenki megesküszik rá, hogy meghal a sok melótól, nincs értelme megkérdezni őket, vagy drága pénzért auditálni. A fennmaradt feladatok közül csinálják meg, amit az ügyfél tényleg kér. A hivatalközi ügyintézést addig hanyagolják - senkinek nem fog hiányozni. Amit ennél kevesebben nem tudnak megcsinálni, azt talán nem is kell. Racionális leépítés fából vaskarika. Aki nem hiszi, annak köpd oda, hogy maxweber, meg hogy még ezt sem tudod, és behúzza a farkát.

5) Soha többé közbeszerzés

Elméletileg kiválóan hangzik, hogy versenyeztessük meg a beszállítókat, mert akkor nem lehet urambátyámozni és igénytelent venni aranyárban. Aztán tudjuk, mi lett belőle. A kollektív cselekvés legalábbis... khm... kontraintuitív.

Urambátyám megtalálta a módját, hogy pályázaton csak ő nyerhessen. Cserébe a pályázati papírmunka minden jóérzésű ember ellensége. Egy inzultus az élet részéről.

Én köteleznék minden hivatalt, hogy a potenciális beszállítóknak legyen egy regisztere, és onnan mindenki mindent listaáron legyen köteles beszerezni. Sokkal olcsóbban jönnénk ki, papírmunka pláne nem lenne.

6) Minden start-up és kisvállalkozás max annyi adót fizet be, mint az azonos régióban vagy szektorban működő multi vagy oligarcha

Felőlem emelhetik a multik és oligarchák adóját is a kkv-k szintjére, nem bánom. Legalább kevésbé fog lejteni a pálya.

7) Szántsák be az OKJ-t

A képesítést nyújtó céhek enyhén szólva is a fejünkre nőttek. És ebben nagy szerepe volt, hogy elég kilobbizni, hogy már virágkötő se lehess papír nélkül, csak mert ügyesen kötsz virágot. Tudom, mind az én biztonságom érdekében van, de inkább egy kiálló drót, mint ezermilliárdok egy értelmetlen pénzszivattyúra. Arról nem is beszélve, hogy ettől még ki fog állni a drót a csokorból. A szalmonella-fertőzést a hanyagság okozza, nem a szakács tudatlansága. A hibákat nem a képesítés hiánya okozza, hanem a rosszindulat és az igénytelenség. Az utóbbi ellen nincs képzés, vagy igen?

8) A magánéletem az enyém

A legközelebbi politikus, amelyik demográfiai adatpontként beszél rólam, mondjon le. Ne próbáljanak se házasságra, se gyerekre, se egyéb társadalmilag kívánatosnak vélt magatartásra ösztönözni, kötelezni pláne. Az ilyesmi magától jön. Ettől a dumától viszont megkeseredik a szájíz és inkább elmegyek valahová, ahol lehet ugyan, hogy ugyanilyen hülye a politikus, de legalább nem értem a nyelvet. 

Most így elsőre ennyi.