“It is not a case of choosing those [faces] which, to the best of one’s judgment, are really the prettiest, nor even those which average opinion genuinely thinks the prettiest. We have reached the third degree where we devote our intelligences to anticipating what average opinion expects the average opinion to be. And there are some, I believe, who practice the fourth, fifth and higher degrees.”

(Keynes, General Theory, 1936)

Van különbség aközött, hogy a saját véleményedet formálod épp, vagy másokét próbálod kitalálni.

Hogy azt kérdezed magadtól, hogy "Mit gondolok erről?" vagy hogy "Mit kell gondolnom erről?"

Ha nem tudod miről beszélek, az azért lehet, mert a kettő közül valamelyiket még sosem próbáltad.

Egy csomó humanoid a permanens duplagondol állapotában létezik. Nem az érdekli, mi a jó, hanem hogy mások mit gondolnak annak. Nem tudná megmondani, mi ízlik jobban, csak ha látja az árcédulát, vagy ha csinál egy gyors mentális kalkulációt, hogy vajon mit szeret valaki, aki ugyanabba a rasszba, nemzetbe, korcsoportba vagy motorosklubba tartozik, mint ő. (Ún. elsődleges identitásképző tényező - körülményektől függően változó, hogy mikor melyikhez sorolja magát.)

Nem tudja, ki ő, csak azt hogy kinek látszik. Nem tudja, ki akar lenni, csak hogy kivé kéne válni a környezete szerint. Nem tudja, milyen nőt akar, aztán meglepődik, mikor nem azt kapja.

Semmi nem bátorít arra, hogy saját véleményt alkoss bármiről. Olyan ez, mint a sajt vágyak, a saját érdekek és a saját személyiség. De mindenkinek van véleménye arról, hogy mit szeretne neked.

Aztán persze ott van a reflexivitás: a puszta várakozások képesek változtatni a bekövetkező eseményeken. Úgyhogy kipuhatolni mások vagy a többség véleményét nem kerülhető el. A sajáto vélemény (érdek, akarat, személyiség, etc.) kialakítását ellenben el lehet kerülni, még akkor is népes társaságban maradunk.