A poliamória egy olyan kapcsolati forma, ahol több, mint két ember szerelmes egymásba. Itt írtam róla, ha nem hallottatok még róla, akkor előbb ezt olvassátok el.

Ezek az emberek vagy együtt élnek, vagy nem, vagy egyszerre szexelnek vagy nem, vagy mindenki mindenkivel vagy nem, ezt mind el kell dönteni, ebben mind meg kell egyezni - és ez mind változhat, ha az igények változnak. 

Ez rengeteg egyedi döntést és egyeztetést kíván meg. Szemben a one-size-fit-all track-kel, amire az egész párkapcsolat-iparág, marketing és politikai indoktrináció épül, a poliamória egy nagy sor egyéni  felismerésen alapszik. A kapcsolat tagjai nem kifelé néznek megerősítésért és előírásokért. Nem a Nagykönyv mondja meg, hogy hogyan kellene együttélni, kinek mi a kötelessége és cserébe mit várhat el, ki mit engedhet meg a kapcsolatban (és az ágyban) hogy azért még tiszteletreméltó házastársként parádézhasson a nyilvánosság előtt. Hanem rajtuk múlik, és ők döntik el.

Éppen ezért egy csomó ön-ismeretet és  elsőrendű kommunikációt követel meg, Nem működik robotpilótán, mint a hagyományos, monogám kapcsolatok. Persze vannak, amikor azok sem működnek.

A poliamória egy olyan kapcsolati forma, ahol több, mint két ember szerelmes egymásba. Tartós, hosszú távú elköteleződés egynél több emberrel.

Ezek az emberek vagy együtt élnek, vagy nem, vagy egyszerre szexelnek vagy nem, vagy mindenki mindenkivel vagy nem, ezt mind el kell dönteni, ebben mind meg kell egyezni - és ez mind változhat, ha az igények változnak.

Látod, mennyi döntés? Látod, mennyi egyeztetés meg őszinteség? Szemben a one-size-fit-all track-kel, amit mind erőltettek, amire az egész párkapcsolat-iparág és marketing épül, a poliamória egy nagy sor felismerésen alapszik.

Éppen ezért egy csomó ön-ismeretet és kommunikációt követel meg.

Kép: HuffPost

Leggyakrabban úgy kezdődik, hogy egy pár, akik nagyon jól kijönnek, de a kapcsolat kihűlt, úgy dönt, hogy valamerre nyitni kell. Mert szeretik egymást, nem is 90 évesek, hogy ne kívánnák a szexet vagy a hódítást, csak már nem egymástól. Ismerős?

Az első szint, amire egy ilyen pár vetmedik, az a nyitott kapcsolat.

Vagy a másik elől titkolva, vagy tudtával és beleegyezésével, de mindenki elkezd kifelé is kalandozni. Már ez is rengeteg kérdést felvet azzal kapcsolatban, hogy akkor mi is az, ami összetart? Mi a szeretet? Mi a szerelem? Miben különbözik a szexuális vonzalomtól, és mi a teendő, ha esnek egybe?

Ezeket a kérdéseket jobb lenne, ha a hagyományos kapcsolatban élők is meg tudnák válaszolni, de sajnos leggyakrabban nem ez a helyzet. Ha firtatják is a dolgot, csak azon vitatkoznak, hogy mi a "helyes" válasz, vagyis mi a társadalmilag elvárt viselkedés. Nem tudják, hogy ők hogyan is szeretnék. És nem tudják, hogy nem tudják.

A poliamória ennél egy lépéssel tovább megy. Nem szemérmeskedik és degradálja az új szexuális partnert, nem akarja azzal megalázni, hogy ő másodrendű és rejtegetni kell, hanem beemeli a kapcsolatba. (UPDATE: Jogos a kritika. Létezik olyan is, amikor már eleve három vagy több ember között jön létre kapcsolat, de az érzékeltetéshez azt hiszem hatékonyabb, ha onnan kezdem a mesét, ahol mind voltunk már.)

