A minap elmentem a Menjek/Maradjak londoni epizódjának berlini bemutatójára.

A filmet melegen ajánlom.

Különösen azt a részt, ahol az Angliában vállalkozást nyitók azon álmélkodnak, hogy nem kell trükközni, nem kell úgy tenni, mintha rosszabbul menne, mint valójában, be lehet fizetni minden adót és még mindig meg lehet élni. Nem vadásznak rád.

A doku vetítése után volt egy kis beszélgetés a rendezővel. Az egyik nem magyar, de kelet-európai expat félénken megjegyezte, hogy jó volt a film, de volt egy rész, amit nem értett.

Hogy jött ide a hazaárulás?

Az ész a legdemokratikusabban elosztott jószág. Még senki nem panaszkodott, hogy neki kevesebb jutott.

Sőt, mindenki meg van győződve róla, hogy neki több van, mint az átlagnak. Ami ugye egy statisztikai mirákulum, nem kéne alábecsülni.

Ezért visszatérő téma minden politikai beszélgetésben, hogy mi legyen azzal a sok hülyével?

Ki az aki még nem próbálta, milyen a lefokozás? Amikor alacsonyabb intellektuális kihívással szembesül, mint amihez szokott?

Mondjuk a katonaságban.

Vagy amikor egyetemistaként napközben deriválsz, esténként meg árufeltöltőként dolgozol, ahol az érettségizett üzletvezető nem hiszi el, hogy képes vagy mindig néggyel osztható számú terméket kitenni a polcra.

Vagy ha valaha kénytelen voltál elvállalni olyan melót, aminél láttál már nagyobb kihívást is. Egyik nap még fél tucat ember helyett hozol döntéseket, másnap a főnököd nem bízik benne, hogy képes leszel minden borítékot pont a közepén összekapcsozni.

És egy idő után tényleg gondot okoz majd.

És ha ez így megy egy ideig, hozzázsugorodsz a feladathoz és egy szép napon meg fogsz ijedni, amikor a nagyob borítékot is rád bízzák és őszintén megfordul a fejedben, hogy mi van, ha elrontod.

Tényleg szükséges magyarázni, mi történik, ha hülyének néznek és úgy kezelnek?

Vagy vegyünk egy másik példát, amikor valaki "emlékeztet rá", hogy te ehhez nem értesz, mielőtt kérdezne

Volt egy kísérlet (pdf), ahol azt vizsgálták, hogy hogyan teljesítenek a nemek egy matek teszten. Ahol a teszt előtt rákérdeztek az illető nemére, ott a nők sokkal szarabbul teljesítettek. Emlékeztették őket a sztereotípiákra a nőkről és a matekról. (És akkor még a cinkelt magyar tankönyvekről nem is hallottak a kutatók, ahol a tankönyvszerző is sztereotípiákból tájékozódik.)

De ezt használja ki minden politikus is, aki előbb jól a frászt hozza rád (félsz a rezsitől, te szegény? - gonosz terroristák akarják a véredet, stb.) aztán amikor a félelemtől és aggodalomtól már kellően meglágyult az agyad, mond valami olyasmit, amit azzal a híres józan eszeddel sosem hinnél el. De amikor be vagy fosva, el akarod hinni.

Szóval megint kérdem: észrevetted már, hogy az emberek elhülyülnek, ha hülyének nézik őket?

Akkor ezt most állítsd szembe azzal a meggyőződéseddel, hogy szerinted mindenki hülye és hogy ez ellen semmit sem lehet tenni.

Ha valamire ráírják, hogy valamitől mentes, rendszerint örülünk.

Mert a -mentesség azt sugallja, hogy nélküle jobban járunk. Talán azt is, hogy eddig rutinszerűen rosszul jártunk. Amikor először olvasol egy hirdetésben ecetmentes parfümről, feltételezed, hogy ez jó dolog (különben nem írták volna oda), és hogy más termékekben meg ecet van.

És amikor találkozol a kozmetikussal, aki szintén látta azt a hirdetést és dícséri az ecetmentes parfümöket, akkor már egészen biztos vagy benne, hogy ez tény. Legközelebb a boltban azt fogod keresni.

Ha azt mondják, valaki "gyerektelen", az azt sugallja, hogy hiányos. Hogy a normális az, ha van, és a gyerek egy olyan dolog, aminek a hiánya definiál valakit.

Ez azonban elég egysíkú gondolkodás. Nem csak egyféle boldogság van és nem csak egyféle életút.

Ezért is nevezték át a gyerektelent gyerekmentesre (childfree)

Na, erről beszélünk, amikor azt modjuk, hogy túl nagy az állam.

Most nézzetek rá. Maga a Gonosz. Nem is értem, hogy tűrhettük a norvégbűnözést. Kép: Hungarian Spectrum

Civil = Nem állami. Ennyi a bűne

Az állam pedig a Fidesz. És ezen ki kéne akadni.

Tudom, hogy egyeseknek túl absztrakt, de ha minden gazdasági tevékenységbe beleüti az orrát az állam, ha tulajdonosként vagy pénzosztóként mindenkit valahol manipulál, ha bármelyik céget megkapargatjuk, állami pénzt találunk benne - akkor az állam túl nagy.

És ez nem csak azért baj, mert Münchausen-gazdasághoz vezet. Ez már régen nem gazdasági kérdés.

"Ha az orvosnak adott borítékra ráírod, hogy "Szeretettel, Anyukád", attól sem szeretni nem fogod az orvost, se az anyukája nem leszel. És a pénz, ami benne van, nem lesz ajándék, hanem bizony kenőpénz marad."

Fogságban született állatok gyakran nem tudnak visszaszokni a természetbe. Nem tartják természetesnek.

Ugyanígy vagyunk ezzel mi is. Beleszülettünk egy drogellenes keresztesháborúba - és azt hisszük, enélkül elszabadulna a pokol. Mármint hogy még jobban. Pedig a bűnözést, a halálozást, de még a túladagolásokat is maga a tilalom okozza.

Most elmesélem, hogyan is történt ez a drogtilalom. Utána pedig elmondom, milyen lesz az élet utána.

Lehet a fejeket kihúzni a dobozból, süket üvöltést abbahagyni, és kezdeni rácsodálkozni.

Eredetileg csak meg akartam említeni, hogy milyen kicsinyes okokból rendelte el a világ egyik legellenszenvesebb politikusa a drogtilalmat - de teljesen benne ragadtam a témában. Szóval mielőtt kifejteném, mi lesz, amikor eltörlik ezt az emberiségellenes tilalmat, hadd idézzek párat azokból a beszélgetésekből, amik 2001-ben (30 évvel az események után) lettek titoktalanítva az Egyesült Államokban.

Ezek a beszélgetések Nixontól származnak. Elolvastam és kiemeltem, hogy nektek már ne kelljen:)

A TLDR verzió

Nixon egyik bennfentese, Art Linkletter lánya kiugrott egy ablakon és szörnyethalt.

Linkletter innentől Nixon-suttogóként működött és meggyőzte az elnököt, hogy ezt a dolgot be kell tiltani.