A nemi szerepek mindenkit megnyomorítanak. Te meg azt hiszed, azért vagy nyomorult, mert nem tudtál nekik elég jól megfelelni. És az áldozatot hibáztatod (önmagadat), mert az erősebbet nem mered.

- Szóval azt akarod mondani, hogy csecsemőkorod óta kék festékben pácoltak, de te magadtól is kék vagy.

- Igen, annak születtem.

- De akkor miért kensz magadra naponta kék festéket?

- Mert a hormonok azt a színt választtatják velem.

- És miért keni rád mindenki más is a kék festéket?

- Mert a biológia arra készteti őket.

- És a szüleid tiltanak neked minden más színt.

- Igen, de nekem úgyis pont a kék tetszik.

- És az összes barátod megszégyenítene, ha bármilyen más színt látna rajtad.

- A társadalmi normák azt parancsolják nekik, hogy büntessenek, ha más színt látnak.

- De te állítod, hogy mindenki kéknek vagy pirosnak születik és annak is érzi magát.

- Igen, és én már eleve kéknek születtem, és a pirosakhoz vonzódom. És innen tudom, hogy mindenki más is így van vele.

Na, szóval így hangzik nekem, amikor valaki előadja hogy a nemi szerepek veleszületettek, hogy a kislányok már az oviban is babához nyúlnak és pelenkáról álmodoznak, de még a bébinyulak is a kék színt választják, ha hímek.

Hányszor emlékeztettek, hogy "Te sírsz???"

Vagy hogy "Ez nőietlen viselkedés."

Egyetlen, fontos pillanatban elhangzott, implicit szuggesztió képes rá, hogy beleszégyenítsen  egy életre szóló viselkedésbe, különösen, ha olyan fontos szereplőktől jön, mint az anyád vagy az apád.

A tévéből folyamatosan ömlenek a férfi meg a női szerepmodellek, akik ugyanazokat a játszmákat játsszák amióta az eszedet tudod, az apád infarktust kapna, ha coming-outolnál, a haverjaidat mind elveszítenéd, ha gyanúba keveredne a férfiasságod, naponta ezerszer kell eldöntened, hogy férfi vagy nő vagy és ambivalenciának helye nincs, te meg azt mondod nekem, hogy te tőlük függetlenül pont, egészen véletlenül, minden nyomás nélkül csúcsmacsó meg díszpicsa vagy. Meg hogy ez a két véglet nem csak egy előgyártott szerep, amibe mindenki megpróbál beilleszkedni?

A nemi szerepek a betörésedet szolgálják. Elvonják a figyelmedet a valódi személyről - meg arról is, hogy te is egy személy vagy. Ezt te valószínűleg úgy mondod, hogy tök hasznos modellek, ahonnan gondolkodás nélkül, készen kapsz identitást és célokat. Gondolkodnod egy percig sem kell, és ha nem élvezed őket, veled van a hiba. Ezekből a szerepekből etanulhatod, hogy ki vagy és mit akarsz - mert az ugye a nemed diktálja. Mint ahogy az ízlésedet is, a kedvenc színedet is, a szexuális preferenciádat meg a libibód mértékét is, meg azt is, hogy milyen szakma érdekel. Szóval gondolkodni nem szeretsz. Szóval döntést nem mersz hozni az életedről. Még az ízlésedről sem.

Helyette sodródsz a nagynyomású vezetékben a többiekkel, de te totál magadtól döntöttél úgy, hogy pont arra mész. Értem.

Fogalmunk sincs, mennyi a nemi szerepből az objetíven létező, és mennyi a térsadalmilag programozott, és soha nem is fogjuk megtudni, mert olyan görcsösen programozzuk egymást és tartatjuk egymással a programot. Ezen felesleges is vitázni.

Azt viszont a Holdról is jól lehet látni, hogyan szívatnak meg férfit és nőt egyaránt a nemiszerep-konstrukciók.

