Mi egy ország nagyságának két mértékegysége? 

A terület és a lélekszám.

Egy férfivá operált exnővel készült interjúban olvastam, hogy ami neki feltűnt a tesztoszteron hatásai közül, az a konfrontatív viselkedés, a kakaskodási hajlam volt. Utánanéztem és találtam egy másik érdekeset: a territoriális viselkedést.

Elnézést a közhelyért, de a történelem hímek területhódításairól szólt. Amíg csak a vezérhím egójáról volt szó, a területszerző harcok szolgálatában áldozta be alattvalóit. Még ma is hamarabb ad túl egy ország az arany- és valutatartalékain és a stratégiai ágazatokon, mint egy két nyamvadt szigeten. Pedig az aranytartalékra még szükség lehet, azt a pár szigetet meg max a kecskék értékelik.

Ma is őrjöngenek emberek 100 éves területvesztések fölött, holott bármikor odamahetnek és körbevizelhetik, ha azt látják jónak. De a tesztoszteron kemény dolog.

Az oroszlánkölyök feljebb demonstrálja

Nem szeretem a 'kapitalizmus' szót, mert túl sok érzelem kötődik már hozzá. Ha használom, egyesek olyan hangosan kezdenek üvölteni, hogy nem hallják, mit mondok.

Pedig nekem az a tapasztalatom, hogy jóakaratú emberek gyakran pontosan ugyanazt akarják, csak megtévesztik őket a gumifogalmak, amiket politikai mozgósítás céljából rágtak a szájukba. Azt hiszik, ha valaki 'másikoldali', annak mindenben ellent kell mondani.

Szóval.

Pro-business vagyok. Szerintem hagyni kell a cégeket szabadon működni, mert maguktól nem képesek akkora kárt csinálni, mintha a politika be akar valahol segíteni.

A szabad pedig azt jelenti, hogy nem kap támogatást.

Mert az államilag dotált cég nem üzleti vállalkozás.

Az állami támogatás biztos pénz, a piaci bevétel meg nem jön automatikusan.

Aki az államnak akar megfelelni, az nem fog többé figyelni a piaci igényekre. Nem is lenne logikus tőle.

Az államilag dotált cég akkor sem kapitalista, ha történetesen több országban működik. (Ún. multi.)

A Siemens Németországban nem fizet adót. Nem ám azért, mert a Seychelle szigetekre van bejegyezve, hanem mert elengedték neki. Ezzel küzdjön meg egy kis startup.

A láthatatlan kéz meg akkor működött az utóbbi 50 évben, amikor átadta a nokiásdobozt.  A Siemens-botrány, a Gripen-korrupció minden rendes országot megrengetett - csak Hunhont nem. Ha Merkel külföldre megy, tuti elad egy-két mozdonyt.

A szabályozás és a támogatás nem ugyanaz

Az, hogy szabadon működhetnek nem jelenti, hogy nincsenek szabályozva. De szabadon vállalkozhatnak, és ha elbasszák, szabadon pofára eshetnek.

Valóban elmosódik a határ aközött, hogy 'semlegesen' szabályozunk, meg hogy a politika aktívan, könyökig beavatkozik és pénzt borít egyes vállalkozásokra. De mi sehol nem vagyunk közel ahhoz a határhoz. Ez egyértelmű dotálás. Már a válság előtt is aktívan pénzelték a mi közpénzünkön az egyes cégeket.

És míg a szabályozásnak, egységesítésnek, a tökéletesen egyenletes pályának híve vagyok, a támogatást nem tűröm. És azt sem fogadom el, hogy pár idióta az arcomba fröcsögi, hogy ezt tette az "én kapitalizmusom".

Ez sosem volt kapitalizmus.

De nem ragaszkodok a címkékhez. Maradjunk annyiban, hogy én nem tartom üzleti vállakozásnak sem a Siemenst, sem a GM-et, sem az Opelt, sem a Molt, sem a TBTF bankokat. De ez nem csak az ő hibájuk. Politikusok is kellenek hozzá.

2003-ban majomarcú ifjabb Bush kiállt és azt nyekegte, az amerikai álom mindenki "joga" és ezért a bankok tekintsenek el a jövedelemigazolástól és az önrésztől. Törvényben. A bank nem törvénykezhet a politikus fölött, de a majomarcú benyöghet egy ilyet.

Amikor lehetetlent kérsz és megígérik, hogy megkapod, kezdjél el gyanakodni.

A bankok nem kértek többé igazolást, de nem is tartották meg a hiteleket. Megvette tőlük az adófizetők pénzén a két GSE, Fannie és Freddie. Van ingyenebéd, csak utólag fizetjük.

Az eurózónában német kamaton adósodtak el mediterrán országok, ahol a politikusok pontosan tudták, hogy mintegy 3000 éve nem egyensúlyozták már ki a büdzsét. És most sem fogják. A lehetetlen lehetséges!

