Egyik nap azon kaptam magam, hogy nem tudom, mit kezdjek az idővel.

Írtál már életrajzot?

És olvastad már másét, ami jobban hangzott, mint az ember, akiről szólt? Pedig minden szava igaz volt.

Gondoltad már valakiről azt, hogy ez az, ez az ember aztán olyan sikeres, hogy ennél feljebb nem lehet jutni – aztán teszemazt öngyilkos lett?

Miért látta magát annyira másképp, mint te őt? Melyikőtök tévedett?

Jesszusom, hányszor beszoptam én is!

Hát elvégre én vagyok az okosabb, értsem meg én. Én legyek tekintettel arra, hogy szegény, primitív barom fagyit akar enni és ha nem kap, akkor törni-zúzni fog, mert egy oktalan barom. Vagyis fenyeget. Neki meg nem kell tekintettel lenni semmire. Arra, hogy azért a fagyiért én fizettem, én is ugyanúgy szeretném, én annak az áráért kétszer is megdolgoztam, mert a keresetem felét elvettek tőlem adóban, a maradékot pedig egy csomó minden másra nem költöttem el. Fagyit vettem belőle, mert mint mondtam, én is akarom. 

De az oktalan barom olyan buta szegény, hogy neki kell győznie. Neki se dolgoznia, se adózni, se fagyit kifizetni nem kell, ő csak fenyeget, míg megkapja az enyémet.

Okos enged, szamár szenved - hát egy nagy lófaszt!

Ez hosszú lesz...

Nem, nem a poszt - a folyamat. Ha magadra ismertél ebben a posztban, vagy felismerted a tanult tehetetlenséget a politikai viselkedésben, akkor lehet, hogy érdekel, hogy mi ebből a kiút. Engem is érdekelt és keményen olvasgattam - de nincsenek jó híreim.

Van megoldás, persze. De nem egy piros pirula vagy pénzt küldeni egy gurunak. Az sem elég, hogy elolvasod ezt a posztot és két egész napig esküdözöl, hogy kurvára megcsinálod.

A szorongás a félelemnek az a fajtája, ami teljesen hazsontalan - és egyenesen kontraproduktív. A szorongás egy mentális szokás, amiről magadat kell leszoktatni - mert csak neked áll érdekedben. Semmi köze az aktuális veszélyekhez és az azokra való felkészüléshez.

Ha azt merem mondani, hogy a fenyegetésekre optimalizált élet nem élet, csak túlélés, mindenki tele szájjal üvölt, hogy evolúció meg kisfaszom. És veri magát, hogy de ha nem marad életben, akkor ugye hogy éljen, hö? És olyan frappáns, amilyen csak egy tanulatlan telepi pöcs tud lenni, mikor végre kiizzad magából egy alaplogikai okfejtést, és teljesen odavan, hogy józan ész meg minden.

Akkor most elmagyarázom, miért fasság a túlélésre berendezkedni. Káeurópai énetek pedig azért fog tiltakozni, mert szerintetek is igazam van.

Most akkor felvázolom, hogyan zajlana egy globális cukortilalom.

Röviden: Nem működne és nagyon káros lenne. Sokkal károsabb, mint maga a cukor. Hiába kongatják a vészharangot.