A poliamória azt sem mondja meg, hogy kiből hány van együtt. A legsokfélébb kapcsolati kategória. Sem a szereplők száma, se neme, se szexuális orientációja nincs kőbe vésve. Se az, hogy együtt élnek-e, se az, hogy együtt alszanak-e, se az hogy mindenki mindenkivel teszi-e.

Én is kvótaellenes voltam régen, csak már nem hiszek a Megvalósult Meritokráciában. A nem állami szektor ügyeibe tényleg ne ugassanak bele, de állami vezető felőlem nyugodtan lehet kvótanő. Semmivel sem lesz hülyébb, mint a Szijjártó.

Tudom, melyik -izmus szerint mire hogyan kéne reagálnom. Csak éppen leszarom.

Ha például kvótát hallok, satufék, befeszít és bőgnöm kell, mint a szamár, hogy lehetőleg ne is halljam, mint mond a másik. És hangosan ismételgetni, amit ilyenkor mondanom kell. Amit mondatnak velem, hogy védjem a mémet.

Vagyis hogy a női kvóta megalázó a nőknek, hogy kibaszás azokkal, akik anélkül is beilleszkedtek és hogy nem ér-dem-a-la-pú. (Mert a mostani helyzet az megtiszteltetés a nőknek, akik beilleszkedtek, azok még véletlenül sem meghasonlottak, és a jelenlegi erőviszonyok ér-dem-a-la-pú-ak. Aham.)

Márpedig a kvóta a nyáj felvilágosításának kikupálásának tökéletes eszköze.

Ha valaki valódi gazdasági tevékenységet végez, felőlem úgy csinálja, ahogy akarja.

De ha csak állami megrendeléseket teljesítget, pályázgat, dolgozgat, visszaosztogat, akkor kurvára mindegy neki, kit alkalmaz, mert se az olcsóság, se a hatékonyság nem tényező az állami és azt kiszolgáló szektorban. Akkor meg tessék nyugodtan megkvótázni. Értem én, hogy az állami beavatkozás szar, de az állami beavatkozás az állami szférába vajon mi? 

A matematikai logika alapján A=A, nem pedig aminek mindenki más látja, a népmesék szerint pedig mindig a jók nyerik el a jutalmukat, de erre inkább ne fogadjatok nagyobb összegben.

Akik kvótát kérnek nem a matematikai logikát nem értik, hanem valami mást is figyelembe vesznek. (Még ha nem is mindegyik tud róla. Azért őket sem kell félteni, ha kórusban hőbörgésről van szó.)

A matematikai logika alapján A=A, nem pedig aminek mindenki más látja

A helyzet az, hogy a hatalmi pozíciókat nem érdem alapján osztogatják, soha nem is tették. Cserébe viszont nem is kell hozzájuk tehetség - elég ha hisznek benned és te hiszel magadban.

Márpedig ma egy nő önmagában sem hisz, pláne más nőkben nem, és ebben nem ő egyedül a hibás. Ez egy kulturális csökevény, az ebből való kilábalás pedig egy kollektív cselekvési probléma. És mint olyan, nem vonatkoznak rá az A=A szabályai.

Kövesd a parancsot és keresd a hierarchiát - és a gonoszság kialakulása garantált.

Az emergence komplex rendszerek kialakulását vizsgálja. Hogyan jönnek létre és ehhez milyen apró és egyszerű szabályokat kell követniük a tagoknak. Hogy példul a sűrű rajban repülő madarak miért nem ütköznek össze. 

Arra jutottak, hogy komplex mentális erőfeszítés helyett mindegyik madárnak csupán egy vagy két dolgora kell odafigyelni, hogy a rendszer megmaradjon. Például hogy mindig középen legyen a két mellette repülő madár között és hogy tartsa az előtte repülő sebességét. (A szélső madárra gondolom más vonatkozik.) 