A szociális ellátórendszerek kiadási ígérvényeit egyre bővítették a politikusok, miközben a bevételek meg csökkentek és nem szakadt rájuk az ég. Nem azonnal.

Monopólium egy francokat

Monopólium még nem jött létre állami beavatkozás nélkül. Olyan jól hangzik, hogy az állam védjen meg minket (bee-eee) a gonosz cégektől, akik nagyra nőnek, vagy kartelleznek. De politikus SOHA nem fog megakadályozni egy céget abban, hogy nagyra nőjön.

Vállalatok az állam nélkül sosem nőhetnének olyan nagyra, hogy ártani tudjanak. Állami védelem nélkül nem tudnák olyan hatékonyan legyűrni a konkurrenciát és igen, a politikus bácsiknak nem érdeke, hogy letörjék a TBTF szarvát.

Politikusok nem számolnak fel monopóliumokat. Helyette átcímkézik őket 'nemzeti bajnokká' és onnantól leborulva kell támogatnunk, ha az állam a mi pénzünkön részesedést vesz benne, ha a mi pénzünkön támogatja, vagy ha a mi pénzünkön adómentességet kap. Mert a nemzeti szent tehén munkahelyet teremt. "Ki, ha az nem?"

Hát a valódi cégek.

Ha a valódi vállalkozásoknak nem kéne ekkora szembeszélben játszania, soha egy óriáscég sem nőhetne monopóliummá. Az állam teszi lehetővé a monopóliumot.

Meg persze a töltöttkáposzta-zabáló politikus is milyen fontosnak érzi már sutyerák ennenmagát, ha beleszólhat egy igazi gazdasági kérdésbe. Holott soha nem értett hozzá. Meg is lepődik, mikor meghallgatják. Persze csak akkor hallgatják meg, ha visz pénzt is, de az nem gond. A mi pénzünket viszi, neki nem drága.

Kurva drágán finanszírozzuk a politikusok személyes "mindig akartam üzletember lenni" ambícióját. Meg az illúziót, hogy ők mindenhez értenek. (A politikus self-made man pedig fából vaskarika. Tudjátok, kire gondolok.)

És ha számonkérnénk rajtuk a pofátlan állami beavatkozást, arra fognák, hogy más országok nemzeti bajnokai veszélyt jelentenek, úgyhogy ők csak védekeznek. (Tudjuk, a nacionalista sem agresszív. Csak mindig védekezik más nácik ellen).

Közkeletű tévedés, hogy az individuum az mindig önző.

Direkt nem mondom, hogy individualista, mert az is csak egy -izmus és mint olyan, az említése is elég ahhoz, hogy megnyomja a kikapcsológombot a gondolkodásért felelős agyi központokban - és átadja a helyet az emocionális autopilot-nak.

Szóval az egyénnél tartottunk. Hogy automatikusan önző lenne.***

Az egyén, ha racionális, nem bánt senkit, mert egész egyszerűen nem áll érdekében. Nem, még csak jól sem esik neki másokat bántani, az olyan ember beteg. És hogy miért beteg? Mert nem hagytátok kiskorában megtanulni, hogy ki is ő és mit akar, csak vertétek bele, hogy másokért éljen. Így, amikor megcsömörlik, kiborul belőle a kifejletlen, torz és agresszív "én", ami nem tudja, mit akar, csak azt, hogy nem akar másokért élni. Akkor átesik a libikóka túloldalára, és ártani fog. A szélsőségekbe esés ösztönös. A civilizáció pedig arról szól, hogy az ösztöneinket felülvizsgálja a tudat. Minden, ami kikerül a tudat látószögéből, mert elnyomjuk, az torzulhat és undorító formákat ölt. Pszichoanalitikusok szedik majd ki belőlünk.

Tudom, tudom, ha nem nyomjuk el, harap.

Hát épp ez az, hogy nem. Az ember úgy kezdi, hogy még gyerek. És még nem bukik nagyot, ha téved. A reciprocitást megtanulhatja még oviban a jó öreg trial-error alapon és tisztába kerül azzal, hogy hiába vannak neki bizonyos igényei, másokkal is meg kell beszélnie, mielőtt belevág. Hogy meddig terjed ő és hol kezdődik a másik. Hogy másnak is van véleménye és ugyanolyan erősen hisz benne. És hogy lehet, hogy a másik csak az apukája véleményét szajkózza, de akkor te is.

Meg kell tanulni megkülönböztetni, hogy mik a saját igényeid és mik azok, amiket más sugallt.

Na, ez utóbbi már nagykorúaknak sem szokott menni.

Az oviban ugyanis nem csak a kooperációt kell megtanulni. Az jön magától, de csak ha előbb létrejön az egyén, aki kooperál. Bizony. A sok kommunitárius szlogen, hogy "társaslény", meg hogy az ember szociális állat, meg hogy a társadalomban él, stb, mind igaz, de csak ha létezik egyén. Ez mind csak az után igaz, hogy létrejött az egyén. És ezt akadályozzák meg azok, akik már a gyerekbe is beleverik, hogy másokért éljen. (Amit nem csak úgy lehet, hogy nyíltan kimondod, hanem úgy is, hogy valaki hangsúlyozza hogy ő csak érted él és mennyi mindent felálozott érted. A gyerek nagyon is érti, hogy ez egy felhívás törlesztésre.)

