A szorongás a félelemnek az a fajtája, ami teljesen hazsontalan - és egyenesen kontraproduktív. A szorongás egy mentális szokás, amiről magadat kell leszoktatni - mert csak neked áll érdekedben. Semmi köze az aktuális veszélyekhez és az azokra való felkészüléshez.

Ha azt merem mondani, hogy a fenyegetésekre optimalizált élet nem élet, csak túlélés, mindenki tele szájjal üvölt, hogy evolúció meg kisfaszom. És veri magát, hogy de ha nem marad életben, akkor ugye hogy éljen, hö? És olyan frappáns, amilyen csak egy tanulatlan telepi pöcs tud lenni, mikor végre kiizzad magából egy alaplogikai okfejtést, és teljesen odavan, hogy józan ész meg minden.

Akkor most elmagyarázom, miért fasság a túlélésre berendezkedni. Káeurópai énetek pedig azért fog tiltakozni, mert szerintetek is igazam van.

Egy diktatúrát pedig túlélni.

7 milliárd 371 millió ember él a Földön. Mire ezt leírom, 1000-rel megint többen leszünk.

Mindenkinek pontosan egy élethossznyi ideje van – és sehol nem tanítják, mit kéne vele kezdeni. Csak pótcselekvések vannak. A társadalmak standard válasza erre a problémára  az, hogy élethosszig lekötnek olyan dolgokkal, amit nem te választasz. Vagy még nem választasz.

Így a valami rossz elkerülése mozgásban tart akkor is, ha magadtól nem mozognál semerre. A mozgás pedig mozgás, ugyebár, tök mindegy, hogy belső a motiváció, vagy külső.

Ez tévedés.

Rengeteget írok arról, hogy egész társadalmak épülnek pótcselekvésekre. Minél hamarabb, mielőtt az egyed felnőne (olyan 30 évesen) és informált döntést hozhatna, tessék őt beledumálni

1. egy tartós, monogám párkapcsolatba, hogy saját vágyai ellen küzdjön egész életében. (Vagy amikor azt nem, akkor a partnere ellen.)
2. összeköltözéssel, hogy kevesebb helyet foglaljon. (És soha ne lehessen egyedül.)
3. gyerekvállalásba, hogy onnantól kényszerpályára kerüljön, és ne tudja visszacsinálni az első kettőt.
4. hitelfelvételbe, cserébe azért, hogy indoktrináltuk a saját világnézetünkkel, megtanítottuk úgy gondolkodni és azt hinni, amit mi. Meg hogy mi mindent nem lehet. (Mert nagyon kicsi a különbség aközött, amikor a lehetőségeket ismertetjük és aközött, amikor a korlátokat soroljuk.)

Életed nagyobbik részét pótcselekvésekkel, mások igényeire, basztatására és véleményére reagálva töltöd. Valami elől menekülsz, kijelölt célokért mozdulsz, így sosem kell gondolkodnod, hogy magadtól mennél-e egyáltalán. És ahogy a vélemények se mélyülnek sehová az istennek se, mindegy, mennyit vitatkozunk róluk, úgy a pótcselekvések sem juttatnak semmivel sem közelebb a megoldáshoz.

A szabadsággal élni kell, de egyszerűbb lelkek továbbra is úgy tekintenek rá, mint az elnyomás hiányára és bután néznek, hogy akkor most mit kezdjenek vele. Valami tartalommal márpedig fel kéne tölteni.

Egy szabad világban élni kell. Egy autokráciát túlélni. Napról-napra.

Kövesd a parancsot és keresd a hierarchiát - és a gonoszság kialakulása garantált.

Az emergence komplex rendszerek kialakulását vizsgálja. Hogyan jönnek létre és ehhez milyen apró és egyszerű szabályokat kell követniük a tagoknak. Hogy példul a sűrű rajban repülő madarak miért nem ütköznek össze. 

