Ha egy hülyeséget elég sokáig csinálnak, egy idő után magára ölti a Tradíció ünnepélyes megkérdőjelezhetetlenségét. Ezért van az, hogy a politikusaink akkora magától értetődőséggel ütik bele az orrukat az alattvalók magánéletébe, otthoni szokásaiba, szexuális életébe és ezért kezelnek minket két lábon járó adófizető-szaporító gépezetként. Mert mindig is azt tették.

A Vatikán még könyvet is adott ki az egyház által szentesített szexuális pozíciókról, amelyek természetesen kizárólag szaporítási célzattal vethetők be. (Az élvezetet lehetőleg kerülni kell - vagy ha elkerülhetetlen, legalább meggyónni. A gyerek pedig gondolom a penitencia...)

Az egyházi szakirodalomból kiderül egyebek között, hogy azok a párok, akik zsákbamacskát vettek el szűzen házasodtak:

• 22%-kal stabilabb kapcsolatba kerültek
• éppen 12%-kal jobb kommunikációs szintet értek el és
• 14%-kal nagyobb szexuális elégedettségről számoltak be.

Azt most inkább nem csapom le, hogy ezt mégis hogy a túróba számolták ki és mégis mi ilyenkor a benchmark a szexuális elégedettség terén.

De valahányszor politikust hallok a magánéletemről véleményt alkotni, vajon csak én látom, hogy a király meztelen? Hogy épp a szexuális életemről beszél nekem egy másik felnőtt humanoid? Hogy épp hülyét csinál magából? Hogy vagy perverz, aki mások szexuális életére gerjed, vagy csak kielégületlen és frusztrált.

Vegyünk egy bűnt.

Nem, nem is bűnt, mert annak túl sok a katolikus konnotációja. A katolikusoknál meg nem az a bűn, ami bárkinek is árt (reciprocitás), hanem hoznak egy szabályt és annak a megszegése A Bűn. (Megjegyzem, a 10 fő szabályuk közül négy azon rugózik, hogy nem nyaltál be elég mélyen a roppant sértődékeny istenkének, ami ugye akárhogy is nézzük, victimless crime.)

Na szóval vegyünk egy Geciséget. Olyan tettet, amit szándékosan követsz el, rosszindulatból, nincs mentséged rá és van áldozata. Nincs "És-ha-azért-csináltam-mert?", nincs morális szürkezóna, nincs kifogás. Direkt nem mondok példát, mert akkor minden valamirevaló magyar elkezd a kiskapukon rugózni. Szóval példa nincs. Geciség van.

Szerény számításaim szerint öt okból lehet Geciséget NEM elkövetni:

1. Van ugye, amikor azért nem csinálod, mert megkötözték a kezed

Ha nem döntök úgy, hogy jó leszek, hanem nem volt más választásom, az ugye nem erkölcsösség. Az csak így esett.

2. Mert félsz a büntetéstől

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ebben semmi erkölcsös nincs. Ez az összes véglény közül a legprimitívebb, akik miatt rendőrséget kell fenntartani.

Nem általánosítok. Vannak, akik elmennek. Aki járt már a blogon, tudja, hogy az általánosításnál csak azt utálom jobban, hogy ha valaki statisztikai vagy demográfiai adatpontként beszél magáról.

Én azonban most kibújok az individualista Lobster üzemmódból és átmegyek juhászba. Felülnézetből szemlélek.

A fiatalok, bárki legyen is az, kevésbé aktívak választásokon, mint például a nyugdíjasok. Holott véleményük van, világnézetük is, politika-fogyasztó közvéleményt alkotnak - és mégis.

 "Nincs olyan párt, amelyikkel egyetértek."

Lelövöm a poént: A fiatalok azért nem szavaznak, mert a világnézeti pártokat felváltották a választási pártok.

Mindjárt elmagyarázom.

Sok neve van a dolognak, de én most választási pártnak fogom nevezni. Arról a jelenségről van szó, amit Clinton és Tony Blair harmadik utas kampányaival kezdődött. Ekkor kezdték el mérni, hogy a választó vajon mit akar hallani - csak hogy utána visszaböföghessék az arcába. Mindenfajta meggyőződés nélkül, pusztán azért, hogy választásokat nyerjenek.

