Az ész a legdemokratikusabban elosztott jószág. Még senki nem panaszkodott, hogy neki kevesebb jutott.

Sőt, mindenki meg van győződve róla, hogy neki több van, mint az átlagnak. Ami ugye egy statisztikai mirákulum, nem kéne alábecsülni.

Ezért visszatérő téma minden politikai beszélgetésben, hogy mi legyen azzal a sok hülyével?

Mert az fontos, hogy mennyi a hülye. Éspedig azért fontos, mert lehet ugyan, hogy nem rosszindulatú, de a hülye is tud ártani. Azaz hatással van a biztonságérzetemre.

Mert két ok miatt nem bízunk meg valakiben: az egyik, hogy rosszindulatú, a másik hogy buta.

A bizalomnak hatalmas irodalma van. Már én is érintettem szőrmentén.

De ez főleg a mások erkölcsösségébe vetett bizalom. Vagyis hogy van-e másokban értúszándék. Hogy akkor is viselkednek-e az emberek, ha senki nem látja őket? Ha az állam nem áll ott (kurva drágán), hogy betartassa az ígéreteket és megbüntizze, aki másoknak árt, akkor vajon nem szabadul el a pokol?

Amiről itt most külön akarok értekezni, az a mások intellektusába vetett bizalom - vagyis a homályos érzület, hogy "az emberek hülyék". Hülye alatt lehet érteni bármiféle intelligencia-hiányosságot, gyakorlatiatlanságot, érzelmi és spirituális sekélyességet, szociális bénaságot, ahogy tetszik.

A szakirodalom az 'inkompetencia' címszó alatt kezeli azt, amit én most szimplán csak hülyének hívok. De ez a besorolás nekem nem kielégítő, mivel nem arról van szó, hogy valaki ténylegesen ostoba-e, hanem hogy én annak tartom. Azaz szerintem ez is bizalmi kérdés.

És ha valakit ostobának tartok, akkor lekezelően fogok bánni vele, primitív feladatokat bízok rá, úgy beszélek vele, mintha hülye lenne, helyette hozok döntéseket, mintha magától nem tudna - amivel ha nem sértem meg vagy idegesítem fel, akkor simán csak elhülyítem.

Reputációs rendszerek

Fontos, hogy hogyan képzeljük el a körülöttünk lévő világot. A percepció.

Évszázadokig szenvedett a világ az információ-hiánytól. Nem tudhattuk, megbízhatunk-e az idegenekben. Holott statisztikailag semmilyen idegen nem kevésbé megbízható per se, mint akármelyik családtagunk. Az idegen is lehet jófej és a családtag is lophat a kasszából.

De a percepció az volt, hogy az in-group tagjaival szemben bizalmat tanúsíthatunk, és ha csalódnunk is kell, legalább senki nem mondhatja, hogy a mi hibánk. Ha viszont egy idegent veszünk fel és nyúl a kasszába, még csak részvétet sem kapunk a nagyokos csoporttársainktól. Hiszen mit vártunk.

Úgyhogy a dupla veszteség (se bevétel, se részvét) hedgelése érdekében inkább rokont alkalmaztunk.

És persze a rokon is úgy tudta, hogy rokontól nem illik lopni. Valahogy kevésbé illik, mint idegentől, bármit jelentsen is ez a feltételes erkölcsösség. Így a percepció létrehozta a valóságot, melyben tényleg jobban jártunk, ha az in-group-on belülről választottunk pénztárost.

Hányan vágyakoznak kisközösségbe, te jó isten. (Majd egyszer rúluk is lehúzom a keresztvizet, de előbb ezt.)