A gonoszság nem ördögi, hanem nagyon is banális. Egyetlen, ártatlan szokás elég ahhoz, hogy következetes betartásával hosszú távon iszonyú gonosz dolgokat hajtson végre valaki. 

Magányos Zsongó azt találta vélekedni, hogy a nők komplikáltak. Ennél magasabb labda nekem nem kell. 

Most bebizonyítom, hogy a legtöbb nő halálosan nem komplikált, csak éppen nem akkor tulajdonítunk nekik rossz szándékot, amikor kéne.  

Ha csajozásra adod a fejedet, az első dolog, amit meg kell tudnod, hogy konformistával van-e dolgod.* 

Ezt a legkönnyebben úgy tudhatod meg, hogy felvetsz egypár közepesen megosztó megosztó témát, és ha a többségi álláspontot hangoztatja, akkor gratulálok, sikerült belehúznod a 99%-ba (vagy éppen rossz napja van, esetleg téged néz konformistának és jobbnak látta hazudni).

Vigyázat, a konformista válasz a '80 után születetteknél nem a bigott fundamentalista mantra, hanem az apologetikus, klozet-intoleráns verzió. Vagyis nem azt fogja mondani, hogy a melegeket ki kéne irtani, hanem hogy neazuccáncsinálják (gondolom, mert megmelegszik tőle valaki). Nem zsidózni fog, csak nem helyesli, hogy valaki "látványosan csinálja". Úgy általában nem bánja a másságot, csak ne lássa. (Egy "csak" vagy egy "lássukbe" tuti lesz a mondatban.) 

Olvastam itt egy nőről, aki megtestesített mindent, amitől elönt a hideg szorongás. Inkább idézem a vonatkozó részeket, különben nem hinnétek el. (Kiemelések tőlem)

Még normál iskolamenetben elvégeztem nem kis harcok árán – mivel diszlexiás vagyok?/voltam! - egy dísznövénykertész, virágkötő, kert és parképítő szakmát, majd egy drogériaeladóit is, munka mellett.

Ezután beteljesedett korábbi álmom, meghirdettek egy felnőtteknek szóló grafikusi szakmát adó iskolát, melyben első kezdő évfolyam voltam, így a lehető legnagyobb lelkesedéssel vágtam bele, mint ahogy tanáraim is.

...

Sajnos nem egy olyan képzést biztosító intézmény volt ennek ellenére, amit az ember lánya elvárt volna a pénzéért, de a lelkesedés nem hagyott alább. Ami tudást lehetett, azt be is szereztem.

Elvégeztem levelezőn munka mellett, és büszkén tartottam a bizonyítványt a kezemben két év múltán, ...

De még egy harcot a nyakamba vettem mellette, elkezdtem tanulni a tőzsde világát. Mai eszemmel már nem tenném meg, amit akkor megtettem.

Bár csak éppen hogy végeztem, szakmai tudásom még igencsak kezdeti volt,
még az alapok is csak alapozva voltak, amikor pont pénzem adódott rá, hogy egy kis kft.-t alapítsak. Így a normál munka mellett szépen lassan csordogáló megrendeléseket cégemen keresztül számlázhattam.

Hatalmas dilemma

Nagyon kegyes volt a sors, mert úgy adagolta a megrendeléseket, hogy folyamatosan fejlődhettem velük, és szisztematikus rendszerezéseimnek köszönhetően, egyre több és több tudásra tehettem szert.

Ekkor jött a csoda. 6 év folyamatos sikertelen próbálkozás után a 7. próbálkozással sikerült felvételt nyernem az egyik felsőoktatási intézmény tervezőgrafika szakára.

