Van egy nagy csomó idióta férfi, aki véres szájjal ugat és veri magát a földhöz, hogy őt (vagy valamelyik ismerősének ismerősét) átverték a válással (pedig kurvára akart gyereket nevelni egyedül), hogy őtőle megvonják a szexet, meg hogy elhízott a nősténye, amikor ő egy baszható testet vett el szerződés szerint.

Persze, a hülyeséget arról, hogy mire való egy nőstény egyed ők is a társadalomtól tanulták.

De hölgyeim, ti is onnan nyertétek a véleményeteket, a játszmáitokat és az önhazugságaitokat, ahonnan ők. Miért lenne a játszma másik oldala nemesebb, mint az egyik?

A két oldal mostanra tökéletesen kiegészíti egymást. És a két rassz legidiótább egyedei alapján ítélik meg az összes többit. Az épeszű férfinek ugyanúgy reagálnia kell a gyanúsítgatásra, hogy ő csak azt akarja, mint az épeszű nőnek arra, hogy csak azt akarja. A férfinak bizonyítania kell, hogy nem egyéjszakás, a nőnek meg hogy nem egész életre szóló.

Mindenki a hülye sztereotípiák kerülgetésével van elfoglalva, és mindenki szerepet játszik. A sztereotípiák kerülgetése önálló szereppé és pózzá vált. És már azt is lehet kerülgetni.

Mindenkit mélyen elgondolkodtat, mit mondtam arról, hogy tessék leülni és végiggondolni az életedet, mielőtt nem késő. Most lefordítom úgy is, hogy ne csak a benned élő ember, hanem a nő is értse, hogy rá vonatkozik. Különben a benned élő nő tönkreteszi az életedet, hiába jött rá a benned élő ember mindenféle dolgokra.

 Kép via cyrilcyrielle.tumblr.com

Ne castingolj randin, bazmeg!

Szerintem ugyan rettenetes tévedés a gondolat, hogy párkapcsolatban lenni muszáj és hogy anélkül baj van. Nem alapértelmezett, hogy valakihez pont kedved legyen, hogy találj is olyat, meg hogy ő is pont azt akarja.

De a lényeg: ha már randizol ész nélkül, ne az anyád szemével válogass.

Nem, a faszt nem! Te is azt csinálod. Nem kíváncsi vagy arra, hogy ki ül ott, és hogy ő mit akar, hanem azt akarod megtudni, hogy megfelel-e egy előre kialakított szerepre. Castingolsz, nem ismerkedsz.

Nem, kurvára nem mindegy.

Te mit gondolsz arról, aki kitölti az ismerkedő profilját, hogy az alábbiakat csinálja az illető az ágyban: anal fisting, arcraélvezés, lábfétis? Hát hogy a fétiséhez keres egy darab testet. Vagy ahogy az álszentek szaporodási kultuszműsorának pedofil, vérfertőző hímtagja, Josh Duggar keresett az Ashley Madisonon:

“Conventional Sex,” Experimenting with Sex Toys,” One-Night Stands,” “Open to Experimentation,” “Gentleness,” “Good With Your Hands,” Sensual Massage,” “Extended Foreplay/Teasing,” “Bubble Bath for 2,” “Likes to Give Oral Sex,” “Likes to Receive Oral Sex,” “Someone I Can Teach,” “Someone Who Can Teach Me,” “Kissing,” “Cuddling & Hugging,” “Sharing Fantasies,” “Sex Talk.”

Ilyenkor te is tudod mondani, hogy majd eldöntöd, hogy akarsz-e az illetővel bizonyos dolgokat, vagy sem. De persze te is castingolsz arra a szerepre, amit programozva vagy, hogy betölttess. Teszteled az anyagi helyzetét, (jajdehogy, csak véletlenül szóba került), biztosra mész, hogy a barinőid lássák a menő autóját, már a kezdetektől nevelgeted, hogy az igazi párkapcsolat eggyéválás, és akkor ugye nincs értelme külön számláknak.

Te is csak azt várod el tőle, amit belédprogramoztak, hogy elvárj tőle. Hogy te épp szereted az orált, az nem cáfolja a többit.

Ugyanolyan ember vagy, mint egy férfi

Ugyanolyan agyatlan módon sajátítottad el az életszerepeidet, mint az erőszakos hím, akit utálsz, mert a péniszfotói után rögtön a kőkorszaki nézeteit dörgöli hozzád. Egyikőtöket sem sajnálom.