Egy városkányi ember régen még csak-csak tudta menedzselni, hogy ki megbízható és ki nem, még ha szarul is. A pletyka-szisztéma és a bigottság önjutalmazó jellege nagyban eltorzítja ezt a reputációs rendszert, de legalább van valami rendszer - mondják erre a nagyokosok. Aztán jött az információs technológia és elvileg elérhetővé vált, hogy egyetlen kereséssel ugyanolyan éles képet kapjak egy idegenről is, mint régen a szomszéd unokahúgáról. (Hazudni és ferdíteni kisközösségben is ugyanúgy lehet, mint a neten. De igen.)

De mire az online reputációs rendszerek elérhető közelségbe hozták a leinformálhatóságot, a látványos, néhány évtized alatt lezajló népesség-robbanás megint lehetetlenné tette.

Egy másik helyen ezt a feudális kisközösségek felbomlásának számlájára írják. Vagy a városokba vándorláséra (agrárból iparosodó társadalom, etc.). Hogy még a totális állam is azért alakulhatott ki, mert míg eggyel korábban a helyi közösségek helyben intéztek dolgokat (úgy ahogy) és helyben kezelték a reputációs kérdéseket is, addig a mobilizálódás, a tömegdemokrácia kialakulásával mindenki kiszakadt/kiszabadult ezekből a madárdalos erkölcsi fellegvárakból és más alternatíva híján elkezdett az államhoz kötődni. A hülyébbek az azonosságukat is onnan vették, de az értelmesebbje is kénytelen volt az állami jogszolgáltatást igénybe venni, és persze senki nem tehetett ellene semmit, hogy az állam a tulajdonaként kezelte őt, csakúgy, mint régebben a földesúr. Bárki áldozatul eshetett az állami büntető hatalomnak.

Én főleg inkább a népesedést hibáztatnám. A városokba vándorlás csak más, nem rosszabb. Az ember-infláció veszélyes.

A huszadik század a mások hülyének nézésének önfeledt kiteljesedése

Szóval a helyzet maradt a régiben, csak sokkal több emberrel.

Senki nem lett erkölcsösebb, meg a pincébe zárt családtagok száma sem nőtt - csak manapság messzebb megy a híre és a falu bölcsei sem üthetik el az egészet egy jó kis tömeges nemi erőszakkal vagy egy elegánsan egyszerű becsületgyilkossággal. (Természetesen az áldozatot kell legyilkolni, hogy valamit becsületgyilkosságnak hívhassunk.)

És az emberek sem lettek hülyébbek - ha valami, hát inkább tanultabbak és tudnak írni-olvasni. Csak persze a többségi választás és többségi döntés hirtelen felértékelte a mennyiséget a minőséggel szemben, és még nem tanultuk meg a helyén kezelni a dolgot.

Innen az indulat, hogy ezeket 1) meg kell javítani, vagy 2) ezeket valahogy meg kell szüntetni.

És a huszadik század összes csapása megmagyarázható ezzel az egyszerű ténnyel.

A rassz-alapú, vagy osztály-alapú vegzálás csak egy-egy tünet. Igazából semmi különbség nincsen köztük.

Az alapvető probléma, hogy el akarjuk hinni, hogy létezik hülyébb rassz vagy érdemtelen osztály. A politikailag másképp gondolkodók hülyének nézése egyszerű magyarázat arra, hogyan lehet valakinek más a véleménye, mint drágalátos ennenmagamnak (aki annyival okosabb vagyok, mint az átlag).

Onnan meg már csak egy lépés, hogy a helyes irányba akarjam átnevelni, terelni, kötelezni, nudge-olni, vagy büntetni, ha nem megy. A huszadik század történetét olvasgatva már szédülök, hányszor és hányan próbálták átneveléssel, kitelepítéssel, büntetéssel, népirtással megoldani a problémákat - és soha senkiben nem merült fel, hogy talán nem ő a megfelelő bíró, aki ezekben a kérdésekben dönthet. És hogy talán nincs is ilyen entitás.

Az egészből csak úgy sugárzott, hogy ha a másképp gondolkodók megszűnnének, a világ sokkal kellemesebb lenne.

