Újabb mélyponthoz érkezett a Lobster vs Píszí csörte.

Kiderült ugyanis, hogy ha hülyeségnek nevezek egy hülyeséget, azzal megsértem a "hülyeséggel élőket". Hadd idézzem, mert ennek minden karaktere kincs:

"St*pid is ableist."

Mert ugye vannak fogyatékkal élők, süketséggel élők, mentális problémákkal élők - logikus, hogy vannak hülyeséggel élők is. A logika kifogástalan, én készséggel elismerem.

Ha valakinek azt mondod, hogy "úgy viselkedsz, mint egy lány", azzal bizony azt is mondod, hogy a lányok valahogy lenéznivalók. Szerintem mondjuk ezzel magadról állítasz ki szegénységi bizonyítványt. De azon se lepődj meg, ha nőismerőseid megsértődnek.

Attól, hogy nem szántad (nőkre nézve) sértőnek, még egy régi és mély előítéletre alapoztál, úgyhogy legközelebb inkább ne mondd - hacsak nem pont ezt akarod vele kifejezni. Végülis ez egy remek módja annak, hogy kontraszelektáld a körülötted élő nőstényeket és csak azok maradjanak körülötted, akik később megbízhatóan alávetik magukat a felsőbbrendőségednek. Az áldozatok Stockholm-szindrómájára mindig számíthatsz - csak aztán ne lepődj meg, ha neked is szar lesz az életed.

A píszí-trollok élen járnak a sértődnivaló felkutatásában és az azon való (megélhetési) megsértődésben. A legújabb frontier, amit bevettek az az intelligens emberek privilégiuma. Nem is tudod, milyen jó neked, hogy nem vagy hülye. Pardon, hülyeséggel élő.

Mondjuk ezzel mellélőttek, mert ahogy mind tudjuk, az okosság a legegyenlőbben elosztott jószág: még senki nem panaszkodott róla, hogy neki kevesebb van.

De komolyra fordítva. Az is igaz, hogy bizonyos dolgokban nem is tudod, miféle előnyök nem érnek téged (és az okosság tipikusan olyan, hogy önmaga fölé nem lát). Nem tudod, mennyivel egyszerűbb lehet az élet, ha egy gazdagabb országba születtél volna, gazdag, fehér, vagy intelligens lennél. De bennem óhatatlanul felmerül a kérdés: szeretnék én azokról tudni?

De a legszórakoztatóbb az egészben: tudom, honnan vették a píszí-főpapok a mémet.

Az ész diktatúrája

Most tekintsünk el attól, hányféleképpen lehet valaki okos, vagy idióta. Az okos és hülye szavak esetében maradjunk csak a hétköznapi, definiálatlan lózungoknál. Szóval.

Asszem Zizek volt az, vagy valami ekvivalens sötétbalos akadémikus szupersztár, aki nemrégiben azzal robbantott nagyot, hogy kifejtette:

A történelem azzal, hogy az erősebb előjogát lebontotta, nem lett igazságosabb, merthogy cserébe létrehozta az okosabb előjogát.

(Igazságos alatt ilyenkor minden esetben azt kell érteni, hogy "ejnye, nincs mindenkinek mindenből permanensen ugyanannyi")

Én ezt a hatalmas igazságot már tízévesen felismertem, bizonyám. Amiért nem publikáltam eme hatalmas felismerést, az a következő volt:

1) Tízévesek nem rendelkeztek publikálási privilégiumokkal a társadalomban, amelyben éltem, illetve

2) Nem hagytam itt abba a gondolkodást, hanem továbbmentem és rájöttem, hogy...

ja, ez hülyeség.

Mert tudniillik nem azért kellett az erőszak mindenekfölöttállóságát lebontani, hogy ezáltal mindenkinek mindenből ugyanannyi legyen, hanem hogy kiszámítható legyen a világ, lehessen hosszú távra tervezni, létrejöhessen a szerződések sérthetetlensége és a jogrendszer.

Ezeknek nem feladata garantálni, hogy egyenlővé váljon a javak eloszlása, hanem csak annyi a feladatuk, hogy el lehessen vetni a magokat tavasszal és ősszel még ott lehessek betakarítani.

Na, szóval baromság azon agyalni, hogy szegény erősemberek most éhen fognak halni. (Amúgy láthatóan nem.) Meg azon is, hogy a hülyék továbbra is hátránnyal indulnak.

És főleg nehogymár most akkor bevezessük a hülyeség diktatúráját.

A hülyék türannisza

Amúgy a megélhetési sértődékenység nagyon kifizetődő műfaj, csak éppen nem vagyok biztos benne, hogy akarnék olyanok között létezni, akik önfeledten élvezik, hogy mások sajnálata nyaldossa a seggüket.

