Lobster mindeddig sikerrel navigált az ismerkedés óceánján, anélkül hogy akárcsak egyszer is klasszikus értelemben vett randira adta volna csontos fejét.

Azonban ez a nap is eljött, így most ezzel a tapasztalattal is gazdagabb vagyok.

Azt már a filmekben is láttam, hogy a randizás überszopás, de most én magam is beletrappoltam. És persze felkészületlenül ért, mint minden, amit anélkül csinálok, hogy végiggondolnám. Mert hogy ezt nem lehet tervezés és gondolkodás nélkül űzni, az egyértelmű. Ez egy szopatós aknamező.

A katasztrófa esemény végén fel is írtam magamnak néhány dolgot, arra az esetre, ha mégegyszer belesétálnék.

Le is írom ide, hogy nyugodtan elfelejthessem.

Első és legfontosabb tanácsom: Ne randizz!

Soha, semmilyen körülmények között.

Én rendeztem már fesztivált, csak hogy találkozzak egy bizonyos valakivel, dolgoztam lökött projekteken, csak hogy együtt lóghassak valakivel, mentem unalmas konferenciára a társaság miatt - és jó volt. Ezt így kell.

Több előnye is van:

1) Nincsenek idióta, kínos csendek.

Mindig van valami tennivaló, így elkerülhető a szitu, amikor kezded kínosan érezni magad, hogy mit is keresel ott, ezért előjössz valami ostobasággal. Egy konferencián nem kell indokolnod, hogy miért vagy még mindig a ott és bármikor újra beszédbe elegyedhetsz a célszeméllyel.

2) Nem kell kiteregetned a lapjaidat, nem vagy nyilvánvaló, csak ha épp azt akarod.

Mert ugye mindenki fél elsőnek kiteríteni a lapjait.

Van egy idióta hallgatólagos megállapodás, hogy az egyik félnek oda kell menni, a másiknak meg meg kell lepődni és értetlenkedni kell. Így a kezdeményező fél magyarázatra szorul. Ebből a prűd játékból nem lehet jól kijönni.

Mégis ez a legrosszabb egy randiban. Egyértelmű, miért vagy ott, de úgy kell tenned, mintha mégse, mert ha igen, akkor az egész időhúzás kínos és értelmetlen, és miért nem ugrunk rögtön a szaporodásra.

Kábé mintha Jane Austen ülne szemben a díszfasszal, aki "biztosra negy" és már az első találkozó előtt átküldi a pöcsét, "hogy kiderítse, prűd-e a csaj".

Kiút csak az lehetne, ha megszoknánk, hogy az emberek olykor beszélnek egymással. De az egy ún. konzervatív társadalomban elég nehézkes, mert amint két ellenkező nemű szóba elegyedik, azonnal kukira és puncira gondolunk.

Szóval hölgyeim, uraim, a régimódi, patriarchális társadalomnak ez az ára. Hogy a pasiknak kell odamenni, a nők meg illendőségből értetlenkednek. Mert ha nem értetlenkednének, megszólnák őket. Ha ők mennének oda, akkor meg senkinek nem kellenének.

Mert egy ezeréves szoftver fut rajtunk.

3) Aztán ott van, hogy a másikat akció közben látod.

Sokkal szórakoztatóbb, sokkal jobb arcát mutatja mindenki, amikor éppen önmaga és nem randigép, aki jó benyomást akar tenni. Te is jobb fej vagy a természetes környezetedben, mint amikor jó benyomást akarsz tenni, hidd el. Mindegy, mennyire előnyös az a lilás smink vagy macsó az a fekete ing ezüst szálakkal, amit kimondottan ilyen alkalmakra tartogatsz. Jobb vagy nélküle.

Ezért olyan veszélyes, amikor valaki beszűkül, és azt hiszi, hogy huszonévesen már elég ún. "őrült dolgot" csinált, aminek a puszta említésétől is érdekes embernek tűnik hátralévő életében.

"Csak úgy" összeszedni magad és elmenni otthonról egy programra, ami "nem érdekel", az képtelenség. Te már mindent láttál, amit még nem, azt okkal, az univerzumnak nincs már egy rejtett bugyra sem, amiről még nem tudsz. Mindent, láttál, amit érdemes. Nem te lettél átlagos, a világ lett unalmas.

Egyszóval nem jársz sehová, ahol emberekkel találkoznál, meg különben is, csak olyan emberekkel legitim szóba állni, akiket már ismersz, mert ha nem, azt csak azért teszi valaki, mert csajozni/pasizni akar, szóval ciki.

Az egyetlen hely, ahová még néha mész, az a buli, holott te magad is le tudnád itt vezetni, miért nincs semmi értelme lelki társat keresni alkoholt fogyasztva és bárpultot támasztva, vagy épp a tánctéren. Akkor már ruletten is pörgethetnél. Egyszer valaki melletted ragad, oszt jó lesz, meg van oldva a párkapcsolat.

