Csak győzzed kihasználni az új szabadságot, mert nincs nagyon tele lehetőséggel. .

A Google, Facebook, Apple, Amazon és egyéb Big Data championoknak te nem az ügyfele vagy, hanem a terméke. Elvégre nem te fizetsz, hanem a hirdető.

Ha ezt sikerül megérteni, mindjárt más színben látszanak a dolgok.

A hirdetők igényei változnak, és bár egyszerre minden igény jelen van, az eszközök bővülésével egyre nő az étvágy:

1. Megmutatni magát, bevonzani téged, eladni a terméket (60s Mad Men style)

Ha még mindig azt hiszed, hogy a hirdető csak kelleti magát és ennél rosszabb már nem lehet, inkább ne menj marketing szakembernek - és a céged hirdetéseit se akard magad csinálni. Különben úgy jársz, mint a figyelmet a fényérzékenységre felhívni vágyó gyógyszer-poszter, ami azzal akart megnyerni, hogy "A napra lehet nézni, de rád nem"

Aki még ebben él, az simán megvesz egy hirdetést aszerint, hogy hányszor jelent meg az internetezők orra előtt a képernyőn. Lelke rajta, de ez kidobott pénz. Különösen az újabb alternatívákhoz képest.

Mi a közös a norvég tömeggyilkosban, a Batman-filmen lövöldöző ámokfutóban és Quadrille Lobsterben? Hogy egyikünknek sincs FB accountja.

Következtetés: mind sorozatgyilkosok vagyunk.

Szerintem meg az olyanokkal nem szabad semmi komolyba fogni, akik függők és még nekik áll feljebb. Sőt, az erkölcseikre nézve ezek a legmegbízhatatlanabbak, hiszen ami nem látszik, az nekik meg sem történt. A továbbiakban: barik.

A Forbes itten elmélkedik rajta, hogy milyen már, hogy valaki nem FB-függő. Biztos rejtegetnivalód van.

A barikák nem szeretik azt, aki másképp viselkedik, másak a reakciói, más dolgoktól függ. A mi esetünkben: képes FB-nélkül élni, ezért tömegesen ellene fordulnak (egyedül nem mernének) és megpróbálják betéríteni vagy ellehetetleníteni. Más istenben hisz a pogány. Meg kell semmisíteni.

Pedig milyen jól fekszik a világról alkotott elképzelésünkre a FB.

Az első fázis: lubickolás

A FB alátámasztja, hogy magadról nem vagy kompetens véleményt alkotni, de mindenki másról viszont igen. Magadat mások véleményében látod. Ha módosítani akarod, azt a profilodon keresztül kell. Ha ott elég jó, akkor elég jó vagy. Ott szerzed be a napi jóváhagyás-adagodat. Ez ugyan nem mond semmi jót az erkölcseidre nézve, de ez van.

Különben is, addig nem érzed, hogy láttál valamit, amíg le nem fényképezted. Elnézést, az a huszadik század. Szóval amíg közzé nem tetted a képet, mert csak akkor láttad igazán, ha a többiek is látták. Az élmény talán meg sem történt veled, ha úgy kell elmesélned.

Nos, eddig csak nem léteztél a nyájnak, ha nem voltál fenn. Elfelejtődtél, ha nem töltöttél fel izéket állandóan. És ha nem tudnak rólad, lehet, hogy nem létezel?

Régebben úgy fogalmaztam, hogy a FB akor lesz igazán veszéles, ha belép abba a fázisba, amikor anélkül nem érsz el dolgokat. Ki lehet hagyni, de akkor nem kerülsz sorra az okmányirodában. Vagy lásd még a munkahelyedet és a HR-est. 

A második fázis: Munkahelyen

Kötelező FB? HR-es köszönt a szülinapodon? Gratulál a terhességhez? És neked ez jó?