Egy kis ízelítő:

Azt ugye tudtátok, hogy a kék és rózsaszín, mint a fiúk és lányok kedvenc színe az honnan jön? Csak mert 150 éve még pont fordítva volt. A kisfiúk voltak az élénk, harcias izék, akik pirosat érdemeltek, a lányok meg a halvérű lámák, akiknek a kék fejezi ki legjobban a mujaságát. De a gyerekeknek ettől föggetlenül semleges, fehér cuccaik voltak leginkább, hogy jól lehessen mosni. Aztán jött egy bébiholmi-árus, aki rájött, hogy kétszer annyi vackot adhat el, ha mindkét nemnek külön színt kell venni. Ti meg becumiztátok, és még kutatók is dolgoznak kőkeményen, hogy bizonyítsák, hogy a színpreferencia genetikus, azon belül is nem-specifikus, nem pedig egyéni ízlés kérdése. A tudomány keres bizonyítékot a társadalmi konstrukcióra, ami cserébe egy marketing-fogás áldozata.

Holott a rózsaszín a leginkább közutálatnak örvendőbb szín, és okkal.  

Nekem ne mondja senki, hogy ettől a gyerekszobától senki nem szenved mentális károsodást...

Vegyétek észre, hogy az egész nemi-szerep ipar egy hatalmas biznisz - és remek politikai eszköz. A víz alatt tartásotok eszköze.

Az emberek nem egyformák, és a nők is emberek. Az embereknek vannak különböző erősségeik, hajlamaik, de erre ilyen aljasul rájátszani és ráerősíteni, ezt erőltetni akkor is, amikor nyilvánvalóan nem igaz - nagyon káros.

A fene tudja, hol kezdődik a nemi szerep és hol végződik az egyéni preferencia, de mind jobban járnánk ha nem csak kétféle ember mászkálna a Földön: Macsó és Picsa

A macsó-picsa kontinuum

Mi valahogy így képzeljük el a világot:

A nem gondolkodó többség megpróbálja a képzeletbeli tengely két végére vetíteni magát, és magának is azt hazudja. Ennek az a következménye, hogy még az esetleges normál előfordulásnál is szélsőségesebben játsszátok a nemi szerepeket.

Fiatal csődörből öreg csődör, illetve Fiatal macából organikus Bioinkubátor lesz. Mindenki.

A valóságban, ha nem erőltetnék annyira a dichotómiát, sokkal inkább így éreznék magukat az emberek:

Képes vagy egyáltalán a neme nélkül gondolni egy személyre? Akkor próbálj meg túllépni azon, hogy a keresztnevéből nem lehet rájönni, és beszélgess róla tovább. Mondjuk egy életrajzról. Ugye, hogy nem megy? Nem tudsz egy személyt elképzelni. Csak férfit vagy nőt. Ahhoz képest van a továbbiakról véleményed.

Még azt sem tudod megmondani, hogy jól néz-e ki, vagy jólöltözött-e, mert az ízlésedet az határozza meg, hogy mennyire tudott igazodni a neme alapján elvért külső megjelenséhez.

Szóval hogyan baszik ki mindenkivel ez a rendszer?

Vegyünk egy egyszerű helyzetet, amiben mindkét fél érdekelt: a csajozást.

Nem véletlenül van kiakadva mindenki a csajozás-pasizás problematikától, hiszen az egészet átszövik a társadalmilag elbaszott nemi szerepek és elvárások. 

Ha férfi vagy, Macsó vagy és csajozni kell.

Hogy miért? Hát mert a rendszer azt diktálja, hogy pár nélkül semmi vagy, úgyhogy már eleve nem teszed fel a kérdést, hogy akarok-e bárkit, vagy hogy kit szeretnék, hanem rögtön ugrasz a hogy találhatok valakitre.

Szereped szerint például kezdeményezni kell. Persze, én is hallottam, manapság nem muszáj, de azért te is szívod a fogadat, ha a csaj megy oda hozzád és te is inkább olyat szeretnél, akiért harcolni kellett. Mert neked

1) az ár mondja meg az értéket, illetve

2) az ellenkezés azt sugallja, hogy a csaj megfelel az első számú nemi szerep tesztnek: érintetlen. (Kvázi pedofília ez, társadalmi szinten.)

Persze, ezt te sem gondolod komolyan, de... de azért rákattintasz minden cikkre, ami azt a kupacot pofozgatja, hogy hány szexuális partner elfogadott férfiak és nők esetében, és mindig elégedetten nyugtázod, hogy neked többet enged meg a társadalom, mint a nőknek.