Itt az idő, hogy talpraállj, és ne hidd el többé magadról, amit hinned kéne magadról. Te nem egy kiegészítő egzisztencia vagy, aki még úgy tesz egy kicsit, mintha ember lenne, de aztán elmegy gyerekezni és másodrangú emberi lényként tér majd vissza pár év múlva. Te is egy egész ember vagy. Tőled is elvárható, hogy eltartsd magad, olyan szinten, ahogy szeretnéd, egész életedben. Te várd el. Az az igazi elégedettség, nem a másét használni.

Nincs törvényben megírva (még), hogy neked mindenképpen ki kell szolgáltatnod magad. Nem törvényszerű, hogy gyerekkel baszakodj, főleg ha nem akarod. Nincs ilyen szabály. Nem muszáj párban élni, ha csak szuboptimális lényekkel tudnál.

Ha meg már te is észrevetted, hogy "bevonzod" az ugyanolyanokat (vagy azzá teszed őket, ne zárjuk ki), akkor az maga a jel, hogy üljél le a kis picsádra gondolkodni pár évre. Ki kell mosni az agyad. Nem gondolod, hogy csak a világnak kéne változnia ahhoz, hogy ne tegyen többé áldozattá. Neked is le kell cserélni a gondolkodásodat.

És anyukád is csak azért veri magát, mert ő is áldozatok áldozatainak áldozata. Egy rossz rendszer követeli, hogy te is törjél bele. A mém beszél belőle és arra használja őt, hogy továbbvitesse veled a tévedést. Ne csak 10 percig lásd, hanem merd észben tartani.

Szóval mikor kijössz az alagút végén, tartsd észben a következőket:

 1. Nem morzsaporszívó vagy

Ne keresd ki az összes segédasszisztens pozíciót, ahol épp csak lehet pénzecskét keresni. Néz feljebb is.

2. Kifogás még nem oldott meg problémát

Tele van a világ szexista munkáltatókkal, nem kell minddel megküzdened és főleg nem kell megvárnod, míg nőjogi szervezetek törvénybe kodifikáltatják, hogy te is ember vagy. Te már most keresd meg azokat a munkáltatókat, akik emberszámba vesznek és kérj kétszer annyit, mint gondolsz.

3. És különben is, ki mondta, hogy te csak bérmunkás lehetsz?

Gondolkodj el rajta, hogy nem kéne-e inkább a magad urának lenni. Te még a férfiaknál is hajlamosabb vagy rá, hogy szervilisen csak munkát keress, csak elérd, hogy foglalkoztassanak, de pénzt már elfelejtesz kérni. A vállalkozói szemléletet senki nem fogja kialakítani benned, pedig az igazi pénz ott van, ahol a kockázat és az okos erőfeszítés. Keresni egy szekeret, amit ész nélkül, teljes erődből húzhatsz a hülye is tud. De aki a szekeret készíti, az is lehetnél te. (Ha ezt nem érted, még ne erőltesd.)

Szóval csinálj magadnak egy olyan életet, amit akartál.

Magadnak.

És akkor nem kell majd a párkapcsolataidat alárendelni (tudom, persze, te nem) a pénznek. Nem kell azt racionalizálni, hogy mi a baj a személyiségével annak a hímnek, aki szimpatikus ugyan, de még autója sincs. Szerezd meg magadnak, amit akarsz és akkor szabadon válogathatsz.

Másét használni nem ugyanaz. Nagyon nem. Legfeljebb a Fabecookon mindegy, hogy sajétod valami, vagy csak eléálltál. Hogy a hímé, vagy te érted el. A te fejedben kurvára nem mindegy. És a bíróságon sem az. Szóval szerezz saját egzisztenciát. Olyat, amit mindig elképzeltél.

És ha majd azt érzed, hogy így már nem tudod, mi alapján válassz, hiszen nem a kiszolgáltatottságod vezeti a döntéseidet, akkor majd elérsz arra a pontra, hogy lassan emberré válj.

Ha nem a máséra vágyás vezeti a döntést, akkor vajon mi? Ha nem félnál az anyádtól, akarnál egyáltalán hímet? Ha nem a spórolásért, akkor minek költöznél össze bárkivel? Ha nem az anyagi előnyökért, akkor miért mennél hozzá? Ha nem a biztonságért, akkor miért keresnél mindenáron partnert? Ha nem taszít mélybe a szakítás, miért maradjunk együtt, miután kihűlt? Pláne ha van más? És ha nem muszájból voltunk együtt, minek hibáztatni egymást azért, mert vége? És ha nem kell hibáztatni, minek rosszban lenni? Mert ha nem a pénzről szólt az egész, akkor miért utáljuk egymást, ha vége?

