Nem az a baj, ha szorít a nemi szerep, csak ha az áldozat érzi, hogy szorít?

Te magad plántálod az áldozataidba a bináris emberideált, aminek nem tudnak megfelelni, mert valahol mélyen igazi emberek, nem csak férfiak és nők. Pont ezek a tyúkszaros szerepek teszik nyomorulttá a pácienseidet, te meg könyveket írsz nekik, hogy nem kéne tökösnek lenni, meg merjenek gyengék lenni?

Nem vagyok egy rajongó-típus, szal beismerem, nem ismerem a munkásságodat. Véleménnyel elég jól el vagyok látva, szal nem szoktam másokét tanulni. Csak ezt az interjút olvastam. Ezért most feltételezni fogom, hogy nem geci vagy, csak öregszel.

Lehet, hogy sosem analizáltál nagyon eredeti módon és mindig is a tyúkszaros nemi szerepeket (ezo-nyelven princípiumokat) tarttattad be az áldozataiddal, nem tudom.

Az is lehet, hogy csak rájöttél, hogy a nemiszerep-kápóság jobban jövedelmez, mint felszabadítani az egyéneket az elvárások alól és kötelezni őket, hogy megkeressék a saját személyiségüket és saját gerincet növesszenek, külső támasz és szerep-megfelelés helyett. Elvégre hányan vennének le egy olyan könvyet a polcról, ami azzal riogatja őket, hogy rajtuk múlik, milyenek, nincsenek készen kapott kényszerzubbonyok, amikbe kényelmesen bele lehet bújni és nyüszíteni, hogy fáj. És egy páciens sem érezné magát elégedettnek, ha nem írnál fel neki egy bizonyos viselkedést, vágom. Ebben nincs üzlet.

De én most csak arra fogok gondolni, hogy öregszel

A hiteles nemi identitások felborultak.

Az meg micsoda? Mikori? Ki szabta meg? Miért vetted át? Miért tartatod be?

Azt ugye vágod, hogy azok a szerepideálok messze nem ideálisak. Dehiszen te könyvet írtál nemi szerepekről. Kettőt is. Aligha az van benne, hogy nézz magadba és találd ki végre, hogy ki vagy. Hanem hogy játsszál szerepet, senkit nem érdekel az éned. 

Szóval nem az a baj, ha szorít a szerep, hanem ha az áldozat észreveszi, hogy szorít? Hogy csak az a baj, hogy nem lett tökéletesen kérdésmentesre indoktrinálva kiskorában a nemi elvárásokat illetően?

Hogy a férfi még mindig az, aki lefojt, aztán másokon kitölt?

Hogy a nősténynek az a dolga, hogy befeküdjön alád, oszt idomuljon, bármit kap?

...rengeteg, és egyre több a tökös nő. „Határozott vagyok”, „erőszakos vagyok”, „majd én megmondom”, „mindig mindent jól tudok” – ilyeneket szoktak mondani, de a csajok nem tudják, hogy ezzel valójában a férfi nemi szervük növekszik. Ezt csak fejlesztett érzelmi intelligenciával lehet kezelni és helyre rakni

Mit kell helyrerakni? Kinek van hozzá joga, hogy azt mondja egy embernek, hogy ne legyen olyan határozott?

Miért kell védeni a "mai férfit", aki nem tudja kezelni a "mai nőt, akinek férfi nemi szerv van a lába között"? Rákerestem arra, hogy Csernus, meg hogy farka nő a nőknek és kiderült, hogy messze nem ez az első eset, hogy elsüti ezt a soundbite-ot. Bazmeg, egy felnőtt nőnek szólt be, nyilvánosan, hogy nem lesz így, aki elvegye. Mert el meri tartani magát. Az meg nem merte elküldeni az anyjába. Ez a nő túl határozott? Ez? Vajon férfiaknak is osztja, hogy ha így viselkednek, puncijuk nő? És nem verik néha orrba?

Mondjuk a bűntudat-keltés mindig jól jövedelmez. Papnak, politikusnak, megmondóembernek is. De nem mindig igazság az, ami kellemetlen, és a fejedhez vágják. Van, amikor csak szimpla manipuláció.