Nagyon vékony a mezsgye a gyógyító együttérzés és a mélybe rántó, kollektív önsajnálat között. Az együttérzés átmeneti. Az önsajnálat életforma. Ami megértésként indul, hajlamos önsajnálatra bátorításba fordulni. Segít regenerálódni, de nem segít kilépni. És itt most tapasztalatból beszélek.

Először is:

Ezek a "biztonságos helyek", ahol semmiféle sértőt nem szabad mondani, hamar az önsajnálat dögkútjává válnak. Semmiféle kihívást nem szabad intézni senki felé, semmilyen véleményt nem lehet megtárgyalni, mert ha valaki nem ért vele egyet, akkor ki sem szabad mondani. Mert az ellenvélemény felzaklat.

Ez nem véletlenül emlékeztet arra, ahogy a diktatúrákban felnőtt emberek nem tudják kezelni az ellenvéleményt. Soha nem hagyták, hogy olyat halljanak, ezért komolyan szívdobogást kapnak, ha valami hosszúhajú  suhanc azt kiabálja, hogy le a kommunizmussal. És komolyan félnek tőle és komolyan börtönbe kívánják. Akkor is, ha ők maguk is szívnak a kommunizmus alatt.

Nem tudjuk kezelni az ellenvéleményt, mert diktatúrában nőttünk fel. Félünk tőle. Őszintén. Felzaklat. Tényleg.

Na, a "safe places" kezdeményezés ezen pont nem segít.

Arról nem is beszélve, hogy senki nem érdekelt abban, hogy különbséget tegyen aközött, amikor csak nem ért egyet és aközött, amikor megsértették. És persze nem a szándék dönti el, hogy valami sértő-e, hanem cenzúra. És 7 milliárd emberrel a Földön nincs olyasmi, ami nem sértő valakinek. Nincs.

Viszont mindig van olyan valaki, aki főpapként magára veszi a terhes feladatot, hogy mások helyett megsértődjön és üldözni kezdjen téged.

És olyankor hangzanak el olyan mondatok, hogy "St*pid is ableist". Vagyis ideológiai elhajlást követtél el, azonnal gyakorolj nyilvános önmegkövezést. És legközelebb, mielőtt megszólalsz, gondold végig, ki minden és mindenki sértődhet meg rajta. (Ne, ne gondolkodj, csak öncenzúrázz. Hasonló érzés, de mégsem ugyanaz.)

Konkrét diktatúra

Ezek a csoportok olyan diktatórikus módszereket alkalmaznak, amit Észak-Korea is megirigyelhetne. Egymás felnyomása, jelentés az adminnak csak a kezdet. Rögtön ezzel egyidőben elkezdődik az öncenzúra (Kérlek, olvassátok el a történetemet, hogy nincs-e benne trigger valakinek) és az indirekt büntetés (amikor kitiltanak valakit azért, mert lájkolt egy ellenvéleményt). És az elrettentés, hogy ezután bármit is csinálj előzetes engedély nélkül. Vagy egyáltalán.

A vélemény, ami felzaklathat csak a kezdet.*** Most komolyan aktívan elő akarjuk segíteni, hogy más alapon osszuk újra a hatalmat és az erőforrásokat? Csak mert valami sztártudós böfögött valami csúsztatást arról, amit ő "igazságosságnak" nevez? Most akkor jobban járunk, ha mindent az áldozatok kezdenek el irányítani?

 Röviden: nem. Mert az áldozat bármikor agresszorrá válhat. Ugyanaz a szoftver fut rajta.

Az áldozatnak is rossz

Mindenkinek, akinek köze lesz egy ilyen csoportosuláshoz csak vesztenivalója van. Nem csak az ellenvéleménnyel élőknek (pun intended), akiktől elvesznek vagy elperelnek dolgokat. Hanem azoknak is, akik ezt élvezik és most még szívmelengetőnek tartják.

Az áldozat-szerepben hentergés nagyon élvezetes, különösen ha bátorítanak benne. Tudom, jártam ott. Csak az a baj, hogy minden együttérző nyalintással távolabb kerülsz attól, hogy újrakezdj és egyre mélyebbre süllyedsz az újabb és újabb sérelmekben, amikre ott megtanítanak. Hidd el, addig jó neked, amíg nem tudod, hogy mi mindenért sértődhetnél még meg.

Az, hogy kihasználtak, azt jelenti, hogy egy rossz szoftvert telepítettek rád. A szoftver rendszerszinten megengedi, hogy kihasználható legyél. Komolyan gondolod, hogy ezzel a szoftverrel később bármi jóra számíthatsz? Hogy valamiféle "jogod" van mostantól, hogy ezzel a szar gondolkodásmóddal éld le az életedet? Hogy neked már nem kell változni, csak az elkövetőnek? Vagy hogy elég őt megbüntetni és attól neked megváltozik az életed?