És ha elhiszem, hogy azért gondolkodnak máshogy mert mentálisan inadekvátak - még nem is szégyellem magam miatta.

 A bűnösség vélelme és az állam betüremkedése

Ha nem tudhatjuk, hogy a másik át akar-e baszni, vagy csak túl hülye ahhoz, hogy ne okozzon kárt nekem, a megbízható eljárás a "bűnösség vélelme" ellenkező bizonyításig. Legyünk mindenkivel bizalmatlanok, amíg nem bizonyít. 

Ez viszont azzal jár, hogy kézfogással nem megy az üzlet, hanem két ügyvéd, közjegyző, meg egy államilag eltartott jogszolgáltatási rendszer és büntetés-végrehajtás kell az emberek mögé, hogy a mások megbízhatóságát biztosítsa (pótolja). Ez meg mind baszott sokba kerül.

De ahonnan az erkölcsöket kiszervezik, ott be fog indulni az ördögi kör, és egyre kevésbé lesznek maguktól megbízhatók az egyének. Ha hozzászoknak, hogy két ügyvéd, négy közjegyző, egy teljes jogszolgáltatási és büntető apparátus kell ahhoz, hogy betartság a szavukat, azt egy idő után már elkezdik pitiáner dolgokra is alkalmazni. Egyrészt mert a bürokrácia mindig talál magának munkát és új területeket. Másrészt mert mi megszokjuk és hagyjuk.

Ahol az emberek nem bíznak meg egymásban, oda betüremkedik az állam. Márpedig az állam se erkölcsös. Csak egy csomó politikus meg bürokrata. Mégis melyiknek kéne megvédeni minket kitől?   

Abba már most bele sem megyek, hogy ha mindenki (plusz az állam) potenciális svindlerként kezel, akkor ez hogyan hat az erkölcseimre.

De ha a bizalmat most kiterjesztem a mások intelligenciájába vetett bizalomra is, akkor a "bűnösség vélelme" azt jelenti, hogy járjunk el aszerint, mintha mindenki hülye lenne, abból baj nem lehet.

Vajon az állam oda is be tud türemkedni, ahol csak hülyének tartjuk egymást?

Vajon az is olyan sokba kerül? Vajon az is annyira visszaveti a fejlődést, mint a mások erkölcsösségébe vetett bizalom hiánya? Vajon ott is beindul az ördögi kör, amint elkezdjük hülyének nézni egymást? Vajon az is annyira befolyásolja a biztonságérzetünket?

Csak egy gondolatkísérletet javasolnék.

Képzeld el, ahogy mély benyomást tesz rád, amikor az állampolgárok egy csoportja tömegrendezvényen kifütyüli a populistát.

Képzeld el, ahogy tömeges tiltakozás indul, hogy ne kössék engedélyhez és iskolához a virágkötést, hanem hagyjanak esélyt a képzelteneknek is virágot kötni.

Képzeld el, ahogy az újságok arról cikkeznek, hogy a politikus a rezsidémonnal félelmet akart kelteni és ez rosszat tesz a hangulatnak és az ítélőképességnek.

Képzeld el, hogy egy politikusnak mennie kell, mert kiderül, hogy nem érti a gazdaságot, mégis irányítani akarja - és a rosszallás olyan sűrű, mintha legalábbis a diplomáját hamisította volna.

Képzeld el, hogy egy amerikai elnöknek visszakoznia kell, mert fenyegetettség-érzést keltett az infografikával, hogy merre hány és mekkora bombát akart robbantani a legújabb Public Enemy #1.

Képzeld el, ahogy emberek ki tudják számolni, mi lenne olcsóbb: energiatakarékos szigetelést venni, vagy 20% a rezsiből. És képzeld el, ahogy a megtérülési grafikonokat posztolják a népek kommentben egy-egy írás után.

Képzeld el, hogy bárkit, akit az utcán megállítasz, képes törlesztőrészletet számolni, amint elmondtad neki az alapelveket. Képzeld el, hogy te magad is tudod.

