“No significant physical, biochemical, or mental abnormalities could be attributed solely to their marihuana smoking.”(National Commission on Marihuana and Drug Abuse, “Marihuana: A Signal of Misunderstanding; First Report, Washington, DC, U.S. Govt. Print. Off, 1972,p. 61)

“No valid stereotype of a marihuana user or non-user can be drawn.”(p. 36)

“Young people who choose to experiment with marihuana are fundamentally the same people, socially and psychologically, as those who use alcohol and tobacco.”(p. 42)

“No verification is found of a causal relationship between marihuana use and subsequent heroin use.”(p. 88)

“Most users, young and old, demonstrate an average or above-average degree of social functioning,academic achievement, and job performance.”(p. 96)

“In sum, the weight of the evidence is that marihuana does not cause violent or aggressive behavior; ifanything marihuana serves to inhibit the expression of such behavior.”(p. 73)

“In short marihuana is not generally viewed by participants in the criminal justice community as a major contributing influence in the commission of delinquent or criminal acts.”(p. 75)

“Neither the marihuana user nor the drug itself can be said to constitute a danger to public safety.”(p. 78)

“Recent research has not yet proven that marihuana use significantly impairs driving ability or performance.”(p. 79)

“No reliable evidence exists indicating that marihuana causes genetic defects in man.”(p. 84)

“Marihuana's relative potential for harm to the vast majority of individual users and its actual impact on society does not justify a social policy designed to seek out and firmly punish those who use it.”(p. 130)

Zabáltasd fel egy szerepével.

Korábban már írtam róla, mennyire lerohadsz, ha tartósabban beleragadsz egyetlen szerepedbe.

Mint a nyugdíjas, aki otthon ül és egész nap csak nyugdíjas, karácsonykor néha nagyi. Teljesen leépül tőle. Vagy a kezdő anyuka, akire 24/7 igényt tart a gyerek, és ha pár órára megpróbál úgy viselkedni, mint egy ember, azonnal számonkérik rajta, hogy ő anyuka. Semmi egyéb szerep nem engedélyezett. Vagy a szektás fanatikus, akit eltiltanak mindentől, ami megkérdőjelezné a szektát.

Ha ugyanis váltogatod a szerepeidet, nem tudsz olyan élesen ítélkezni és gyűlölködni. Meggyengülnek a meggyőződéseid. Mert minden egyes szerepváltás egy új nézőpont.

Még neked magadnak is több nézőpontod van. Munkában munkaerőként vagy kollégaként, esetleg haverként vagy, majd hazamész és családtag vagy. Aztán moziba, ahol filmszerető közönség, majd evezni, ahol sportember, aztán szavazni, ahol liberális.

A szerepek ritkán keverednek, de akkor az valamit mindig nagyon jelent, csak nem tudod, mit. Amikor összetalálkozik két baráti köröd, és neked ezerrel pörög az agyad, vajon ki mit lát, minek tart téged most. Hihetetlen gyorsan kell minden jelenlévő szemszögéből felmérni a helyzetet (már amennyire  képes vagy rá és te képesnek tartod magad rá). És ennyi nézőpont puszta léte szerénységgel/félelemmel tölt el.

A saját szerepek váltogatása empátia kezdőknek. Más szerepébe még nem tudod belegondolni magad, de neked magadnak is több van és ez már majdnem olyan, mintha elgondolkodtatna. Ha pedig megállsz gondolkodni, már nem tudsz olyan önfeledten ítélkezni, már nem vagy olyan magabiztos saját hibák nélkül valóságodat illetően sem. Nem is kell, hogy tudd, mire emlékeztet, amikor a gyerekeddel nézel körbe a saját irodádban. Elég, hogy homályosan emlékeztet.

Ha azonban soha nem éri kihívás az egyetlen szerepedet, csak a beépített empátiádra számíthatsz. De az  alulfejlett és könnyű elbizonytalanítani. Ha 24/7 belekényszerítenek egy szerepbe, mindegy mi az, jó eséllyel szörnnyé változol.

A politika arról szól, hogy kitől vegyünk el, mennyit, milyen kifogással és kinek adjuk oda.

A napi porhintés lényege, hogy melyik csoport, mely kisebbségek, milyen családi állapot legyen állami pénzzel támogatva, kiktől mennyit és milyen alapon vonjunk el.

Ezek a viták roppant hasznosak - amennyiben politikus vagy - mert egymás ellen hergelik az alattvalókat. És addig se azt nézik, mennyivel többet lopsz ki és pazarolsz el, mint amennyiről itt szó van.

A 2004-es olimpiai játékokra Athén például jó kis létesítményeket épített. Azóta is fűti a büszke lelkesedés a görögöket.

Ha nem lenne állam, ki építene stadionokat? Fotó: MILOS BICANSKI/GETTY IMAGES 

Ezek a viták ugyanakkor reménytelenül statikusak is. Soha senki nem időben gondolkodik, hanem az ideális, ha-egyszer-bevezetjük-örökké-jó-lesz megoldásban.

