Három olyan dolog, ami kelet felé haladva egyre jobban érződik - és egyre nagyobb bunkókat eredményez. A teljesség igénye nélkül.

1. Jóvanazúgy!

Még jó, hogy csak egymástól akarunk jobbak lenni, nem pedig igazán jók. Mert ha igényesek akarnánk lenni, nagy bajban lennénk. Talán már nem is tudjuk, hogy kell azt. 

Hallottad már a szabót olyasmit mondani, hogy jóvanazúgy, majd ne tessék benne leülni? Vagy hogy nem kell abba bélés, majd ne tessék levenni? Láttál már szakit a vállát vonogatni, hogy ez az ablak tényleg nem nyílik, használd inkább a másikat, vagy a bejárati ajtót? Hogy a szélére már nem maradt csempe, majd húzd oda a mosógépet?

Küldött már el szolgáltató azzal, hogy meg tudná csinálni, de túl macerás lenne, inkább szokd meg így? Csak mert én álltam már szemben szakival, aki 10x elmondta, hogy valamit NEM LEHET megcsinálni, amíg ki nem derült, hogy igazából lehet, csak 5000 lenne, de az úgyis túl drága.

Ismerős, amikor igénytelen munkát adunk ki a kezünkből, de soroljuk hozzá a kifogásainkat, hogy tudniillik nem volt időnk és a számítógép lefagyott és a kutya megrágta?

És a mindennel spórolunk, ha kell, ha nem, az megvan?

Szóval ha tényleg jók és igényesek akarnánk lenni, akkor ez a leprás mondat nem röpködne szájból szájba ebben a nyomorult kis törzsben. És nem lenne elég monopolhelyzetben lenni (ninc smásik szabó a környéken), vagy csak víz alá nyomni a konkurenciát, ha érvényesülni akarunk. Ne csak más munkájában keressük a hibát, kezdhetnénk a magunk portáján a rendrakást.

Érdekes lenne az élet, ha mondjuk holnaptól csak azok kritizálnák a másik munkáját, akik a sajátjukat igényesen csinálják, nem csak minimális teljesítéssel. Csak azok ugatnának, hogy nem mosolyog az eladó, akik maguk mosolyognak munka közben.

2. Nem-értek-én-ehhez / Nem-az-én-dolgom

Nem arról van szó, hogy valamihez simán nem értesz, hanem hogy demonstratíve nem értsze hozzá. Egyenesen hencegsz vele, hogy nem értesz hozzá, és nem vagy hajlandó megjegyezni, még akkor sem, ha elmagyarázzák.

Két okból kéri ki a magyar, hogy őt ezzel a masinériával itten nyaggassák:

1) Horizontálisan van eltévedve

Alacsonyrendű paraszt (pl. asszisztens Manyika) azért utasítja el, hogy új trükköt tanítsanak neki a kompjúterén, mert "az nem az ő feladata". Vagyis horizontálisan utasítja el a helyváltoztató mozgást - és inkább továbbítja a feladatot az illetékes kollégának, minden egyes alkalommal (Értsd: volt egy szegény lúzer, aki egyszer segíteni akart és megmutatta, és ezzel bele is sétált a csapdába, mert mostantól mindig gondolkodás nélkül forwardolja neki a melót Manyika). Mert ha nem kötelező, Manyika ugyan nem fog vele foglalkozni. Sőt, akármekkora kárt vagy késedelmet hajlandó okozni, csak hogy mindenki ismerje be, hogy ehhez Manyikának nem is kell érteni, tőle nem várható el. Még akkor sem, ha megkönnyíti a dolgát.

És különben is, ha ma enged, holnap mit fognak még kitalálni neki? Tán a nyomtatóban is ő cserélje ki a patront?

Ez természetesen a passzív agresszió, a munkakerülés és a beleszarás destruktív kombinációja. Ugyanez a véglény utána mégis meg van sértődve, amikor még azt is beírják a munkaköri leírásába, hogy írni-olvasni is kell munkaidőben. És az ilyenek miatt nem hiszik el a háeresek, hogy kicsit más feladatra is képes vagy, mint amit az előző helyeden csináltál. Mert amit még nem tudsz, azt már nem is fogod. Tőled azt nem lehet elvárni. (Bezzeg a fészbúk interfészt napi szinten újratanulja, abban nem lehet annyi változtatás, hogy ne tanuljon bele.)

Nem értesz a saját outlookodhoz, én meg higgyem el neked, hogy amúgy te jó munkaerő vagy, csak azért nem vagy képes elsajátítani, mert nincs benne a munkakörödben? De amúgy teljes, sértetlen aggyal rendelkezel? Áruld el nekem, mégis hol tárolod a rejtett értékeidet? A nyugdíjazásod napján elárulod nekünk, mi volt az?