Ki ne hallotta volna a Margaret Thatchertől származó idézetet, amikor felemelt egy Hayek-kötetet és azt mondta: "This is what we believe."

Egy átlagos ütéserejű Coelho-idézet hozzávalói: 

1. Fogj két dolgot, aminek semmi köze egymáshoz.

2. Hegeszd őket egy mondatba, majd

3. hagyd, hogy kifejtsék hatásukat.

A mondat végülis igaz.  Egységnyi intelligenciájú olvasó azonban egy mintázatkereső állat, aki ebbe konklúziót fog látni. Olyan, mintha jelentene valamit. Akkor biztos jelent is.

Példamondat:

"Az aranynak nincs vezérigazgatója."

Ezért az egy mondatért már megérdemli a hunhoni befektetési piac Aranymálna díját, de emberünk még ennél is tovább megy.

gold price charts provided by goldprice.org

A ház előtti járdát csak ezen a nyáron 4 alkalommal vágták fel és fedték vissza.

Budapesten egy villamossín lefektetés után alig 3-4 évig hónapig bírja a gyűrődést (szerencsés esetben), utána le kell cserélni.

És így kell szürke és kaotikus villamosremízből szürke és kaotikus villamosremízt csinálni - kurva sok pénzért

A közgazdaságtan fejlődött egy kicsit a kamatszedés tilalma és a templomi pénzváltók felrugdosása óta. Kár, hogy páran még mindig középkori módszerekkel próbálkoznak.

A vezérünk jogász, nem közgazdász, ezt ő is megmondta.

Innen ered az a reflex, hogy gazdasági problémákat jogszabályokkal akarja orvosolni. (E/3 indokolt)

Ezért is felesleges olyanokkal fárasztani, hogy amit épp most csinált, az jogellenes. Az ő világképében ugyanis az állam büntető szándéka (ügyészség) messze fontosabb a joguralomnál, vagy éppen az állampolgárok védelmén az állammal szemben (független bíróság).

A nemzetközi intézmények pedig egy rakat süllyedő hajó, a vezér ezt is megmondta.

Le droit, c'est moi

Félreértés ne essék, én nem bízok a vezetőkben. Én a joguralomban bíznék, csak jelzem, hogy ő nem. És okkal: a joguralom az ő kezéből venné ki az ostort és nem csapkodhatna akkor és oda, amikor és ahová éppen akar.

Csak úgy kurucosan.

Én most nem a gazdasági lépések jogszerűtlenségére hívom fel a figyelmet, pláne nem arra, hogy mindenféle "leértékelődő" nemzetközi szabályokba ütközik, amibe civilizáltabb perceinkben mi is hozzájárultunk, hogy betartjuk. Most a kontrollálatlanul kapkodó korszakunkat éljük épp és ilyenkor ne tessék rajtunk nemzetközi szerződéseket számonkérni.

Én most a kurucos gazdaságpolitika nem szándékolt következményeiről szeretnék szólni.

Mindenki tudja, pláne Hunhonban, hogy a központi gazdasági irányítás telis-tele van nem várt következményekkel - nem is beszélve a nagyon is borítékolható korrupcióval.

A nem várt következmény egy nagyon sunyi dolog. Ráadásul hazaáruló. 

Amikor kurucos hevületünkben odasózunk a bűnbaknak -  ahelyett, hogy meghunyászkodna az idegenszívű bűnbak, feljajdul az egyszeri hun. A kutya sem tudta, hogy neki is köze van ehhez az egészhez, na.

Összetett mondatok

Tudjuk, hogy a vezér körül senki nem maradhat elég hosszú ideig ahhoz, hogy egy összetett mondatot szóljon. Ha mégis maradhat, azt éppen azzal érdemelte ki, hogy sosem mond olyat. Helyette szervilisen hallgat és megpróbál olyanokat kitalálni, amik alátámasztják a vezért éppen aktuális meggyőződésében.