Ha meg a biztonságért keresel, ne akarj még lelkitársat meg kisfaszomat is.

Szóval kerülj magaddal tisztába, emberileg és anyagilag is - ahogy azt amúgy a hímtől elvárod.

Ne evolúciózzál, mert magadat vered vele pofán. Evolúciósnak hangzó érvet csak arra szoktak használni, hogy nemi és szaporító szervvé redukáljanak. Nehogy már te is bevedd.

Ne mással vívasd meg a háborúidat. Se  feministákkal, se a hímeddel. Ha pénzt akarsz, azt szerezz, ne munkát és ne is pénzes hímet. Ha megbecsülést akarsz, akkor azt. De ne úgy, hogy a hímektől próbálsz buksisimit szerezni azzal, hogy te nem vagy feminista. Ha egyenlő jog kéne, de csúnyafeminista nem akarsz lenni, mert félsz, hogy a hímek akkor nem tartanának el - akkor hülyébb vagy, mint a fiúhangos kicsi hímek, akik szerint a feminizmussal az a baj, hogy ha a nőstényeknek lehetősége lenne választani és nem lenne házasság, akkor mind az alfákkal szaporodna, oszt szegény bétáknak háborúznia kéne szomorúságukban, mint egyszer dzsentrinek, akinek nem jutott hét szilvafa.

Ebből simán lehet, hogy nem lesz gyerek

Mármint olyan, akit te szülsz. Olyan, akit te szeretsz, olyan lehetne.

Aztán majd együtt fogsz playstation-özni az öregek otthonában a gyerekes barátnőiddel. Már ha megérik. Házasságban nyomorogni, gyerekre pazarolni egész felnőtt életedet depressziót okoz. Nem mondom, be lehet vállalni. Annak, aki azt akarja. Akinek kivárhatatlan öröm a gyerek. Aki megengedheti magának. De a saját, meg nem született gyereked nevében mondom: ne vállald be, csak mert 30/anyád/barátnőid/dehátmindenki.

Lehet, hogy két embernek nem tudnád biztosítani az emberhez méltó életet, de magadnak igen. Simán lehet, hogy gyerek nem fér bele. Gyerek még két embernek is szegénységi kockézat Hunhonban. Ha emigráltál, jobbak az esélyeid, Hunhon tényleg kőkorszakivá válik. Az értelmesebb emberek önszelekcióval távoztak.

De csak akkor legyen gyereked, ha magad is el tudnád tartani. Ne kelljen egy szerepzavaros hímmel pénzen pereskedni és közben azon lamentálni, hogyan lehetne megóvni a gyereket a válástól. Álszent, hülye picsa. A házasságotoktól kellett volna megvédeni, nem a válásotoktól. A félseggel végzett szerepjátékotok dőlt össze nagyon is előre megjósolhatóan. Nincs ebben semmi meglepő, miért kell évezredes tapasztalattal a hátunk mögött még mindig meglepődni?

Ja, amúgy azt vágod, hogy a nőriogató termékenységzuhanás-statisztikák ugyanolyan őskoriak, mint a nőgyűlölet, ami motiválja őket? Konkrétan a 17-18. századból származnak azok a statisztikák, amik misztifikálják a 35-öt. Mert a 17. századi francia parasztasszonyok 35 után már nem szültek. Többet.

Ha már szexnél tartunk

Bárkinek összeroppanna a kis agya, ha egyszerre bombáznák azzal, hogy jókislány nem akar szexet, de muszáj és hogy majd úgyis fogja csinálni. Ha ettől bárkinek kifejlődik a libidója, gratulálok.

Neked sosem reklámoznak kólát egy szépen csillanó, alig takart, cuppanós pénisz képével, a férfiaknak meg állandóan női melleket árulnak a cigireklám mellé. Onnan (is) tudják, hogy azt akarják. Neked viszont nem mutogattak férfitesteket, úgyhogy te nem lettél "vizuális típus". (Dehogynem.) Áruld el, milyen pózban szeretnél látni egy férfit, ami beindít? Naugye.

Benned is annyi van vizuálisan, mint a pasikban: pornó. Ahol olyan dolgokat csinálnak, ami csak a kamerának esik jól. Aztán te is, meg a pasid is megpróbáljátok aszerint élvezni.