Azon persze te sem agyalsz sokat, hogy akarsz-e annyi nőt. Neked akarni kell sokat. Ami akkor különösen gáz, ha nem vagy túlfűtve szexuálisan, vagy éppen nem vagy túl sikeres a lehető legnagyobb létszámú, azaz átlagos női csoportnál. Olyankor nem tudsz megfelelni a szerepednek és szenvedsz, mint a kutya.

Eközben a csajok Picsák ülnek, mint az álló célpont és várják, hogy odamenjen hozzájuk valaki. Ha esetleg vonzani akarnak egy konkrét személyt, nagyon úgy kell tűnni, mintha véletlen lenne, különben mégis ők a kezdeményezők - és nekik sem kell olyan pasi, akit ők szedtek fel.

A flört mindegyik lépésénél iszonyú fontos, hogy tagadható maradjon, hogy neked tetszik a másik. Azért ez is beteg dolog.

Mert ha Picsa vagy és szóba állsz a Macsóval, pedig nem döntötted még el, hogy szexuális szintre akarod-e terelni a dolgot, akkor le leszel baszva, hogy de akkor miért álltál szóba? Bármi egyéb okból beszélgetni evolúciósan értelmezhetetlen, úgyhogy olyan a macsópicsa dogma szerint nincs. (Valóságban van.)

Macsó részéről persze szintén érthető a frusztráció. Neki az a szerep-feladata, hogy szexuális partnert keressen, szóval baráti alapon nem állhat ő szóba senkivel.

De ha Picsa vagy és elutasítod a közeledést, akkor meg azért leszel lebaszva. Ebből a szempontból mindegy, hogy bunkón, vagy mosolyogva, mert ha mosolyogva, akkor az meg bátorítás, és vissza az előző pontra.

Persze Picsaként remek lehet, hogy csak addig szólnak hozzád, míg a szexuális opció nyitva van, egyébként nem kellett volna szóba elegyedned. De ha meg nincs, akkor mit keresel látótávolságon belül? Minek teszed magad a Macsók útjába? Macsóként, aka. kezdeményezőként, jogos az elvárás, hogy csak eladó portékát tegyenek az utadba, vagy legyen világosan jelezve, hogy melyik Picsa van már más tulajdonában.

Nőként (nem Picsaként) persze lealacsonyító, hogy állandóan feltételezned kell, hogy csak szexuális partnerként, sosem emberként, szakemberként vagy barátként beszélnek hozzád. A világ ugyan koedukált, de neked a saját nemednél kell maradni, ha nem szexuális társaságra vágysz. Egy felemelő élmény ez az egész, na.

Vágjátok már, mennyire jó mindenkinek?

Senki nem mondhatja ki, mit akar, mert veszített, vagy nevetségessé válik, senki nem vallhatja be, hogy ő is azt akarja, mert olcsóvá válik, senki nem próbálkozhat, ha még nem biztos mindenben - mert róla fog szólni a legközelebbi Index-címlapos csajokéspasik sztori.

És mindezt azért, mert megpróbáltok evolúciósat haluzni a párkapcsolatokra, még véletlenül sem néztek soha magatokba, hogy mikor, mit és kit akartok, és kit tudtok ajánlani neki cserébe.

A pick up artistok szánalmas világa is ezt a háborút képezi le. És pont azért nincs igazuk, amiért az egész csajozunk-pasizunk téma eleve el van baszva: mert ez nem egy háború és a szaporodáson kívül millió oka van annak, hogy emberek egymással szóba állnak.

A libidót is a szerep diktálja

Volt itt egy ordas nagy hiszti, ahol a fiúhangos kedves olvasóim fűrészelték maguk alatt a fát, hogy de a nőknek nem kell a szex, ez kéremszépen tény, meg biológia, meg evolúció, meg kisfaszom, szóval embereket, de főleg nőstényeket házasságba bezárni kell, hogy jusson a sok bétahímnek szex. Különben törni-zúzni fognak. (Nem én, csak a többiek - mondja az összes hím.)