Képzeld el, ahogy a buszon két ember azt taglalja, hogy X politikus beszéde ugyan lelkesítő volt, de nem mondott semmit. Egy jó színész vagy manipulátor, de nem jó vezető.

Én már hallottam okosembereket arról panaszkodni, hogy a sok hülye paraszt nem veszi észre, hogy a saját anyagi érdeke ellen szavaz - majd öt percen belül arról, hogy a sok hülye paraszt nem képes felülemelkedni a saját kis anyagi érdekein. Akkor most ki a hülye?

Ki a hülye?

Most akkor hadd ne öklendezzek vissza minden hétköznapi beszélgetést, amiben az egyik fél megemlít valamit az intelligenciáról, a másiknak meg erről kiszámíthatóan az jut az eszébe, hogy abból is többféle van, EQ meg PQ, meg spirituális intelligencia és szociális, és ezzel is elmegy pár klisé-perc a beszélgetésből.

Igen, többféle intelligencia van. És egyik sem kvantifikálható. Mi több, egyik sem állandó.

A mezei IQ-t például befolyásolja a táplálkozás, a szocioökonómiai háttér, az iskolád, próbálják a genetikai meghatározottságot vagy az agyi felépítést is belevonni, de nem megy, ráadásul az az geci valamiért korrelációt mutat a születési sorrenddel, nagyban függ attól, hogy mennyire értelmes emberekkel vagy körülvéve, vagy éppen mennyire nyomasztó a családod, és természetesen a téged érő intellektuális kihívások és stimuláció is nagyon pozitívan befolyásolja. De ez még mind csak a nature-nurture vitában való huzakodás.

De az a mocsok IQ napon belül is változik. Attól is függ, mennyire vagy kimerült, éhes, hány pitiáner, lényegtelen ügyben kellett már döntést hoznod, milyen késő van és te koránkelő típus vagy-e.

Ahogy a logikai IQ teszt mást mérne reggel, délután és szex közben, 3 évesen és 90 évesen, túl sok Aspirin vagy vörösbor hatása alatt, úgy az összes többi okossági mérőszám is változékony.

Tudom, most jön az okosság, hogy deazélássukbe hogy egy sávon belül változik csak (értsd: ha egyszer aszontam, hogy okosabb vagyok, akkor okosabb vagyok. Ha sávosan, akkor úgy.)

De az is igaz, hogy éppen az IQ teszt tanulható. A logikája elég bennfentes, de nagyon kiszámítható, így ha láttál már párat, gyorsabban jössz rá, hogy mi a jóistent akar kérdezni egy feladat - ergo jobb eredményt érsz el. Ha életed legikusabb évében látsz ilyen tesztet először, rosszabbul teljesítesz, mintha 102 évesen tolnák eléd - de úgy, hogy láttál már olyat.

Jahogy mert a gyakorlás befolyásolja...Hát ja.

Meg az érzelmek is.

Ha be vagy fosva, hülyébb vagy (és megbízhatatlanabb). Ha egy politikus paráztat, hirtelen olyan hülye leszel, hogy rá szavazol.

A félelem minden formája (aggodalom, bizonytalanság, magabiztosság hiánya, szorongás, bizalmatlanság, etc.) rontja a döntéseid minőségét és megváltoztatja az időpreferenciádat. Nem vagy képes/hajlandó hosszú távra tervezni, amikor a holnap miatt aggódsz. Rosszabb döntéseket hozol.

Ha rettegsz a munkanélküliségtől és a holnaptól, szarabbul teljesítesz egy állásinterjún, mintha amúgy mindegy lenne, hogy megkapod-e.

A szeretet pozitív irányba tolja el a bizalom szintjét, a negatív érzelmek, viszont a bizalmatlanság felé terelnek. Ha szar kedved van, aznap a világot is szarabbnak tartod, aznap az emberek is hülyébbek.