Akkora szánalmasságot ritkán látni, mint fiatal nőket pasinak tettetni magukat. Felőlem megtehetik, nem lenézésből mondom, de már megint a hülyékhez zárkózunk fel egyenlőség gyanánt. Az idióta aktushajhászatban találkozik a két megvezetett hülyegyerek, holott lassan megtanulhatnának emberhez méltó szexuális életet élni.

Tudom, a szexuális felvilágosítás annyi volt, hogy inkább nem is kéne, de ha már, akkor nesze, orvosi rajzok. De csak a nők vették komolyan a szemérmeskedést, a férfiak a magukévá tették a szex intézményét és állatiassá alacsonyították. (Mert ugye ők meg azt tanulták magukról, hogy büdös állatok.)

A nők meg olyan tudathasadásosan vannak vele: csinálják, mert kell, de odáig már nem merészkednek, hogy élvezni is merjék, vagy fontosnak tartsák. Vagy végiggondolják, mi az egésszel strukturálisan a gond. Mert ők jókislányok. Szóval adnak is, de nem is kapnak. Abból nem lehet baj, azt mindenki csak helyeselheti, ugye? Ugye?

Most akkor vagy szerepben vagy, vagy nem

Azt úgy nem lehet, hogy ha a szerep nekem előnyös, akkor arra hivatkozok, ha meg kér tőlem, akkor hirtelen egyéniség vagyok.

Te mit gondolsz azokról a férfiakról, akik a szaros pelenkánál jönnek rá, hogy ők élni akarnak és hogy mindenkinek kijár a szabadidő és az otthoni csend? Hát hogy akkor kellett volna gondolkodni, nem most. De akkoriban jólesett a férj-szerep, mert járt vele minden nap punci. Amikor a szerep visszanyal, már késő egyéniséggé válni.

Ugyanezt látom a nőknél, amikor teljesen meggyőzik magukat, hogy igazából nem is lehetnének szerelmesebbek, mert pont ez a pasi volt kéznél, mikor közelgett a harminc és pont megbízható egzisztencia és az is milyen szívmelengető.

Hát, abból a melegségből nem lesz nedvesedés. Egy ideig lehet, hogy össze tudod majd mosni a megkönnyebbülést az élvezettel - sokan teszik. Olyan jó, hogy végre teljesítetted az elvárásokat, tényleg nedvesedsz alatta. De aztán jöjjön a gyerek, mert a megkönnyebbülés már csak olyan, hogy nem tart örökké.

Inkább bevállalsz egy egészségügyi kockázatot és tartós következményeket, csak hogy elhallgattasd a világ hangját a fejedben. Persze, nem fog menni. Csak ezután nem azt üvöltik majd, hogy miért nincs még, hanem hogy hogyan csináld és mivel tartozol még.

Aztán amikor a hím nem érti, hogy miért olyan nehéz széttenni a lábadat és a bevásárlásra gondolni, amíg ő végez, akkor majd hibáztathatod a beléd nevelt alacsony libidót. Pedig dehogy alacsony az, csak kéne az új pasi. Vagy egy olyan, akihez legalább vonzódsz, nem csak megfelelő. 

Ha nem feküdtél volna be az évezredek óta hibásan begyakorolt szerepek alá, akkor most nem kéne nyelni. De ha meg befeküdtél, akkor ez van. Ha még nincs gyereked, vedd figyelmeztetésnek: még kiléphetsz. Amikor a szexmegvonásos vita előkerül, a kapcsolatnak már vége. Attól, hogy nem mondod el senkinek, attól még van probléma, csak szólok. Ha a barátnőid/anyád nem tudják, hogy undorodsz tőle, attól még az igaz.

Ha nem lépsz ki, mert félsz, hogy ennél jobbat nem kapsz, akkor ezt kaptad. Ő is így van veled. Lehet majd együtt olvasgatni a hátborzongató házassági tanácsadást: hogyan lehetne fizikailag kivitelezni a szexet, ha már nem kívánod. Hogyan tudnád megerőszakolni magadat - és még azt sem ajánlják fel, hogy gondolj másra.

Ott az esély

Szóval mielőtt beleugranál, ha van még egy esélyed, most mondom: te ezt nem akarod, csak teljesítesz. Csak teljesítesz. Most van még egy esélyed, hogy lassú, fájdalmas folyamat során tisztába kerülj magaddal - mert ha belemész, később soha nem lesz időd. Felugrasz a futópadra, kezedben egy légkalapáccsal, intézed az ügyeket, zajolsz, nyüzsögsz, bármit elkövetsz, hogy ne kelljen gondolkodni. És mutogatsz majd nekem a gyerekre meg a csekkekre, hogy dehát kinek van ideje?

