Miért van az összes politikus a falvak nagyszerűségével megáldva? Talán mert sosem jártak ott, csak falugyűlésen. És olyankor is visszafogták a lélegzetüket.

De rossz hírem van, kedves uraim, falun se vágnak minden nap disznót, mert a disznó nagy érték. Csak a politikus-delegáció kedvéért rendeztek disznótort. Mert annyira el vannak keseredve, és szükségük lenne pénzre. Ami magától nem megy oda, csak ha kényeztetik azt a szemétláda politikust.

A képen egy csirke látható virtuális valóság szemüvegben.

"Without some goal and some effort to reach it no man can live."

Dosztojevszkij

Diploma és a harmincadik szülinapod. Mindkét időpont önkényes. A diploma azt az időpontot jelenti, amikor kilépsz az utolsó iskoládból, a 30  pedig azt a kort, amikor belépsz a családos szakaszba. A kettő között (jobb esetben) akad egy pár év, amit mindenki másképp él meg, de hasonló dolgok kergetőznek zavarodott kis fejünkben.

Gondolj bele! Amikor megkapod a diplomád, kilépsz az intézményesített világból. Eddig minden évednek struktúrája volt, nyári szünet, vizsgaidőszak, karácsony, szünidő. Most hirtelen az egész egybefolyik.

De nem ez a legrosszabb.

A boldogságnak (bármi legyen is az) van egy olyan része, hogy mindig van valami cél, ami felé törekedhetsz. Onnan tudod, hol jársz. Menet közben vannak rész-teljesítések, olyankor kicsit ünnepelsz és megveregeted a saját vállad, aztán tepersz tovább.

A Nagy Pontozóbíró

Eddig mindig tudtad, hogy teljesítesz. Ha akartad, ha nem, megmondták. Osztályoztak és vizsgáztattak mindenféle dolgokból az autóvezetéstől a magatartásig.

De amikor kiléptél az iskola kapuján, soha többé senki nem fogja venni a fáradságot, hogy kijelölje neked a célt és pontozza, hogy haladsz.

Most hirtelen nincs többé Nagy, Magától Értetődő Pontozóbíró. Se a célodat nem mondja meg más, sem a teljesítést nem jutalmazza senki.

Vagyis ez nem igaz. Mindig lesz valaki, aki szívesen megmondja a tutit és mindig lesz ún. társadalmi nyomás, hogy mit illik tenni.

A Fejetlen Lény

A társadalmi nyomás egy formátlan, alaktalan, fejetlen lény, amelyik szeretné, ha te is ugyanazt csinálnád, amit ő. Nem feltétlenül azért, mert neki olyan jó volt. Inkább azért, mert rosszul esne neki, ha te máshogy csinálnád. És mégsem szakadna rád az ég. 

Amikor kilépsz az egyetem kapuján a diplomáddal, ez még mind nem látszik. Rohadt drága a teljesárú bérlet, pedig még nincs is munkád. Kéne egy életrajz és egy öltöny az interjúra. Irigykedsz azokra, akiknek vannak ismeretségeik (opcionális) és rájössz, hogy az interjú alapvetően hasonlít a vizsgára: ki kell találnod, mit akar hallani a vizsgáztató.

Elfoglal a munkakeresés, aztán a még jobb állás keresése, egy darabig lekötnek az új elvárások (meg kell tanulni azt a kurva excelt), kiismered a hivatali gépezetet, életedben először tényleg használnod kell azt az idegen nyelvet - ezért félsz is felvenni a telefont. Új ruhatár kell, új szokások, szabadságot kell kérni, ha nyaralni mész és életedben először megfordul a fejedben, hogy valamiről lemaradsz, amíg az irodán kívül vagy.

Hozzászoksz, hogy csúcsidőben jársz dolgozni, hogy neonfényben élsz (még a metrón is az van), hogy egész nap ülsz és hogy mindegy, hogy nincs dolgod, nem lehetsz te az első, aki hazamegy. Egy darabig még szólsz, ha végeztél, kéne még meló, de egy idő után rájössz, hogy azzal másoknak lépsz a kislábujjára. Hogy vannak napok, amikor semmi dolgod nincs, mégis panaszkodnod kell, ha mozgó embert látsz, hogy sok a meló.