Ha pedig hülyébbnek tartod az embereket, akkor hülyékkel is leszel körülvéve. (De legalábbis felbaszod az agyukat, szóval a bizalmatlanságod végülis beigazolódik így vagy úgy.)

Az is bizonyított, hogy autoriter családi közeg, a túl sok szabály és a szülői szigor negatívan befolyásolja a gyerek kompetencia-szintjét, de a motivációhiánytól is elhülyülsz, ugyanúgy, mint bizonyos... logikát mellőző hiedelmek elsajátítása miatt.

A biztonságérzet hiánya is elbutít.

Na, itt lesz egy kicsit zűrös a dolog, mert a szegénységből fakadó létbizonytalanság bizony tényleg tönkrebassza az ítélőképességet, rövid távú gondolkodásra ösztönöz és még a hagyományos erkölcsösségre is negatív hatással van (statisztikai értelemben, nem mondtam, hogy a szegénységtől mindenki lop.)

A híres mályvacukor-kísérletben gyerekeknek azt mondták, hogy ha 15 percig nem eszik meg az eléjük tett mályvacukrot, kapnak még egyet és mindkettőt megehetik. Az eredmény nagy precizitással megmutatta, hogy kik fognak jobban teljesíteni teszteken és lesznek ellenállóbbak a fránya drogokkal szemben.

Mindenki nagyon elégedett volt magával, amíg valaki nem szólt, hogy a zűrös környezetből származó gyerekek simán megennék a cukrot, de nem azért, mert ostobák, hanem mert nem bíznak a felnőttben, hogy tényleg hoz egy másodikat. Megismételték a kísérletet, de úgy hogy az egyik csoport gyereknek először csalódást okozott a kísérlet vezetője, így azok már nem hittek neki. Meg is ették a cukrot, függetlenül attól, milyen ikusak voltak.

Az egyik olyan dolog, ami a gazdaság hullámzásával együtt hullámzik, az a bizalom szintje. Ahol pénz van, ott hirtelen erkölcs és ész is lesz - legalább is úgy érezzük, hogy mindenki megbízhatóbb, nyugodtabb, kisimultabb és értelmesebb.

Ha pénz nincs, akkor élet-halál harc van, ahol az erkölcs pusztul először, mivel mások erkölcstelen élet-halál harcával indokoljuk a saját erkölcstelenségünket. Applebaumnak a vasfüggöny szarabbik oldaláról szóló könyvében hosszasan fejtegeti, miféle embertelenségeket vettek tudomásul és követtek el emberek. Nemi erőszak, rablás, fosztogatás, a legalapvetőbb bizalamt romboló magatartás vált általánossá.

1) vagy mert más is azt csinálta,

2) vagy mert elhitték, hogy a másik alacsonyabbrendű (mondjuk politikai ellenfél),

3) vagy csak mert úgy gondolták, a másik túl hülye ahhoz, hogy ne dőljön be a propagandának - akkor meg miért éppen én maradjak erkölcsös.

Az erkölcs és az egymás erkölcsösségébe vetett hit erodálódásával az emberek nem lettek ostobábbak - csak éppen a biztonságérzetük csorbult, egyre rövidebb távra hoztak döntéseket. Minek legyek jófej valakivel, ha holnap lelőhetik. Vagy engem. És ez bizony az ostobaság egyik külső ismérve.

Nem mindegy, miből ered.

Mellesleg bárki, aki bármilyen okból félelmet vagy zűrzavart generál, erre a háborús hatásra vágyik. Ezért szeretik annyira a politikusok az aggodalmat, félelemet és a terrort emlegetni és promotálni. (lásd rezsidémon, ISIS, pedofilok)

Ezért szolgálja az érdeküket egy túlszabályozott rendszer kiépítése. Mert növeli a végrehajtói önkényt.

Elhülyít, ha hülyének néznek?