Innen a számok nélküli gazdasági miniszter ethosza is (courtesy to Tory T.) (a.k.a. vízsöneri)

Az eddigi események passzív szemlélésével arra a következtetésre lehet jutni, hogy a kormány az alábbi tőmondatokra jött rá a gazdaság helyzetét illetően: 

Hijjnye, de jó lenne egy kis növekedés.

Exportból a jó!

Az exporthoz gyenge forint kell, a kíniak is ezt csinálják!

Te ott, hé! Gyengítsed a forintot!

Mé' nem? Nem félsz tőlem? 

Ja, hogy a devizahitelesek... Aztakurva. A hülye marhái.

Ja, hogy szavazók?

Akkor most mi legyen?

Hijjnye, de jó lenne, ha nem lennének devizahitelesek! Lehetne nulla kamat, gyenge forint, exportálnánk mint atom.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Ezen a ponton nyilvánvaló, hogy le kell választani a szavazót a devizahiteljéről, mint a kagylót a korallzátonyról.

Ezt kétféleképpen lehet megtenni:

1. Tömeges devizahiteles-eutanázia - Ez azért nem jó, mert az adófizető, meg a hun, az azért még kéne, különben nincs ki fölött uralkodni és az milyen már.
2. A devizahitelek evaporálása

Amikre most NEM hívnám fel a figyelmet

Felesleges azon nyammogni, hogy a kormány csak a gazdag devizahiteleseknek segít. Az igazi áttöréshez tömeges átváltás kell. Ahhoz meg forinthitel.

Aminek NEM lesz magasabb a kamata, mert a jegybank akkor végre elengedheti a forint kezét. Kamat nulla, mint mindenhol máshol a világon. Kezdődhet a valuta-leértékelési verseny, amiről jobb helyeken már a harmincas években megtanulták, hogy nem vezet semmi jóra - de mi akkor is épp hangosan hőzöngtünk valamin és nem figyeltünk az órán. 

Szóval lesz jó kis forinthitel, nulla kamattal. Jegybanknak kuss a neve (lásd alább)

A nem szándékolt következmények közül az, hogy a bankok abbahagyják a hitelezést, vagy épp ki is vonulnak, azt most hiába mondogatom, mert a kormány szerint az nem is baj, mert eddig is luxusprofitot csináltak. *

Azzal sem fogok érvelni, hogy úgyis mi fogjuk kifizetni a gáláns nagylelkűségét, csakúgy mint a hatósági árak esetében. Túl bonyolult, nem látszik az azonnal összefüggés.**

És arról sem fogok papolni, hogy az ügyfelek és a vállalkozások fognak szívni, amik ezután nem jutnak majd hitelhez.

Amit szerintem még nem súgtak a vezér fülébe

Az az importhányad. (courtesy to Mosolygó Gyilkos)

Protekcionizmus, leérékelési verseny, 500 forintos euró, ezek mind szép gazdasági álmok.

Már az is dícséretes, hogy akárcsak ennyit is hajlandó volt végiggondolni a vezér, tapsot kérünk neki! Elvégre mégiscsak jogász, na.

Egy pillanatnyi türelmet azért még kérnék.

Megfeledkeztünk ugyanis arról, hogy a magyar export nem a földből nő ki - legalábbis (árban) a nagyobb része nem. Az előbb bejön ide.

A németek már rájöttek, hogy a gazdaságuk - export ide vagy oda - erősen importfüggő is. Nyersanyagok, félil összeszerelt izék, energia. Ezeket előbb mind meg kell venni, mielőtt a precíz, pontos germán nekiállna BMW-t csinálni belőlük. Az export tehát csak annyiban emelkedik, amennyiben sok értéket tud mindehhez hozzáadni.

Értem én, hogy mindenki azt hiszi, hogy Hunhon mezőgazdasági exportból él, de ez nem igaz. Az export nagyobb részét összeszerelt izék továbbadása teszi ki. A germán behoz ide egy gumilapot és egy fémrudat és a hájtek hun segédmunkás összerakja ablaktörlő-lapáttá. Majd visszaküldi.

A bejövő gumilap, de még a gyártósor befűtéséhez szükséges gáz is import - azaz ki kell fizetni.

Ha más nincs, akkor 500-as euróval.