Hatalmas dilemma volt, hogy többek között:
Nappali képzésben tanuljak tovább 34 évesen ???
És mennyi leszek, ha végzek ???
Kezdő friss diplomásként ???
Kellek én még bárhová akkor ???
Honnan lesz fizetésem ???
Miből fizetem az iskolát ???
És mi lesz a munkámmal, a tökélyre fejlesztett forgalmi kimutatásaimmal? Amit már úgy untam, és ismertem, hogy vakon is kitöltöttem egy-egy exceltáblát / árváltozást / újtermék adatlapot.

Néhány kollégáim is a hátam mögött sutyorogta, hogy nem vagyok normális. Ennyi idősen a 18-20 évesek közé... Hát hülye ez? A nagy stressznek köszönhetően a korábbi jó kereskedéseim a tőzsdén, amik másfél év alatt megnégyszerezték vagyonkámat sikerült egyetlen mozdulattal a tizedére leredukálnom.

...

Nagy az isten állatkertje, így pár hét bőgés és idegeskedés után felmondtam, hogy beteljesítsem egy igazi álmomat, és IGAZI grafikussá váljak. Az évnyitón, mikor körbenéztem, nemigen értettem mit is keresek ott.

Mindenhol fiatal gyerekek, akik már a számítógéppel keltek és feküdtek, majdnem úgy itták magukba, mint én anno a bedekót. Mondjam mennyire volt nehéz dolgom? De úgy döntöttem, megszívom magam, és lépést tartok. Már csak egy fél év van hátra, de büszkén mondom, hogy öt pont nullás átlagomat, amit életemben először sikerült elérnem, kizárólag a szorgalmamnak köszönhettem.

Mindezt úgy, hogy pontosan 5 helyen dolgoztam még a suli, és a Kft mellett,
illetve egy közvetve állami nyertes grafikai pályázattal a hátamon, ahol az első helyezéssel még egy teljes év munka járt mindemellett.

...

Jövő lista 2.0

Angol nyelvvizsga – tudok, csak az a fránya nyelvtan...
Fősuli befejezése - már motiválatlanul az itthoni körkép miatt (master képzés? külföldön?)
Álláskeresés - minden szinten szinte minden
Utazás - bárhová ahol kellünk végre
Végre családalapítás - távolban egy fehér vitorla...
VAGY
maradjak itthon, mert mindenütt jó, de a legjobb....

A végére még szépen megfejelte pátoszos ostobaságokkal, de azt hiszem, a szöveg anélkül is remek állatorvosi ló. Egyre csak fizet az oktatásért, hátha egyszer valami munkáltató hajlandó lesz többért is alkalmazni. A kettő közötti összefüggést pedig csak felületesen vizsgálta meg.

Na, erre mondom, hogy kizsákmányolásért esedező önbizalomhiány.

Ő mi vagyunk. Valamikor rmindnyájunkat rávettek már, hogy áldozzunk az oktatási rendszer oltárán és vizsgázzunk a vének színe előtt. És persze mindenki hallotta már, hogy az oktatás "befektetés". Hogy ki fektet be és mibe, arról majd később.

Ha valamire ráírják, hogy valamitől mentes, rendszerint örülünk.

Mert a -mentesség azt sugallja, hogy nélküle jobban járunk. Talán azt is, hogy eddig rutinszerűen rosszul jártunk. Amikor először olvasol egy hirdetésben ecetmentes parfümről, feltételezed, hogy ez jó dolog (különben nem írták volna oda), és hogy más termékekben meg ecet van.

És amikor találkozol a kozmetikussal, aki szintén látta azt a hirdetést és dícséri az ecetmentes parfümöket, akkor már egészen biztos vagy benne, hogy ez tény. Legközelebb a boltban azt fogod keresni.

Ha azt mondják, valaki "gyerektelen", az azt sugallja, hogy hiányos. Hogy a normális az, ha van, és a gyerek egy olyan dolog, aminek a hiánya definiál valakit.

Ez azonban elég egysíkú gondolkodás. Nem csak egyféle boldogság van és nem csak egyféle életút.

Ezért is nevezték át a gyerektelent gyerekmentesre (childfree)