2) Vertikálisan nézte be

Többnyire korosodó díszfaszok, akik vagy magas beosztásban vannak, vagy úgy érzik, hogy ott lenne a helyük. Ezt gyakran kompenzálják azzal, hogy demonstratíve nem hajlandók megtanulni teszemazt a projektor kezelését, mert az nekik derogál. Inkább hatalmas vetítést csapnak, addig senki nem megy sehová, míg valaki nem kapcsolja be helyettük. Ezután külön gondot fordítanak arra, hogy megalázzák és hibáztassák a technikus kollégát, aki nem kapcsolta be előre, hanem feltételezni merte, hogy tudják használni az egeret. Mindezt miért? Hát hogy demonstrálják a pitiáner, hétköznapi dolgokhoz való nem-értésüket. (Más szóval: out of touch)

Félreértés ne essék, én elhiszem, hogy minden középkorú fasz, aki nem tudja kezelni a legminimálisabb technológiát az 1) akkora nagykutya, hogy már 30 éve is a titkárnője tanulta meg helyette a számítógépet, ezért nyilvánvalóan 2) iszonyatosan intelligens és 3) biztosan innovatív, és persze 4) hatalmas a farka.

Mert ugyan mi másért lehetne közöttünk tudatlansággal hencegni, hanem nem azért, mert implicite ezt jelenti? Egyáltalán hogy jut ez eszébe? És miért nem szégyelli magát? Miért nem kérdez meg valakit?

Nem értesz a saját outlookodhoz, én meg higgyem el neked, hogy az innováció fontos? Mégis mikor NEM tanultad meg? Volt már vagy 20 éve. És húsz éve is ilyen rozoga voltál szellemeileg? Hogy ilyen kihívásokkal téged már akkor sem illett traktálni? Lófaszt. Csak 20 éve még téged ugráltatott egy hasonszőrű díszpöcs és azt tanultad meg, hogy menő díszpöcs már a billentyűzettel sem piszkolja be a kezét. Majd a titkárnő. Akkor is, ha nincs.

És azt végképp nem értem, mitől emeli a presztízsedet, hogy ezt világgá is kürtölöd. Mert azt valahogy sosem hangoztatod, hogy mit tudsz, pláne nem mutogatod, csak anyázol, hogy annak a másiknak a munkáját pl. jobban tudnád. 

Mégis, mit vártok azoktól a fiataloktól, akik köztetek nőnek fel és szocializálódnak? Hogy ti ugyan szaros, nem-produktív példával jártok elő, de ők majd csak azokat tanulják el, amik a nyugdíjatokat biztosítják? Hogy addig nem zavarnak benneteket ezekkel az új dolgokkal, míg békében nyugdíjba nem vonultok, és majd csak utána jönnek elő a termelékenységgel? Hogy ma még csak titokban írnak makrókat, hogy ne érezzétek magatokat kellemetlenül, de mikor végre kirepültök a munka világából a jól megérdemelt afterlife-ba, akkor majd elővesszük a cutting-edge skilleket és viharos energiával húzni kezdjük a nyugdíj-szekeret és fizetjük az adókat? Meg még tisztelünk is érte?

Ha olyan embereket hagytok hátra, akiket ti szocializáltok, mégis mit vártok?

3. Próbálkozni azé' lehet...

Van az az enyhén ütődött, cserébe nagyon sunyi viselkedési forma, amit leginkább úgy tudnék leírni, hogy bepróbálkozás. Nem akarsz te átverni senkit, csak megpróbálod. Ha sikerül, megérdemli. Ismerős?

Mondjuk észreveszi a szaki, hogy hiányzik a csempe, de ő maga húzza oda a mosógépet. Én meg higgyem el, hogy ő megbízható, csak bepróbálkozott. Mert ha nem figyelek, akkor ér átverni? És akkor mostantól figyeljem a kezét? Lebuktattam, akor lehetünk barátok?

Ezek szerint, ha sikerül kilopni a zsebelmből a pénztárcát, akkor bingó, ha meg nem, akkor vágsz egy ugyanmárfőnök arcot, hogy próbálkozni azért lehet? Mi ez? Valami beteg ismerkedési módszer? Minden nőnél bekóstolsz, és ha valakinek egyszer véletlenül bejön, azt utána tisztelni fogod?

Mi lenne, ha a változatosság kedvéért nem próbálnánk átbaszni egymást, just in case?

Csak mert valamiért nem veszem bóknak, ha beismered, hogy túljártam az eszeden és lefüleltelek.

Mert ami az után jön, az már minden, csak nem bizalom.