Rájössz, hogy az aktatologatásban nem a hatékonyság a kifizetődő, hanem az irodai helyezkedés. Hogy a panaszkodás az egyetlen legitim dolog, amit Hunhonban tehetsz, ha munkatárssal beszélgetsz.

A multiba éppen csak beilleszkedő sorstársaknak ajánlom figyelmébe a Republic örökérvényű sorait. Erről szól az egész.

"Nem igaz semmi, csak úgy kell tenni / Mintha a bolha elefánt volna."

Aztán egyszer csak megállsz és körülnézel. Leeresztesz.

Csend.

Nem kell már aggódni, hogy nincs melód, mert van. Elkezd pár forint megmaradni hónap végén a számládon - sosem érezted még ilyen gazdagnak magad (és soha nem is fogod, mindegy mennyit keresel később). Most már azért aggódsz, hogy mennyi megy el lakbérre, nem azon, hogy van-e elég piára szerda este. (Lenne, de nem mész el.) Minden rendben van, de valami mégsem stimmel.

Te szorongsz.

Mintha vákuumban lennél.

Mindenki máshogy gyűri le, de mindenki elkezd szorongani.

"Ez lesz most már mindig?"

Így jár, aki halogatja a blogposztok megírását. Már egy ideje javasolni akartam a királynak, hogy egy permanens audiencia sokkal hatásosabb, mint megoldani a problémákat. De megelőzött.

A politikus célja ugyanis nem az, hogy megoldja a helyzetet, hanem hogy azt a látszatot keltse / te azt hidd, hogy megoldotta. (Gondolj csak bele: ha valaki más aratná le a babért egy jól sikerült reformért, az rosszabb neki, mintha a reform meg sem történt volna.)

Na most, az átkosban szocializálódott népeknek még mindig sokkal fontosabb, hogy a király meghallja panaszukat, mint hogy a probléma megoldódjon.

Az NSDAP vezetője rendkívül jól alakítja a politikai agendát Németországban. A párt választási sikere összehangolt kommunikációs stratégia eredménye:

1. Az NSDAP szélsőséges pártból hamar a választók nagy részéhez szóló centrumpárttá alakult.
2. Hitler úr sikeresen meg tudta szólítani a választók nagy többségét.
3. Mindezt igen kockázatos stratégiával érte el. Ö ugyanis nem a középre húzódást és a minél nagyobb választói körnek való megfelelést választotta, hanem elébe ment az igényeknek és mintegy maga is formálta azt azáltal, hogy a választói közép nagy rétegét sikerült magával jobbszélre csábítani.
4. Ezzel igazolta a közvélemény-formálási stratégia helyességét a közvélemény mechanikus követésének elavult szavazat-maximalizálási doktrínájával szemben.
5. Eszközei a politikai megosztottság általános rossz színben feltüntetésén túl (nemzeti egyetértés programja) az alternatív politikai erők nemzetmegosztó jellegére való rámutatás voltak. A kívánt hatást ezután az ebből fakadó, esetleges nemzethalál projektálásával és az ellenzéki politikai erőkkel való asszociációjával érte el.
6. A kampány narratívája igen egyszerű, így a választók széles rétege számára befogadható: a német jó, a zsidó rossz. Ezzel a történelemben gyakran bevált, ún. "ethnic agenda-setting" módszeréhez nyúlt vissza és azt hasznosította nagy tehetséggel. Alkalmazta továbbá a "scapegoating" és a "kill-the-banker" tematikákat is, de mintegy alárendelve az elsődleges, etnikai narratívának.
7. Hitler úr mindeközben sikeresen elkerülte a túlzott személyi vagyonnal való bármiféle azonosítást, így hitelesen tudta gyakorolna a 'kis pénz jó, nagy pénz rossz' stratégiáját a politikai ellenfeleivel szemben.
8. Figyelmébe ajánljuk ugyanakkor, hogy a személyi vagyonok negatív színben való feltüntetése később még terhes korlátokat jelenthet a nagy költségvetési igényű kampányok lebonyolítása során, ezzel a Führernek idővel számolnia kell majd. Ha sejtésünk nem csal, a Führer ennek megelőző jelleggel elébe fog menni.
9. Hitler úr nagy tehetséggel egyesítette az ország nagy részét a germán birodalmi expanzió szlogenje alatt - egy platformra terelve ezzel a keménymagot és azokat, akik valamilyen fenntartással viseltettek a politikai agenda más elemeivel kapcsolatban.
10. Kiváló politikai érzékkel használta ki a nemzeti büszkeség semleges, egyesítő retorikáját, amin a politikai ellenfelelinek viszonylag nehéz volt fogást találni.
11. Hasonlóan sikeres tematizálási és framing technikát használt a "dologtalan rétegek" munkára fogásának retorikájával, amely a későbbiekben jól hasznosítható kampányeszköz lehet.
12. A "nemzettestet szipolyozó, pióca-réteg" remek soundbite, amely igen képletesen megragadt a közvéleményben.
13. A politikai ellenlábasok sikeres hiteltelenítésére több szinten folytatott egybehangolt akciót. Ennek egyik eleme a már fent említett etnikai, illetve az ezzel egyenértékű politikai mozgósítóerővel bíró vagyoni alapú megkülönböztetés volt.
14. Eközben (jó politikai érzékkel) az ellenzéki politikai erőket is sikerült vagy elkedvetlenítenie, vagy más eszközökkel eltántorítani a vélemény-nyilvánítástól. A fennmaradó kisebbség pedig nem kapott lehetőséget az agenda befolyásolására, hála Hitler úr remek és egybehangolt akciójára, ami a politikai közélet kommunikációs csatornáinak minél teljesebb kontrolljára szolgált.
15. A bizonytalan választókat ezután sikerrel terelte a saját zászlaja alá a hiteles politikai alternatíva hiányára való rámutatással, mintegy politikai vákuumot teremtve az ellenzéki oldalon.
16. Szintén jó politikai stratégia, amennyiben sikerül az ellenfél prominens politikusait elhallgattatni, vagy a saját politikai ügyünk mellé állítani.
17. Összességében Hitler úr az emocionális és az irracionális technikák hatékony elegyét alkalmazta kommunikációjában, miközben a háttérben politikai zseni módjára foganatosította a pragmatikusabb, a hatalom megszerzésére és megtartására vonatkozó szándékait.

Összességében az NSDAP kampánya jelest érdemel. A pártvezér jó érzékkel ragadta magához és tartotta meg a hatalmat, sikeresen eltüntette a párton belüli kihívóit. A közvélemény és a közhangulat formálásában is igen komoly sikereket ért el, amelyet későbbi választásokon is sikeresen használhatnak ki, amennyiben a párt belső egységét sikeresen fenntartják és az esetleges nézeteltéréseket sikerül eltakarni a közvélemény elől.

(Török Gábor egyébként jó elemző, de szükségesnek láttam cikizni az ún. értéksemleges kampány-elemzést. Illetve azt, hogy ha valaki a közvélemény kezébe ad ilyen elemzéseket. Szerintem ez a műfaj ugyanis a megrendelőnek, magának a politikusnak szóló elemzés, Gábor mégis ezt eteti a közvéleménnyel. A hatalomtechnikailag, kampánytechnikailag vett "jó", az nem ugyanaz, mint a "jó". Ezt pedig szemmel láthatóan nem sokan értik. Ők csak azt olvassák, hogy "jó". Hogy mi az értéksemlegesen jó, azzal már zavarba lehet őket hozni.)
 

Douglas Adams szerint az egész univerzum és abban minden egyéb levezethető egy kiflicsücsökből.

Én ugyanezzel a szappanoperáknál szembesültem.