Azt már tudjuk, hogy nincs ebéd anélkül, hogy valamit tennénk érte.

De jobbat mondok: élvezet sincs anélkül, hogy valamit tennénk érte. És itt most nem a pénzre gondolok.

Vegyünk egy példát: elmész nyaralni egy nagyvárosba, ahol még nem voltál. Várod, hogy majd most meglesz neked a hely, kipiálhatod, megtapasztalod, miegymás. Úton hazafelé meg végig van valami hiányérzeted.

A szokásos konklúzió, hogy a város a hülye. Unalmas volt. Turistánk hazajön és nagy pofával ugat, hogy milyen szar az egész. Néha, ha ilyeneket hallgatok olyan érzésem támad, hogy ez lehet a legtutibb hely, mert úgy tűnik, hogy a thaiföldi kislányokon kívül sehol nincs olyasmi, amit ezek élveznének.

Gondolkodtál már azon, miért olyan izgis a davincsikódos Robert Langdon interpretációjában Róma? Mert az a könyvmoly prof egy csomót tudott már a dologról, így amikor meglát egy kőcsipkét, annak másodlagos jelentése, története van számára. Olyan, mintha egy könyvet olvasna. Te meg hozzá képest az analfabéta vagy, aki nem érti, mi olyan jó egy összefűzött papírkötegben.

Igazából a turita az, aki semminek nem néz utána, így aztán semmi nem jelent neki semmit. Extra nagy inger kell neki, hogy valami végre átjusson a zsírrétegen (szimbolikus vagy valódi) és megvibráltassa az alatta lévő szöveteket. Ahol már érzékelésre is képes.

Egyre nagyobb ingerek. Mint a tévében, mozikban, hírekben, stb.

Egy professzorom mesélte, milyen gyakran követelik a nagy műveltségű politikai elítéltek a magánzárkát. Amit a suttyók extra büntetésnek fognak fel, az nekik a tuti, mert ott lehet olvasni.

Szcitovszki Tibor professzor is arra a következtetésre jutott (Az örömtelen gazdaság : Gazdaságlélektani alapvetések), hogy az élvezet egyik összetevője az előzetes rákészülés. Azon kívül az kell, hogy az illetőnek legyen egy célja, aminek vannak rövidebb szakaszai, amiket elért és kipipálhat és mehet tovább a hosszabb távú célja felé.

Az átlag élvezet-hajhász egyed (ún. ork) mindkét téren shortban van: Céljai nincsenek, azt a reklámok adnak neki. Vedd meg ezt az izét, kicsit kerül többe, mint amid van. Ún. konzumidióták. Előműveltsége még annyi sincs. Pedig bizonyított tény, hogy az idősek, ha le tudják kötni az agyukat, nem hülyülnek el. Én hozzátenném, a fiatalok sem.

Te le tudod kötni magadat? Vagy elvárod, hogy a tévé mutasson valami érdekeset, hogy ne unatkozz, míg várod a lefekvést.

Érted is a filmet, vagy csak addig nem unatkozol a moziban, míg jár az állkapcsod? Amúgy a mozikban ezért emelték egyre magasabbra a hangerőt, és a forgalmazók még ennél is hangosabbat szerettek volna, csak az egészségügyi szempontok is beléptek egy ponton. De elkalandozok.

Lényeg, hogy nincs élvezet erőfeszítés nélkül. Mind ismerünk olyanokat, akiknek "mindenük megvolt", mégis tönkrementek. Vagy éppen azért. Drogokkal, extrém szexszel próbáltak meg némi bizsergéshez jutni, de az ellustulásuk jelképe, a szimbolikus vagy tényleges zsírréteg alatt már nem voltak képesek érezni semmit. Egyre nagyobb durranást akartak, míg meg nem kapták.