Összességében a közelmúltig többet importáltunk, mint exportáltunk. Főleg az energiabehozatal miatt. Tavaly meg csak azért lett pozitív az egyenleg, mert minden más piacon is leáll a fogyasztás, csak a hazain gyorsabban. Ez nem a kilábalás, hanem a nagy-nagyon nagy baj.

Szép gondolat, hogy majd mindent elinflálunk, de ez tutira nem jutott eszébe az elvtársaknak odafenn.

Ahogy ez sem: 

Mindennel számoltunk, de jegybanki kamatemeléssel nem - reagált Matolcsy arra a kérdésre, hogy az adóemelések és a 4% feletti jövõ évi infláció miatt az MNB esetleg kamatot emel.

Mondom én, minden nem szándékolt következmény egy elkövető nélküli hazaárulás! Fejbe kell lőni!

Statáriummal, visszamenőleg!

Csak az ügyész és az MTI lehet jelen. Bíró, ügyvéd és sajtó nem.

Ezt vegyünk fel a jogszabályok közé.

A közgazdaságtanba sajnos nem lehet.

------------

*Amúgy valóban jövedelmezőbb volt a magyar piac, mint bármelyik másik, mert a magyar volt az egyetlen olyan állat a régióban, amelyik a minál kisebb önerővel, minél nagyobb hitel kombót kereste. A többi káeurópai országban nem ez volt a helyzet, ezért ott a bankok az olcsóbb hitelekben versenyeztek. Nálunk a rizikósnál rizikósabb hitelekre volt kereslet - amit aztán be is áraztak. Innen az extra profit (ígérete), amit most a vezér jól elvesz.

**Csak azoknak akik tudják, hogy külföldön, azon a fránya versenypiacon TÉNYLEG olcsóbb a gáz meg az áram. Bár meg kell hagyni, ha a magyar urambátyám energiacégeket versenyre kényszerítenénk, akkor is kilopnák a szemünket, csak akkor kartellben.

1960 előtt az emberi szenvedés egyik nagyon is általános formája volt, hogy egy nő élete során 10-20 alkalommal esett teherbe, abból megszült valahányat és túlélte a gyerekkort mondjuk öt. Akármilyen primitív is egy asszonyállat, az még neki is leesik, hogy elsődleges érdeke minál hamarabb megcsúnyulni, hogy legalább a terhességek számát limitálni tudja.

1960 előtt nem beszélhettünk fogamzásgátlásról. A hormonok előtt, amikkel (csak..) a nőket teletömik, nem létezett olyan fogamzásgátlás, ami a hímeknek is elég kényelmes volt. (Apropó, tudtátok, hogy "a nők telepisilik a vizet hormonnal" argumentációt egyenesen a pápa rendelte meg egy "tudóstól", hogy elítélhesse a hormonális fogamzásgátlást is?)

Abban a világban, ahol az elszegényedés elsődleges oka volt a túl nagy család nem csoda, ha az egyház azt hirdette, hogy minden bébi érték. Be kell látni, hogy az egyszeri paraszt a hatalmas csecsemőhalandóság korában nem sok okot látott, hogy megtartsa szexuális gerjedelme akaratlan eredményét. Mert a paraszt is csak szegény volt, nem hülye. Az érv tehát egy gyermekvédelmi érv volt. Manapság nem állunk olyan rosszul sem a gyeremekhalandósággal, sem a fogamzásgátlással, és még a szülők se utálják úgy a gyermekáldást, mint régen.

Abban szerintem mindenki egyetért, hogy ahol túl sok az ember, ott mindegyiknek egyre kevesebb az értéke. A közösségeknek annyi, az emberekbe vetett általános bizalom egyre lehetetlenebb. (Ami ellen egyesek undorító módon mi-ők csoportképzéssel próbálnak tenni, de ezzel csak egy csomó magukfajtát kapnak...)

A valaha élt emberek csaknem 10 százaléka ma él ezen a bolygón. Nem, nem vagyok Malthus-fan. Az ember okos és kitalál megoldásokat, még ha eleinte szemetel és fosszilis izéket éget, akkor is rájön hamar, hogyan lehetne továbblépni.