Foglalkoztam egy időben a generációs számlákkal, ami egy intergenerációs mérőszám, ami rámutat egy állam pénzügyeinek hosszú távú fenntarthatóságára - és hogy kiket szívat meg jobban. Az ötlet a 80-as évek óta van a levegőben, de a politika - érthető okokból - nem foglalkozik vele.

Ebben eddig semmi különös nincs, de ami igazán felbaszta az agyam, az a javaslat kritikája volt.

Szóval előbb röviden a generációs számlákról, utána pedig az ominózus kritika. Ugorjátok az intrót, ha már tudjátok mi az.

Ha valaki azt mondja, hogy isten (vagy túlvilági élet) híján nem lenne erkölcsös, az istennel (és túlvilági élettel) együtt sem az.

Én konkrétan félek az olyantól.

Ha valaki csak azért nem veti el az istenhitet, mert mi van, ha mégis van isten és akkor a túlvilágon bünti lesz - az ezen a világon sem fog kiállni az elvei mellett. Ha még az esetleges túlvilági retorziót sem kockáztatja, az a biztosan bekövetkező evilágit sem fogja.

Különben is, ha csak azért tiszteli az istent, mert az megbüntetné, ha nem tisztelné, az nem tisztel, hanem fél. Nagy különbség. Az olyan ember egy baseball ütőhöz is imádkozik. És hisz benne. És onnan már csak egy lépés, hogy a mindenkori hatalmat szolgálja - és higgyen benne.

Mert aki fél, az agresszív. És azt támadja, aki ellen biztosan győz. Fotó: Mandíner

És ha az isten azért büntet, mert nem hiszek el bárminek bármit bemondásra, az egy elég rusnya isten. Nem tiszteletreméltó. Ha ember viselkedne így, tuti bezárnák.

Aki azt mondja, hogy család nélkül nem tud mit kezdeni magával, az családdal együtt sem tud. Max kevesebb ideje marad gondolkodni ezen.

Aki azt mondja, hogy család és egyéb elköteleződések nélkül az emberek erkölcstelenek, az már most is az. Családdal, vagy anélkül. Kerülni ajánlott. 

Aki a szerepei nélkül nem lenne senki, az a szerepei mögött sem az. Idővel teljesen eltűnik és csak azért nem hiányoljuk, mert technikailag életben marad, a funkcióit pedig ellátja. 

Mostanában sokat kellett foglalkoznom a drogellenes keresztes háborúval.

Azt eddig is tudtam, hogy bigott faszkodás, meg hogy csak arra jó, hogy hülyére vedd a lakosságot. (Ha nem születtél politikai vezetőnek, több szerencsét a következő életben.)

Tudtam, hogy felelős az AIDS terjedéséért, a kezeletlen függőségekért, hogy országokat taszítottak polgárháborúba és kifogást szolgáltat álságos és aljas katonai intervencióknak meg fegyverüzleteknek.

Azt is tudtam, hogy ha egy országban egyszer beindul a drogbárók vs állami erőszakszervezetek harca, ott már nem lesz semmilyen legális gazdasági tevékenység. A lakosság pedig vagy erőszakos bűnöző lesz, vagy megpróbál elmenekülni. (Esetleg belátja, hogy a drogellenes háború szent, határon átszökni pedig csúnya dolog, és tisztességgel beletörődve hagyja magát kivégezni.)

Az is feltűnt, hogy a legális és illegális tudatmódosítók között önkényesen lett meghúzva a vonal - amelyiknek nem volt állami jóbarátja, azt illegalitásba tolták. Az alkoholt és a dohányt meg például nem. A gyógyszeripar viszont a legvadabb dolgokat adhatja el, a legnevetségesebb "klinikai tesztre" alapozva, csak mert ők ott ültek az asztalnál, ahol kiötlötték ezt a háborút.

Aztán rájöttem, mire emlékeztet ez az egész...

Ott volt például a szexellenes háború.

Tudom, nem így hívták, de az volt. Az egyház betiltotta a szexet.

A blog a napokban újraindul.

Akarod tudni, hol tartasz?

Ha mondjuk 30 éves vagy, akkor eddig mintegy 12 évet töltöttél felnőttként.

Az előtte lévő részt nem számítom be. Sehová nem igyekeztél, minden egyértelmű volt, felelősség egy szál se, döntéseket az életedről aligha hozhattál.

De ez a 12 sem teljesen felnőtt. Most nem csak azért, mert kitolódik a felnőtté válás (pdf), de például az egyetemi évek még minimum a felkészüléshez sorolódnak. És akkor még konzervatív voltam.

Szóval akkor eddig mondjuk 7 évet töltöttél felnőttként, ha minden ütemesen ment.

7 évet. Előtted mennyi van még? Mondjuk 50.

Akkor a 87.72% még előtted van.

Tényleg az utójátékkal akarod tölteni?