Miféle férfi az, aki fél az önfenntartó nőtől - és miért akarná őt a nő? És miért nem inkább azt vered a nőkbe, hogy szokjanak le az erősváll-kergetésről, mert kurvára be fogják szopni? Nekem elég kliséből-pénzkeresés-szagú ez az egész. Nem kéne inkább az "alacsony érzelmi intelligenciájú" férfi sztereotípiájával leszámolni? Ahelyett, hogy a nőket herélnéd?

Miért érzem úgy, hogy nem tudtál meggyőzni erről egy bizonyos valakit – ezért most mindenkinek prédikálod, hátha igazzá teszed?

Jatudom, ne is mondd. Te nem lehetsz egy mélysötét embergyűlölő, mert szerinted egy nőstény a hiteles nemi szerepe mellett még nyugodtan vezethet autót, attól nem nő farka, és az sem baj, ha nem nyaggat az összes pókkal, amit a lakásban talál. Szóval te tökre nem vagy fundamentalista és vak a valóságra, te tök rugalmasan fogod fel. Meg egy férfi is kifejezheti az érzéseit, feltéve, ha azok határozottak.

De tök mindegy, mennyire "modern" meg haladó a szerep, ami előírsz, az attól még egy szerep és nem az ember.

Lehet, hogy nem ezt mondtad. Lehet, h pont az ellenkezőjét. Lehet, hogy nem is olvastad a veled készült interjút, és az egész hülyeséget csak a szádba adták. Ez mind lehetséges.

Nade… CSAJSZIK?

CSAJSZIK???

Ezt a nők nevében is kikérem magamnak. Ezt nem gondolhatod komolyan. Szerencséd van, hogy a középkorban (Hunhonban) élsz és itt ehhez még hozzá vannak szokva. Egy igazi országban már csak a helyi Jobbik állna szóba veled – de azok pajzson vinnének körbe.

Lecsajszizni az embereket? Miközben azon vered magad, hogy nem felelnek meg eléggé a szerepeiknek?

Dehiszen a csajsziskodás épp hogy a legidiótább szerepmegfelelés.

Hadd találjam ki a sztereotípiát… Picsog, öltözködik, sokat költ, és a te pénzedből. Erről van szó? Plázába jár és azon méri az értékét, hogy minek milyen nyomorult márkája van? Pasit akar „fogni”? Csakazértis megoldja egyedül? Hisztizik, ha nem kapja meg, amit akar? Kiheréli szegény pasicskákat? (Mi a "csajszi" hím-megfelelője? UPDATE: A "csávóka" lett megválasztva, köszönjük a szavazatokat.) Kivéve a kopaszmergyóst, mert az meg őt belezi ki, cserébe az élősködésért.

De figyi, ha valaki egy plázában, márka-megfeleléssel akar státuszhoz jutni, azt úgy hívják, hogy társadalmilag hátrányos helyzetből induló. Rúgjál még bele, hadd zavarodjon még jobban össze. Tényleg csak az a baja, hogy nem elég nőies?

Egyáltalán miért baj az, ha valaki nem tehetetlen és függő? Ja tudom, tudom, legyen olyan kemény, mint az anyád, de csak a te ellátásodban, meg a háztartás körül. A férfiak dolgába csak ne szóljon be, és főleg ne akarjon veled drága dolgokat vetetni, erélyesen. Ne terrorizáljon otthon, mert boldogtalan, hanem szűnjön meg a picsába. Te egy testet akarsz hazavinni, meg egy duruzsoló, puha kispárnát, ami mindig neked ad igazat és kibéleli az odúdat – akkor meg minek van ott a többi?

Hogy kell olyan férfiassá válni, mint ez a te férfiképed, plíz? Hadd iratkozzak fel rá.

Elég ijesztő ez az egész, ha belegondolok. Egy nő merjen gyenge lenni (kivéve, amikor feláldozza magát a gyerekeiért. De az már nem nő, hanem csak anya, szal az nem fenyegeti a farkadat.) Húzza magát össze, hogy te nagyobbnak érezd magad? Csendesedjen le, mert így is alig bírod a szorongást a sok ember miatt, aki jobb lehet nálad? És mindezt őszintén, ne ám tettetésből és manipulációból, hanem esküvő után is? Ha az egész egy színlelésre épül, hogy le ne száradjon a farkad, akkor esküvő után hogy válna igazzá? Vagy csak önelnyomásban kell brillírozni és szerinted kész is az ideális világ? Érthető, emészthető és neked nem fenyegető?