A helyzet azonban az, hogy a nőknek fontosabb lenne a több szexuális partner, mert kevésbé tudják, hogy mit szeretnek a szexben. Így az egyetlen örömük a hódítás ténye marad, hogy valakinek megint meg tudtak felelni - az meg egy elég sovány öröm, szóval sok kell belőle és gyakran. Ha tudnák, mire gerjedjenek, tudnák kérni is, de mivel nekik sosem sugallta ez a társadalom, hogy mit találjanak szexuálisan vonzónak, ezért ötletük sincs.

Sosem gondolkodtak el rajta, és erről a nemi szerepek tehetnek. Ha nem ezeket a lapokat osztották volna neki, a nőnek is lett volna ideje, hogy kitalálja, mi a jó neki a szexben, és ha megtalálta, tartósan tudná értékelni. Így azonban csak a megfelelés öröme marad, az meg nem tart sokáig.

A macsópicsa dogmában  a szex olyasmi, amit és ahogy a férfiak szeretnek. Nekik meg azt mondják, hogy a behatolás változatos módjait kell szeretni, a nőstény, amelyiknek a testüregeiről szó van, akár gumiból is lehet, mert a világnézete, gondolatai, szavai, véleménye nem számítanak. Így a nőnek csak a fejben lefutott felizgulás marad - azt pedig csak új partnernél lehet elérni.

Abban ugye mind egyetértünk, hogy a libidó fejben dől el. Lehetnek szervi problémák, de az nagyon ritka ahhoz képest, amikor egyszerűen fejben nem tudod odatenni magad. Erre itt ugat nekem egy csomó kis fiúhangos közhelyhuszár, hogy a nőknek úgy en bloc kisebb a libidója? Hát ha téged is piros festékben abároltak volna kiskorod óta, téged is naponta emlékeztettek volna, hogy jókislány olyat nem mond, hogy illetlenség kifejezni, hogy mit akarsz, etc, akkor te is bajban lennél a libidóddal. Ha arra lennél tanítva, hogy neked tetszeni kell és mindegy, hogy neked mi tetszik, te sem tudnád, mit akarsz a szextől. És ideig-óráig élveznéd a megfelelésből fakadó langymeleg örömöt, de ezzel nem menne messze a vonat. Te sem lelkesednél annyira a vacsoráért, ha te lennél a főfogás. Minden kibaszott este ugyanúgy.

Egyáltalán honnan tudnád, mit akarsz vagy kihez van kedved, ha sosem kellett volna ezen gondolkodnod? Még mindig taszítónak tartjuk, ha egy nő nyalogatja a szája szélét, pasikat méregetve és nem láttam még olyan óriásplakátot, ahol egy férfi szopogatja a kólásüveg száját és kelleti magát szexre. Kockás hasat igen, de basszál-meg pózt pasiktól nem. Ha egy férfi mereszti izmait a plakáton, az a felsőbbrendűségét fejezi ki. ha egy nő pucsít, az a kívánatosságát. "Nézd, én olyan jó nő vagyok, hogy még egy sziát sem kell köszönnöd, és megdughatsz. Pont azt élvezem."

Ha arra lennél kondicionálva, hogy csak a megfelelő partnernek szabad széttenni a ládabat (pénz, autó, egzisztenca), te sem élveznéd szexet, hiába szánod el rá magad.

Ha egész életedben azt hallgatod, hogy neked ezt nem szabad akarni, csak kvázi eltűrni, de azt is csak a bizonyos kritériumoknak megfelelő, és beléd megbízhatóan szerelmes egyedtől - akkor neked sem állna fel. Csak elméletben, otthon, egyedül, ilyen 50 shades-volumenű baromságokra, ahol a tuti gazdag (mami büszke lenne rám), tuti szerelmes (apu is jóváhagyná), jóképű (barinőim is jóváhagynák) milliárdos végre jól megcsinál - és még erogén zónákról is hallott.

Még a szexet is tönkreteszik a nemi szerepek

A Macsó egész életében túl van stimulálva, a Picsa meg alulstimulált. Aztán jöttök nekem azzal, hogy ez biológia?