Szóval sehová nem jársz, hogy a végén nyögvenyelős randikra menj kínodban, amit te hajottál fel a neten, a laptop biztonságából.

Szóval ha egy mód van rá, kerüld el a dolgot.

De ha már ott vagy

Mit ne csinálj

Egy randin mindenki bele van száradva a szerepeibe.

Egy kölcsönös kihallgatás, ahol a saját ítélőképességed hiányában előbb az anyád, aztán a barátaid, barátnőid szemszögéből kérdezgeted a másikat és minden válaszát átfuttatod a képzeletbeli referenciapontjaidon. Ott ülnek mögötted a haverok az irodából, az a menedzser, aki olyan lenézően nézett rád tegnapelőtt - és te akaratlanul is aszerint döntesz, hogy vajon nekik bejönne-e a csaj.

Azaz miről ne beszélj.

1) Család

Felmenők, szülő issue-k, családalapítási tervek, családi címer, hogyan akarod nevelni a pontosan hány darab gyerekedet, hogy áll a reprodukciós sikerességed.

Tudom, mindenki meggebed, hogy végre elhallgattassa a szüleit és megmutassa a haveroknak, hogy neki is megy a nemzés, de én nem nekik beszélek. Akik randi-szerepet játszanak, mert a család-szerepre készülnek, felőlem akár írásban is egyeztethetnek reprodukciós terveket és anyagi helyzetet. Még jobban is járnának.

Akik viszont kapcsolatot akarnak, vagy csak egy ismeretséget, azok kerüljék a szerepeket, mint a szüleim-gyermeke és leendő-szülő.

De ha egy mód van rá, akkor a randizó-szerepet is.

Egyáltalán, add meg a tiszteletet. Ha anyád szemével nézed a leendő arát, akkor kibaszol vele, mert nem a saját tulajdonságait akarod  megismerni és megszeretni, hanem anyád ideális leendő menyét ráhaluzni. Olyan kritériumok szerint akarod kritizálni, amik nem is a tieid.

Persze tudom, hogy a legtöbbször mindketten ugyanazt a marhaságot űzik, és tulajdonképpen két anyós, fél tucat haver, barinő meg munkatárs ül egymással szemben is fikázza a jelölteket, de ez a poszt nem nekik szól.

2) Hülye, elborult vallások, ezotéria, könnyen emészthető pop-filozófiák, aka. "Olyan spirituális vagyok"

A baj ezzel, hogy még ha a másik is kattant, akkor sem valószínű, hogy pont ugyanúgy, mint te.

Ha viszont valamelyikőtök egészen biztos benne, hogy az ő útja az igazi, akkor bajok lesznek.

De nem csak a vallásokkal

3) Hanem az életmód-bölcsességekkel is

Az egy dolog, hogy te pont olvastad azt a roppant tudományosnak látszó cikket igazi tudományos szaklapban (Imádom, mikor olyanok mondják, akik sosem jártak még könyvtárban, és a természettudományokat már általánosban sem vágták. Tudományos szaklap, mi? Volt benne egy link, vagy egy vezetéknév meg egy évszám? Ne röhögtess..)

De ő is olvas blogokat meg Velvetet és ő is jár a neten és ha ő másfajta táplálkozási bölcsességet tett magáévá, akkor ott összecsapás lesz.

És most gondolj bele... Ha egyikőtök sem tervezi adoptálni a másik étkezési szokásait, akkor ti most tulajdonképpen mit is csináltok? Hát megbeszélitek, ki mit eszik és  mivel keni be a haját. Azt a kurva, ti aztán tudtok élni:))))

4) Politika, gazdaság, történelmi hiedelmeink és egyéb szekuláris hitek

 Asszem egyértelmű.

Mivel többnyire hitbeli kérdésekről van szó, amikor a zemberekről beszélsz úgy általában, akkor ritkán születik egyetértés. Hacsak a másik nem ugyanannak az izmusnak a híve és rácuppan már a buzzword-jeidre is, akkor bizony vita lesz. És bizony értelmetlen.

Azt fogd fel, hogy mindenki jót akar, de senki nem tudhatja, mi az, és legfőképp senki nem erőltetheti rá a maga megoldását másokra. Ő sem, de te sem. Plusz amikor konkrét példák nélkül vagdalkoztok, akkor ő valszeg a mezőcsanádi homeopátiás halgazdaságra gondol, te meg a brit szakszervezetekre, úgyhogy külön értelmesek vagytok, amikor a konklúzióitokat hányjátok egymásra.

És ha valaki nem képes tolerálni, hogy a másik máshogy akar jót, az tényleg ne szaporodjon. Magafajtával se.

Nem kell istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra hivatkozni, ha jót akarnak neked.