Azt szeretnéd, hogy a nőci merjen elég gyenge lenni, mert attól döglenek a szargerincű férfiak? Hogy aki nem elég bátor, hogy kiszolgáltassa magát és egyoldalú megfelelés legyen az élete, az bántja mások férfiasságát? A tanult gyengeséghez tényleg kell vakmerőség, csak éppen minek.

Most tényleg?

És milyen pasicska (UPDATE: csávóka) az ilyen? A hím legyen tökös, meg pöcsös, meg amit akarsz? Tettessen határozottságot és ott is hazudjon be egy választ, ahol lövése sincs? Maradjon süket a mások nézőpontjára, különben kinő a puncija? Támadja meg a bikát és intézzen el mindent a nőcik helyett? Legyen valami buta véreb, amit csak puha mellek és altató duruzsolás tud lenyugtatni. (Csak istenem, időben jöjjön az a duruzsolás, mert még tényleg neki kell menni a bikának. Még a végén harcolni kell, hogy kövérákos büszke legyen rám.)

Épp a kényszeredett megfelelési vágy teszi beteggé az embereket. Megfelelni az otromba, baltával vágott nemiszerepeknek pontosan ilyen túltengéseket termel.

Nőknél picsogást, társfüggőséget, hülyén öltözködést, indokolatlan divat-költekezést. Normális, egészséges emberi lény nem saját indíttatásból csatol szivacsot a mellkasára, hogy jobban kidudorodjon, hanem szerep-megfelelésből. Nem a saját jóléte érdekében ragaszt műanyag lapokat a körmére, hanem szerep-megfelelésből és –túlteljesítésből. Tök mindegy, hogy utólag rámondja, hogy ő ettől boldog, de egészen véletlenül ezt is tanulta.

Majd ha egy férfi az elvárások ellenére megpróbál műanyaglapocskákat ragasztani az ujjaira, majd akkor elhiszem, hogy ez neki tényleg a jóléte. (De leginkább azt fogom hinni, hogy ugyanabban a régi, elavult szerepmodellben gondolkodik, csak a másik tyúkszaros szerepben látja a megoldást. Ami szintén tévedés.)

Az ÖSSZES társfüggőségnek a szerepmegfelelés az alapja. Az embereket féloldalassá, félig kifejlődötté teszi és párba kényszeríti a rendszer. Csak mert ők választhatják a cellatársukat, az még nem szabadság. Ha szavazhatok a diktátoromra, az sem az. Mi másért kapnak sikító frászt, ha harmincat üt az óra és nincsen mellettük senki? Ez nem maguktól jutott eszükbe. Se a 30, se a párkapi. (Javaslom, hogy kezdésnek mindenki tegye magáévá a 12-es számrendszert, ahol a 36 az új 30. Aztán a haladók kezdhetik elfelejteni az egészet.)

A szerepek vannak ott, ahol az énnek kéne lenni, és észre sem veszik, hogy nem léteznek. Csoda, hogy kifelé kapaszkodnak mindenbe?

Pont ezek a tyúkszaros szerepek teszik nyomorulttá a pácienseidet, te meg könyveket írsz nekik, hogy hogy kéne tökösnek lenni, meg merjenek gyengék lenni? Hadd ne húzza már senki össsze magát és játsszon bajbakerült királyleánykát, csak hogy másokat ne zavarjon az ambícióival. Hadd ne pózoljon már minden hím, mint egy ál-határozott seggfej, csak hogy a nemi szerep ideálok szerint ráüsd a pecsétedet.

Két ember nem csak egyféleképpen egészítheti ki egymást, de még csak nem is ez a cél. Hanem egyelnők együttműködése, egyenlő feltételekkel, amíg a feltételek és a szándék mindkét oldalon fennáll.

De ehhez az kell, hogy mindkettő emberré váljon, mielőtt egy pár felévé válik. Hogy ne ugorja át az emberré válást azzal, hogy lekötik egymás energiáit megfeleléssel és megfeleltetéssel.

Az emberré válásról mikor írsz könyvet?