Akartok valamit, amiben tényleg mindenki egyenlő? 

Ezüstkanál ide, kertivécé oda, senki nem születik úgy, hogy van énje. Aki tudja, ki ő és mit akar ő maga az élettől.

1960 előtt az emberi szenvedés egyik nagyon is általános formája volt, hogy egy nő élete során 10-20 alkalommal esett teherbe, abból megszült valahányat és túlélte a gyerekkort mondjuk öt. Akármilyen primitív is egy asszonyállat, az még neki is leesik, hogy elsődleges érdeke minál hamarabb megcsúnyulni, hogy legalább a terhességek számát limitálni tudja.

1960 előtt nem beszélhettünk fogamzásgátlásról. A hormonok előtt, amikkel (csak..) a nőket teletömik, nem létezett olyan fogamzásgátlás, ami a hímeknek is elég kényelmes volt. (Apropó, tudtátok, hogy "a nők telepisilik a vizet hormonnal" argumentációt egyenesen a pápa rendelte meg egy "tudóstól", hogy elítélhesse a hormonális fogamzásgátlást is?)

Abban a világban, ahol az elszegényedés elsődleges oka volt a túl nagy család nem csoda, ha az egyház azt hirdette, hogy minden bébi érték. Be kell látni, hogy az egyszeri paraszt a hatalmas csecsemőhalandóság korában nem sok okot látott, hogy megtartsa szexuális gerjedelme akaratlan eredményét. Mert a paraszt is csak szegény volt, nem hülye. Az érv tehát egy gyermekvédelmi érv volt. Manapság nem állunk olyan rosszul sem a gyeremekhalandósággal, sem a fogamzásgátlással, és még a szülők se utálják úgy a gyermekáldást, mint régen.

Abban szerintem mindenki egyetért, hogy ahol túl sok az ember, ott mindegyiknek egyre kevesebb az értéke. A közösségeknek annyi, az emberekbe vetett általános bizalom egyre lehetetlenebb. (Ami ellen egyesek undorító módon mi-ők csoportképzéssel próbálnak tenni, de ezzel csak egy csomó magukfajtát kapnak...)

A valaha élt emberek csaknem 10 százaléka ma él ezen a bolygón. Nem, nem vagyok Malthus-fan. Az ember okos és kitalál megoldásokat, még ha eleinte szemetel és fosszilis izéket éget, akkor is rájön hamar, hogyan lehetne továbblépni.

"The whole aim of practical politics is to keep the populace alarmed (and hence clamorous to be led to safety) by menacing it with an endless series of hobgoblins, all of them imaginary."

H. L. Mencken

“It is not a case of choosing those [faces] which, to the best of one’s judgment, are really the prettiest, nor even those which average opinion genuinely thinks the prettiest. We have reached the third degree where we devote our intelligences to anticipating what average opinion expects the average opinion to be. And there are some, I believe, who practice the fourth, fifth and higher degrees.”

(Keynes, General Theory, 1936)

Van különbség aközött, hogy a saját véleményedet formálod épp, vagy másokét próbálod kitalálni.

Hogy azt kérdezed magadtól, hogy "Mit gondolok erről?" vagy hogy "Mit kell gondolnom erről?"

Ha nem tudod miről beszélek, az azért lehet, mert a kettő közül valamelyiket még sosem próbáltad.

Egy csomó humanoid a permanens duplagondol állapotában létezik. Nem az érdekli, mi a jó, hanem hogy mások mit gondolnak annak. Nem tudná megmondani, mi ízlik jobban, csak ha látja az árcédulát, vagy ha csinál egy gyors mentális kalkulációt, hogy vajon mit szeret valaki, aki ugyanabba a rasszba, nemzetbe, korcsoportba vagy motorosklubba tartozik, mint ő. (Ún. elsődleges identitásképző tényező - körülményektől függően változó, hogy mikor melyikhez sorolja magát.)

Nem tudja, ki ő, csak azt hogy kinek látszik. Nem tudja, ki akar lenni, csak hogy kivé kéne válni a környezete szerint. Nem tudja, milyen nőt akar, aztán meglepődik, mikor nem azt kapja.

Semmi nem bátorít arra, hogy saját véleményt alkoss bármiről. Olyan ez, mint a sajt vágyak, a saját érdekek és a saját személyiség. De mindenkinek van véleménye arról, hogy mit szeretne neked.

Aztán persze ott van a reflexivitás: a puszta várakozások képesek változtatni a bekövetkező eseményeken. Úgyhogy kipuhatolni mások vagy a többség véleményét nem kerülhető el. A sajáto vélemény (érdek, akarat, személyiség, etc.) kialakítását ellenben el lehet kerülni, még akkor is népes társaságban maradunk.