Tudat alatt azzal definiálták a kívánatos nőt, hogy ő az, aki már akkor szopja a palackot, amikor csak beléptél a szobába, neked már szinte könyörületből meg kell döngetned. (És ő még véletlenül is pont úgy és olyan ütemben élvezi a döngetést, mint te. Hiába, az igazi jó nő...)

Aztán a szüleid meg azt verték beléd, hogy a kívánatos nő, nos, egy gyerek. Tapasztalatlan, simabőrű, pattanós seggű, érintetlen, szűzies, buta, issza a szavaidat - szóval haza csak olyat viszel bemutatni. Csoda, ha szűz-kurva komplexusod van?

Macsó azt tanulta, hogy ő vizuális ingerre gerjed és mindig és azonnal, mert neki egész életében ajánlgatták, hogy ezt és így kell kívánni. Picsa meg azt, hogy ő pénztárcára meg stabil megélhetésre nedvesedik, látványranem, aztán csodálkoztok, hogy libidó-imbalance van: Macsó lát egy csomó testet, de a csomó test nem lát maga körül pénztárcát.

Mindketten le vagytok szopatva és mindketten sírtok, hogy a másik a hibás. Hülyegyerekek.

Itt még élcelődtem azon, hogy ha Picsa vagy és a házasságon belüli prostitúció esete forog fenn amúgy is, akkor tettesd, hogy neked már a 30 sec lökdösődés is túl sok a kapcsolat elején. Ezzel ugyan átmenetileg (paradox módon) azt éred el, hogy mintegy 50 másodpercre nyúlik az ágyban töltött lökdösődések időtartama, hiszen ha ez is sok, akkor Macsó majd megmutatja, hogy még ennél is többet tud. És ő el is fogja hinni, hogy az az 50 másodperc 50 perc volt, hiszen neki tényleg milyen intenzív volt már. Mohón fogja elhinni, hogy ő már túl sokáig is bírja, és higgyétek el nekem, ezzel hosszú távon jobban jártok. Mert ez a kapcsolat nem a ti szexuális kielégülésetekről szólt, akkor meg essetek rajta túl hamar.

Mert a rendszer titeket is házasságon belüli prostituálttá tesz. Testet adtok eltartásért, bio-inkubátort státuszért, aztán mikor megvan, hirtelen elbizonytalanodtok. Hirtelen nincs több utasítás, hogy most mit kéne elérni, bután nézitek egymást, sír az ivadék, ti pedig elkezditek egymást hibáztatni. Mintha csak a másik játszotta volna az előírt szerepet,  mintha csak a másik lenne hibás az agyatlan sodródásban, ti meg csak áldozatok lennétek.

Ő például kurva sok pénzt csinál abból, hogy állítja, létezik egy gomb a nőkön, csak bonyolult megnyomni. És ezt sokan akarják hallani, mert jobban hangzik, minthogy a szex több, mint megtalálni a G-pontot.

Még a szex is el van baszva a nemi szerepek miatt. Macsónak azt sugallták, hogy a fizikai része számít. Hogy a nőn van egy gomb, amit ha megnyomsz, elélvez. A szex minősége ettól függ, hány testnyílást engedélyez Picsa, hány pózt tudsz kipróbálni a pornóból. Eközben Picsa is úgy tudja, hogy ő akkor jó az ágyban, ha minden testnyílást engedélyez és ha elég kívánatos. (Lásd fentebb.) Neki végig azt sulykolták, hogyan legyen kívánatos az ágyban, neki keményen marketelik a szexre hívogató fehérneműt, a Cosmó meg tele van hülyeségekkel, hogy hogyan felelj meg jobban a férfinak. De az nincs benne, milyen pasi felelne meg neked. 

Aztán olvasod, hogy igazságtalanság, hogy neked krónikus alultápláltság árán kell fenntartanod a kívánatosságodat, de akkor már régen elkezdted játszani a szerepet, így kicsit hiteltelen az ágálásod.

Macsónak eközben senki nem árul szexi fehérneműt. Macsónak még mindig azt sulykolják, hogy bátran hordjon szürkét barnával, le van szarva a sörhas, neki más a vonzereje. Az a más egyébként a pénztárcája lenne, de az ellen meg ágál, hogy nem igazságos.