Arra jutottak, hogy komplex mentális erőfeszítés helyett mindegyik madárnak csupán egy vagy két dolgora kell odafigyelni, hogy a rendszer megmaradjon. Például hogy mindig középen legyen a két mellette repülő madár között és hogy tartsa az előtte repülő sebességét. (A szélső madárra gondolom más vonatkozik.) 

A gonoszság nem ördögi, hanem nagyon is banális. Egyetlen, ártatlan szokás elég ahhoz, hogy következetes betartásával hosszú távon iszonyú gonosz dolgokat hajtson végre valaki. 

Van egy kérdés, ami már évek óta foglalkoztat. Vajon mi kéne ahhoz, hogy Orbán reputációja meginogjon a hívei körében?

Emlékeztek még Lolára?

Nem akart ő rosszat, csak egy kis hatalomra vágyott...

Még 2010-ben történt, hogy a képen látható asszonyság előbb megsimogatta, majd bedobta a doromboló Lolát egy kukába.

A hölgy neve Mary Bale. Ezt onnan tudjuk, hogy a biztonsági kamera videója felkerült a Facebookra - és a "Death to Mary Bale" Facebook-csoport annak rendje és módja szerint lenyomozta.

Bale asszony amúgy a Royal Bank of Scotland ügyfélszolgálati munkatársa volt - mármint az incidenst megelőző 27 évben. Az ügy miatt aztán a munkáját is elvesztette.

Szinte látom magam előtt az eseményláncot, amelynek elején egy hisztis kisgyerek felbassza az anyukája agyát, aki felhúzza aput, aki aznap fáradtan megy dolgozni, szemétkedik az alkalmazottakkal, ami végül lecsorog Mary Bale szintjére - akinek nincs kibe tovább törölni a lábát, így idegesen indul haza.

Út közben meglátja Lolát, a szuperbarátságos és az emberekben még mindig bízó macskát és mint minden normális ember, megsimogatja. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve bebassza a kukába és rázárja a fedelét.

Nem akart ő rosszat, csak egy kis hatalomra vágyott.

Akarod tudni, hol tartasz?

Ha mondjuk 30 éves vagy, akkor eddig mintegy 12 évet töltöttél felnőttként.

Az előtte lévő részt nem számítom be. Sehová nem igyekeztél, minden egyértelmű volt, felelősség egy szál se, döntéseket az életedről aligha hozhattál.

De ez a 12 sem teljesen felnőtt. Most nem csak azért, mert kitolódik a felnőtté válás (pdf), de például az egyetemi évek még minimum a felkészüléshez sorolódnak. És akkor még konzervatív voltam.

Szóval akkor eddig mondjuk 7 évet töltöttél felnőttként, ha minden ütemesen ment.

7 évet. Előtted mennyi van még? Mondjuk 50.

Akkor a 87.72% még előtted van.

Tényleg az utójátékkal akarod tölteni?

„Én mint tanítónő eddig is nagy hiányát éreztem e hangszernek dalok és más egyebek betanításánál, de fizetésemből nem állt módomban venni. Ezért kérem, hogy az általuk lefoglalt volt zsidó zongorából részemre juttatni szíveskedjenek. Ha lehetne – úgy a Bocskai u. 11. szám alatt levő F. E. zongoráját kérném. Szíves jóindulatukba bízva maradok…”

(1944. december 7-én kelt kérelem, amely Ungváry Krisztián itt tárgyalt könyvének 590. oldalán olvasható)

Idézet a Mozgó Világból

Ezeket az embereket miért nem lehet névvel megnevezni?

Én tudom a legjobban, hogy a reputáció elvesztésétől, mások rosszallásától való félelem alsóbbrendű a saját, erkölcsi iránytűhöz képest. Viszont mások rosszallása korlátlanul és ingyen rendelkezésre áll. Így a reputációval való sakkban tartás magától értetődő eszköz az erkölcsi alapok tiszteletben tartatásához.

De ha precedents teremtünk, ha a mai ember látja, hogy egyszer néven fogják nevezni, akkor talán kétszer meggondolja a következő diktatúra alatt, hogy kérvényezze-e a másét. Hogy besúgjon.

Kép innen