...és nem csak teljesítenéd, amit kérnek, kritikátlanul.
A felsőoktatásról szóló eszmefuttatásom alapjában kétféle reakciót váltott ki az olvasókból:
Kép: CuddlesWithCats
...és nem csak teljesítenéd, amit kérnek, kritikátlanul.
A felsőoktatásról szóló eszmefuttatásom alapjában kétféle reakciót váltott ki az olvasókból:
Kép: CuddlesWithCats
Már írtam arról, mi történik a húszas éveidben, amikor kilépsz az intézményesített korból, az életed elkezd divergálni a többiekétől. Még bármi történhet, de még csak akkor kezdesz rájönni, hogy ez mind-mind a te döntésed. Akkor kezdesz rájönni, hogy a szabadság nem csak az, hogy nem kell időre hazamenni és senki nem kérdezi, hol voltál – hanem a szabadság döntés is. Meg a döntéseid következménye. Aztán ezt vagy szereted, vagy nem.
Aztán harmincat üt az óra és a kényelmes teljesítgetés már nem elég nekik. És neked is elkezd hangosan zúgni a füledben a félelem, pánikrohamaid vannak, rettegsz, hogy nem történik semmi, pedig kéne. De nem tudod, minek kéne. Szóval még nem tudod, hová, de rohansz.
Úgyhogy megint inkább csinálod, amit kérnek, csak hogy csinálj valamit. Csak hogy ne kelljen kitalálni, mit akarnál magadtól. És minden egyes apró kompromisszummal távolabb is kerülsz attól, hogy bármit is el kelljen döntened.
Végül eljutsz addig, hogy visszavonhatatlan dolgokat veszel a nyakadba. Hogy aztán mártírkodhass, hogy
„Azt akarod, hogy dobjam le magamról őket? Azt akarod mondani, hagyjam meghalni őket mind? Ezt akarod mondani, Lobster?”
És legyenek külön teljesíthető, izolált modulok.
Alább egy ötlet, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy a már most a felsőoktatásban szerencsétlenkedőknek is legyen egy kis esélye a versenyképes tudásra.
A társadalmi és munkáltatói elvárások között önmegerősítő spirál alakult ki a diploma szükségességét illetően. Ahhoz, hogy ezen túl tudjanak lépni, paradigmaváltásra van szükség. Emberek kereső éveiből lopunk el éveket, ha felesleges kurzusokra és záróvizsgára várakozással kell tölteniük, csupán mert az a vélekedés, hogy munkahelyhez diploma kell. Mer' csak.
A diplomakényszer egy fiatalt arra kényszerít, hogy további 3-5 évet húzzon le intézményesített oktatásban, miközben bele van szorulva nevetségesen alulfizetett diákmunkákba, amiknek gyakran semmi köze a szakmai fejlődéséhez. Eközben akár még el is adósodik és több évnyi fizetéstől esik el.
Eközben megtanulja, hogy amit ő csinál az értéktelen, csak azért, mert ő csinálja. Hogy a fizetetlen szakmai gyakorlat még neki tesz szívességet. Hogy olyan nincs, hogy önmagát tartsa el valaki.
A munkaerő-piac szempontjából rövid távon remek, hogy olcsó, de lelkes, munkabíró munkaerőt lehet így szerezni, de az egyének szempontjából ez bizony 6-7 elvesztegetett év. (Nagyon-nagyon rossz hatásfokkal eltöltve. Bazmeg ennyi idő alatt 12 szakmát megtanulhattam volna, nem egyet, heti 3 előadásban és 8 választható tárgyban.)
És ez a 6-7 év diákmunka plusz előadás-látogatás is csak akkor nem totál időpazarlás, ha egyébként
1) a szakirány megfelelőnek bizonyul,
2) ha a (diák)munkahely a szakmán belül van, és egyébként
3) a szakma megköveteli azt a diplomát.
Ha ez a három feltétel nem áll fenn, elvesztegetett évekről beszélünk – amit a nagyszülők egészen biztosan nem értenek, hisz a nagypapi is egész életében abból élt, hogy volt érettségije.
Erre a problémára két kiút van (és egyik sem államilag erőltetett szakmunkás képzés). Az egyik, hogy szokjunk le a diplomafétisről, a másik pedig, hogy tegyük naprakészebbé és kisebb falatokban elsajátíthatóvá a tudást. (Most itt csak a diplomáról fogok írni.)
#1 Business Administration 314,345 (diploma per év)
#2 Liberal Arts 292,741
#3 Nursing 221,895
#4 Psychology 125,880
#5 General Studies 103,666
#6 Medical Assistant 92,605
#7 Cosmetology 82,278
#8 Biology 79,040
#9 Accounting 78,788
#10 Licensed Practical Nurse (LPN) 53,880
Vagyis skill gap.
Akkor most a cica demonstrálja, milyen érzés diplomásként munkát keresni.
Mármint kinek?
A rendszerbe beszoktatás, az egyen-gonolkodás eltanulása nekik jó. A szükséges tudás megszerzése neked. Ésmég sorolhatnám. De maradjunk most csak annál, amit mindenki ért.
Nem találkoztam olyan diákkal, aki tudta, hogy milyen egy jó tananyag.
Meg olyan oktatóval sem, akit érdekelt, hogy a hallgató átfogó képet kap-e vagy random tárgyakat hallgat, amiknek egy része hagyomány, másik része meg amihez épp érteni vél valaki.
A legcéltudatosabb hallgatók annyit tudtak, hogy ha megszerzik ezt a diplomát (mindegy, mit kell bemagolni érte), akkor hogyan tudnak elhelyezkedni. De már ez is ritkaság volt. A legtöbben csak zombiként beiratkoztak, mert "diploma kell", vagy a tudásvágy hajtotta őket. Utóbbiak észre sem vették, hogy nem velük van a baj - a tananyag tényleg nem szól semmiről.
Tudom, szeretünk csimpaszkodni abba a hitbe, hogy a diploma az valami biztosíték, valami polc, amiről már nem lehet leesni. De az attól még nem igaz.
Bárki tanúsíthatja, aki valaha oktatott. De az is láthatja, aki csak kívülről nézi a rendszert.
Ha nem tudjuk mire jó, nem vesszük észre, ha már nem látja el a funkcióját.
Szóval menjünk végig:
A magyar felsőoktatás strukturális problémáit nem lehet megérteni anélkül, hogy megvizsgálnánk annak környezetét, társadalomban betöltött szerepét, illetve jelenlegi működését.
Azaz hol basszuk el.
Ide tartoznak:
Ezeket érdemes időről időre újragondolni. Mire való? Mit várunk el tőle? Csak mert a nagypapi egész életében abból élt, hogy volt érettségije, nem biztos, hogy extrapolálni kéne nagyi ezirányú élettapasztalatát rád is. Sok ember ad tanácsot és a legtöbb el is hiszi, amit mond. Mégis kurva sok rossz tanács jár körbe szerte a világban.
Régebben tényleg befektetés volt, aminek hozama volt. Akkor ingyen volt.
Ma alapkövetelmény, ami nem biztosít semmit, csak kizárják azt, akinek nincs. Cserébe fizetős.