Két kedves barátom vendégeskedett nálam Budapesten. Mindkettő magasan képzett, gyanakvó libertárius, aki nagyon büszke rá, hogy őt nem lehet átverni és hogy a jég hátán is megélne az állam védelmező segítsége nélkül is.

Igen ám, de évek óta Londonban éltek, ami - egyebek között - a beszélő liftek hazája.

A mi házunkban van ugyan lift, de kurvára meg sem szólal. Cserébe az ajtót is neked kell behúzni és kinyitni. Egy álló hétig nem sikerült megszokniuk a dolgot és bután álltak a várakozó liftben, mert nem mondta sem azt, hogy az ajtó záródik, se azt, hogy zárják be, se azt, hogy megérkeztünk, földszint.

Hogy veled ez nem fordulhat elő?

Mikor gondoltál bele utoljára, hogy ártalmas-e réd nézve, amit megeszel vagy megiszol? Ha csomagolva van és sok szöveg van rajta, az azt jelenti, hogy biztos jól bevuzsgálták és okés. Meg hogy ha hazugságot írt volna rá, azt valaki már beperelte volna. Hány ismeretlen tablettát kapkodtál már be, csak mert egy szuggesztív de képzetlen homeopata azt mondta, hogy ezt akarja eltitkolni előled a gyógyszeripar? De ha műanyag dobozban van sok apró betűvel, akkor biztos biztonságos.

Elolvasod a használati feltételeket? A szerződéseket? Végiggondolod és módosításokat kérsz? Ellenőrzöd, hogy az új autódban minden rendben van? Persze, munkamegosztás. De tudod, hogy ki ellenőrizte helyetted? És hogy őt ki fizeti?

Mert ahol minden gondolkodást kiszerveznek, ott a végén senkitől nem várható el, hogy gondolkodjon.

Ahelyett, hogy mire jó ez a tárgy, azon fogsz gondolkodni, vajon mi az intuitív reakciója másoknak.

Ahelyett, hogy felmérnéd, hogy mennyire veszélyes, megnézed, hogy mennyire van elzárva előled, és ha nem nagyon, akkor feltételezed, hogy biztonságos.

Ha az emberek egymásba vetett bizalma csorbul, akkor a politikus hatalma nő. Ha az erkölcs relativizálódik, a végén még a politikus is erkölcsösnek fog tűnni. Ha mindenkiről hülyeséget feltételezel, akkor simán beszopod, hogy azok a képviselők odafenn kompetensebbek - mert valaki biztos kiválogatta őket.

Szóval nem fontos hogy hány hülye van

Az fontosabb, hogyan kezeljük a többi embert. És hogy a kommunikáció hogyan kezel minket. A politikus, a tévé, a sajtó.

Lefelé millió dolog befolyásolhatja a bizalom szintjét. Az egyik ilyen dolog az állami beavatkozás, ami a bizalmat próbálja pótolni. Felfelé annál kevesebb eszköz van. És egyik sem központi.

Ha elkezdesz bízni a másikban, hogy talán nem annyira hülye, elkezdhettek valamit szervezkedni. Vállalkozhatsz vagy akár civil szervezetet is alapíthatsz. Mindkét viselkedési forma növeli a társadalom ellenálló-képességét a demagógia és a félelemkeltés, a kihasználás ellen. Emancipál.

Tudom, amit mondok az kényelmetlen. Mert deazértlássukbe, mégiscsak okosabb vagy. Meg mert azt jelenti, hogy neked is kell változni, nem elég transzparenseket lengetni, hogy a kormány változzon. (Pedig az is mekkora teljesítménynek tűnik már, ha valaki kimegy követelni valamit.)

Meg mert ha okosabbnak látsz másokat, te is elkezdesz okosabban viselkedni. És lehet, hogy ahhoz nincsen kedved. Olyan jó gyereknek lenni.

Nem kell istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra hivatkozni, ha jót akarnak neked.