Mondom, mindent lehet. Csak akkor már ne akarj egyéniség lenni. Ha nem találtad ki magad, amíg még nem függött tőled egy gyerek, akkor már soha nem is fogod. És pont ezért mentél bele.

Persze, hülyének néznek és kihasználnak. De te is másokat és mások is téged. Csak összességében te sokkal szarabbul jársz. Neked nem csak pénzedbe kerül a szerepbe belesunnyogás, hanem az életedbe. Hagyod magad beledumálni, aztán majd meglepődsz, hogy ezért nem jár tőlük semmi.

Ha az egyenes út helyett a rövidebbet akartad, csak a nehezebb út marad. Meg akartál szabadulni az önfenntartás terhétől és bevállaltál egy gyereket, aztán ott maradsz az önnfenntartás terhével és egy gyerekkel.

Pont ugyanúgy jártál, mint a pasi, aki napi szexet akart, és feleséget vett. Aztán rájött, hogy csak mert neki a szingliségben a puncihiány volt nyomasztó, a párkapcsolat még nem napi puncit jelent. Ha nem egy embert akarsz, mindenestül, akkor is azt kapsz.

Annak a hímnek csak a neve az, hogy Családfenntartó, már régen nem azt csinálja. Ha a cipőpasztára ráírják, hogy fogkrém, akkor fogat mosol vele? Akkor is Családfenntartónak hívja majd a néphiedelem, amikor nem tart fenn senkit. Akkor is, amikor őt tartják fenn. Akkor is, ha csak lerabol. Akkor is, ha te végig ugyanúgy dolgozol. Akkor is, ha ugyanannyit keresel. Mert sosem az volt a lényeg,hogy ő mit tesz érte, hanem hogy mit kérnek tőled cserébe. Az volt a biztos, nem az eltartás. Szóval szard le, mi van a szerep címkéjén és ne menj bele egy olyan elköteleződésbe, amit nem vállalnál be akkor is, ha lenne százmilliód a bankban. Neki meg nem.

Ez a te felelősséged, életed végéig, és nem hibáztathatod azokat, akiknek a nyomására tetted. Törvények meg segélyek azt a benyomást keltik benned, hogy járna neked itten pénz a szenvedéseidért, csak nem adnak eleget. De nem.

Ha most a talpadra állsz, talpon is maradhatsz. Ha a máséra állsz, kihúzzák majd alólad - és semmihez nem lesz jogod. Akkor már késő a nemi szerepekre mutogatni. Akkor már késő lesz akarni egy kis esélyt, hogy még valaha élj. Ha az ötvenes évek szerint házasodtál, az ötvenes évek szerint fogod leélni az életedet is. Akkor már késő lesz upgradelni 2015-re. Persze, akkor fogsz majd megvilágosodni, de az ugyanolyan késő lesz, mint a fiatal apuka élni akarása.

Szóval lehet felkelni és felegyenesedve járni. Emberré válni.

Nem kell feltétlenül összenőve lenni valakivel. Nem kell feltétlenül belemenni, hogy összeházasodj azzal, aki a legjobb volt körülötted. Az még nem feltétlenül jó.

A párkapcsolat csak egy része az életednek. Opcionális. Ha anélkül nem teljes az életed, akkor azzal sem lesz. Fájdalmas kérdéseket el lehet takarni állandó nyüzsgéssel, meg még-ezt-a-számlát-befizetemmel, meg azzal, hogy valakit tartasz a lakássban, akire állandóan reagálni kell. Mindenki más is azt csinálja, az is lett belőlük.

***

Ezt a posztot azért írtam, mert az emberek hajlamosak defaultként férfiakra vonatkoztatni a tanácsokat. És nők is inkább a bennük élő emberre gondolnak, amikor self-helpet olvasnak. Nőként már nem látják magukra vonatkozónak. A nemi szerepek? Jahát azt nem kívánják górcső alá venni. Borzasztó lenne, ha az nem lenne kifogástalan. Olyan sok mindenkivel kéne szembemenni, hogy inkább nem is kritizáljuk.

Naszóval, nem elég emberekhez beszélni, a gyengébbek kedvéért le kell fordítani férfira meg nőre.