Szóval a szex innentől egy maszturbáció Macsó számára, riszálás Picsa számára (bár nem is tudja, miért csinálja). Nem csoda, ha Picsa idővel ki akar majd bújni alóla és amint a tranzakció jogi formát öltött, el fog hízni, hogy lerázza magáról ezt a nyűgöt.

Mozdulatról mozdulatra eljátsszátok, amit a szerepetek előír - és csodák csodája, nincs kielégülés. Nem is értitek, mit jelent az intimitás, csak castingoltok egy nemi szerepre, aztán csodálkoztok, hogy a másik is színész.

A gladiátor is egy rabszolga

Ha valaki szerint futball az élet, hiába próbálsz vele kosárlabdázni, azt fogja hinni, hogy nagyon rossz focista vagy. Vagy még rosszabb: hogy őrült vagy. Így még a legjobb indulattal is mindenki feltételezi mindenki másról, hogy a fenti forgatókönyvben játssza a szerepét - és abban szerepel jól vagy rosszul. Egymással tartatjátok be a nemi szerepeket - addig sem kell másnak kontrollálni titeket.

Egész életeteket megírta előre a nemi szerepetek - és mindig sírás van, ha valahol kilóg valami. A hülyéje ilyenkor arra panaszkodik, hogy nem volt elég erős a karám, utat engedett az egyéniségnek, pedig nem lett volna szabad. Az eggyel okosabb ráérbed a szerepekre, hogy ez mekkora szívás, hogy mindenkivel egyformán kibasz a dolog - csak többnyire túl későb ébred rá. A legtöbb emberből a gyerek születése vált ki hirtelen rohamszerű gondolkodási ingert - de akkor tipikusan már túl késő - és jobban teszik, ha megtartják maguknak, amire rájöttek.

Úgyhogy én most előre szólok.

Egyébként baromira jól elfedi a rendszer szívás-jellegét, ha a rendszer mindenkire szerepet oszt (MECE), és a szerencsétlen kis hülyék a szerepeik nevében identitás-háborúkat vívnak. Mind veszélyeztetve érzi magát a kis szerepében, miközben fenyegeti a másikat. Működik ez rasszra, etnikumra, nemzetiségre és nemre is. Amíg lövészárokból ugattok egymásra, kollektív jogokat követelve, kollektív előjogokat védve, vagy csak a férfiasságot vagy nőiességet kéritek számon egymáson, addig mind a rendszer szolgái vagytok. Azaz senki nem boldog a helyzettől, csak a rendszer, ami viszont nem egy személy. Szóval senki nem boldog.

A szerepe nevében hadakozó gladiátor is csak egy szolga, még ha nyerésre is áll a gladiátorharcban.

Ne a nemetektől várjatok identitást. Nem attól vagyok jók vagy rosszak, hogy milyen sikeresen játsszátok a nemi szerepeket. Az egész eddigi emberi történelem arról szólt, hogyan nyomorított meg mindenkit és darált bele mindenféle identitásokba a kollektív ostobaság és a morális gravitáció. Soha senki nem döntött semmiben, így aztán erkölcsöt sem fejlesztett ki senki.

Igen, azt mondtam, a valódi erkölcs alapfeltétele, hogy felejtsük végre a a középkori erkölcspótlékokat, mint például a nemi szerepek - és hagyjuk egymást dönteni és vállalni a döntéseiket.

A fundik hajlamosak mindenért ezeknek a szerepeknek a "lebomlását" hibáztatni. A szomorú igazság az, hogy éppen ezek a fiktív szerepek a felelősek minden kínotokért. Bár valóban csak akkor látjátok ezt meg, amikor a szerep végre gyengül, vagy nagyon szorít, egyébként nem vagytok elég bátrak ahhoz, hogy az erősebben keressétek a hibát. (Értsd: a társadalmi elvárásokban.) Inkább magatokat hibáztatjátok, azt mindenkinek szabad.

---

Amiről nem szól ez a poszt:

Itt most nem a nemi identitásról van szó (aminek érzed magad), hanem a nemi szerepről, amit játszol. A nemi identitásról majd máskor.