Igen, akik másokat bántanak és kihasználnak, azok hibáznak és rohadékok, stb. Rosszul gondolkodnak a világról, de legalább (az ő szempontjukból) nem magukat szívatják vele. Te annak a gondolkodásnak a negatív lenyomatát használod minden nap. A te nézeteid kiegészítik az övéket. Ugyanaz a paradigma és ami a legrosszabb: valószínű, hogy újra meg fogod találni ugyanezeket az embereket. Mert az ő gondolkodásának a tökéletes kiegészítése fut rajtad.

Mégis hogy gondolod, hogy (a saját érdekedben) ezzel a gondolkodásmóddal kéne továbbélned? Csak mert a népmesékben a szegények és kihasználtak valamiért mindig erényesek is, a valóságban az a helyzet, hogy a saját, jól felfogott érdekedben neked is meg kell változnod, ha ki akarsz törni az áldozatból-elkövető körforgásából. A népmesei áldozatok erénye csak az elnyomottak tehetetlensége és belsővé tett korlátai. És amúgy sem nagyon valószerű.

Szóval szar hírem van. Igen, aki bántott, az tévedett és igen, neki is szar az egész gondolkodása és világképe. De azzal, hogy őt akarod megváltoztatni, magadat meg nem, azzal semmivel sem vagyunk beljebb.

Igenis változnod kell, és abban nem segít az ölelő kar és a sirámokra bátorító áldozatkórus. Addig legyél ott, amíg magadhoz térsz, de munka csak azután kezdődik. Meg kell változtatnod magad. Ezen a dögkút nem segít.

Na, és ezért veszélyes a megélhetési píszí.

Alapjáraton rámutat hétköznapi geciségekre, és ezt érdemes a tudtára adni a hétköznapi geciségeket gondolkodás nélkül hajtogató muflonoknak. De az éldozatnak nagyon résen kell lennie, mert ugyanez a píszí sajnos ösztönzi azt is, hogy még több sérelmet keress és találj. Az áldozaton futó szoftver pedig változtatás nélkül, azonnal alkalmas arra, hogy

1) keressen magának egy másik faszt,aminek a rossz végére állhat, vagy

2) elkövetővé tegye és magához ragadja azokat a "privilégiumokat", amik ellen most puffog.

Ezek a megélhetési sértődékeny hernyók pedig az új diktatúra pártkatonái (aka főpapjai, parlamenti képviselői, mikor mi). Egyik elnyomásból a másikba visznek minket, de stabilitást, kiszámíthatóságot, joguralmat, szerződések szabadságát ők sem hozzák el. Csak másnak akarják adni a koncot. Leginkább maguknak. A törvények meg az állam erejével.

Nekünk magunknak kell lefutni ezeket a köröket. Aki sértőt hall, annak ki kell tudni (merni) mondani, hogy ez szerinte sértő. Mielőtt, még felszívná magát és üvölteni kezdene. Aki sértőt mond, annak nem muszáj körmeszakadtáig védeni, mert simán lehet, hogy csak megszokásból böfögte fel, mint az "úgy dobsz, mint egy lányt".

Ha ki akarjuk szervezni a feladatot olyanoknak, akik a nevünkben csatároznak, sosem fogunk felnőni. (Ahogy kiszerveztük az osztályharcot, a drogellenes, harcot, az erkölcsös viselkedés betartatását, a szolidarítást és emberségességet, meg gyakorlatilag mindent.)

***

Pontosan tudom, hogy mi jön most. Hogy a faji és rassz-alapú előítélet is "csak" egy vélemény. Meg hogy másokat a biológiai determinizmusoddal traktálni "csak" egy vélemény. Csak épp olyan vélemény, ami másnak előírná, hogy mit csináljon és hogyan változtassa meg visszafordíthatatlanul az életét. Ezzel max olyanokat versz át, akik a mai napig nem tudnak reagálni, olyan hülyeségekre, mint "te toleráns vagy, akkor legyél toleráns az én intoleranciámmal szemben", vagy "szólásszabadság van, szóval nyugodtan mondhatom, hogy XY népcsoportot el kell pusztítani". Nem, kedves faszfej, rád nem vonatkozik a toleranciäm, töged igenis le foglak ugatni és követelni fogom, hogy kussolj. Nem akarom, hogy az állam avatkozzon bele, de nincs igazad, mert a te véleményed belémavatkozik, az enyém viszont nem. Te biológiai vagy rassz-alapon trollkodsz és ezt te is jól tudod. Mások életébe beleakarni dolgokat vagy mások halálát kívánni hibás gondolkodás. Az nem "csak" vélemény, az befolyásolni akarás. És igenis meg fogom kérdezni, hogy mit basztál el a saját életedben, hogy ennyire meg akarsz nyomorítani másokat is? Hol hunyászkodtál meg, amit most emberkedéssel palástolsz? Hogy lehet ennyire kicsi a farkad?