Most akkor felvázolom, hogyan zajlana egy globális cukortilalom.

Röviden: Nem működne és nagyon káros lenne. Sokkal károsabb, mint maga a cukor. Hiába kongatják a vészharangot.

"Ha az orvosnak adott borítékra ráírod, hogy "Szeretettel, Anyukád", attól sem szeretni nem fogod az orvost, se az anyukája nem leszel. És a pénz, ami benne van, nem lesz ajándék, hanem bizony kenőpénz marad."

Fogságban született állatok gyakran nem tudnak visszaszokni a természetbe. Nem tartják természetesnek.

Ugyanígy vagyunk ezzel mi is. Beleszülettünk egy drogellenes keresztesháborúba - és azt hisszük, enélkül elszabadulna a pokol. Mármint hogy még jobban. Pedig a bűnözést, a halálozást, de még a túladagolásokat is maga a tilalom okozza.

Most elmesélem, hogyan is történt ez a drogtilalom. Utána pedig elmondom, milyen lesz az élet utána.

Lehet a fejeket kihúzni a dobozból, süket üvöltést abbahagyni, és kezdeni rácsodálkozni.

Mindig mókásnak találtam azokat, akik kikelnek magukból egy vitában, csak mert a másik fél történetesen nem akar betilta(t)ni valamilyen viselkedést.

Ezek a control freak marhák azt vallják be hangosan a szemünkbe, amit a legjobban szeretnének eltitkolni önmagukról.

Szerintem ugyanis mindent elmond, hogy ki mit TÁMAD.

Nem, hogy mit prédikál, hanem hogy mi horgasztja fel benne a megsemmisítő indulatot. Ha szerinte egy meztelen női boka látványa túl nagy kihívást ró a férfi önmegtartóztatására, akkor nyilvánvalóan problémái vannak a bennszorult libidóval.

Akik meg nem szülők, de mindenhol pedofilt látnak, azokat meg preventíve eltiltanám minden közügytől és minden óvodától, mert

A) vagy a szabadságainkat akarják demagógiával korlátozni, vagy

B) nekik van valami baj a fejükkel, és mindenhol kivillanó gyerekbokát látnak.