Tudom, melyik -izmus szerint mire hogyan kéne reagálnom. Csak épp leszarom.

Ha például alapjövedelmet hallok, satufék, befeszít és bőgnöm kell, mint a szamár, hogy ne is halljam, mint mond a másik.

Mondjuk általában tényleg csak hülyék vetik fel az alapjövedelem ötletét - és hülyén. Mondjuk a politikusok, akik mást sem tudnak, csak ígérni, meg osztogatni – és mi lehetne annál jobb, mint mindenkinek ígérni (a máséból)? Vagy idióta jóakarók, aki szintén csak adni akarnak, legfeljebb ők nem hatalmat remélnek tőle. És abbéli igyekezetükben, hogy elérjék, amit akarnak, teljesen és szándékosan figyelmen kívül hagyják a várható mellékhatásokat.

Pedig az ördög a kivitelezésben rejlik.

A feltétel nélküli alapjövedelemnek lehetnek előnyei és hátrányai. A valóságban, viszont szinte csak az utóbbi teljesülne. Mert az nem csak annyiból áll, hogy adjunk mindenkinek pénzt (ceteris paribus), esetleg eközben töröljük is el az ezerféle egyéb juttatást. Hanem paradigmaváltást követel meg.

Ezért hadd járjam kicsit körül a témát.

Van egy kérdés, ami már évek óta foglalkoztat. Vajon mi kéne ahhoz, hogy Orbán reputációja meginogjon a hívei körében?

Emlékeztek még Lolára?

Nem akart ő rosszat, csak egy kis hatalomra vágyott...

Még 2010-ben történt, hogy a képen látható asszonyság előbb megsimogatta, majd bedobta a doromboló Lolát egy kukába.

A hölgy neve Mary Bale. Ezt onnan tudjuk, hogy a biztonsági kamera videója felkerült a Facebookra - és a "Death to Mary Bale" Facebook-csoport annak rendje és módja szerint lenyomozta.

Bale asszony amúgy a Royal Bank of Scotland ügyfélszolgálati munkatársa volt - mármint az incidenst megelőző 27 évben. Az ügy miatt aztán a munkáját is elvesztette.

Szinte látom magam előtt az eseményláncot, amelynek elején egy hisztis kisgyerek felbassza az anyukája agyát, aki felhúzza aput, aki aznap fáradtan megy dolgozni, szemétkedik az alkalmazottakkal, ami végül lecsorog Mary Bale szintjére - akinek nincs kibe tovább törölni a lábát, így idegesen indul haza.

Út közben meglátja Lolát, a szuperbarátságos és az emberekben még mindig bízó macskát és mint minden normális ember, megsimogatja. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve bebassza a kukába és rázárja a fedelét.

Nem akart ő rosszat, csak egy kis hatalomra vágyott.

Volt egyszer egy szakértő, aki tudta, hogy az objektív, szakmai integritás fontosabb, mint mindenféle különérdekek szolgálata. Az egyetemen ebben jól meg is egyeztek a többiekkel és együtt utálták azokat, akik már ott eladták magukat.

Aztán munkaerővé vált, de tovább folytatta harcát a szakmaiatlanság, a politikai érdekek kiszolgálása ellen. Több előléptetés is elkerülte, de ez nem lepte meg. Mindig is tudta, hogy ez az integritás ára és olyan büszkén viselte, hogy őt senki nem lépteti elő, mint tábornokok a kitüntetésüket. Elvégre minden nem-kinevezés egy újabb jele annak, hogy igaza van. Vannak, akik nem szeretik az igazságot, ennyi. Rossz lelkiismeretük támad tőle, és okkal. De ha megalkuszik kissé alacsonyabb posztokkal, ha nem akar a menedzsment vagy a politika mezejére lépni, megőrizheti integritását és mégis megbecsült szakértő maradhat.

Hatalmas volt az arca, szakmai integritása magaslatáról néma megvetéssel nézte le a zsizsegő, fontoskodó seggnyalókat. Azt mondta magának, hogy ha néma a megvetés, senki nem tudja, hogy megveti őket, tehát nem sértő. Közben azért szerette volna, ha mégis tudják és meg tudja sérteni őket. És szégyellik magukat.

Egy nap, egy lefutottnak tűnű vita közben valaki belekötött, hogy mire alapozza, amit állít?

Nem az, hogy csak négyévenként lehet benne szavazni.

A konzultációk, népszavazások, közvélemény-kutatások és a sötétzöld bázisdemokratikus, direkt demokráciás ötletek is éppen ezért nem oldanak meg semmit. Nem az eredeti problémát szüntetik meg.

Az eredeti problémát ugyanis nem lehet megszüntetni.

Oké, tudjuk le az okosságokat:

1. A demokrácia elleni legjobb érv 5 perc egy random választóval (Churchill)

2. Itt mindenki hülye csak én vagyok teáskanna racionális (Jut eszembe, itt ez a jó kis tanulmány arról, hogyan hitetjük el magunkkal (rationalize), hogy mindenki más sunyi/ostoba, hogy a saját sunyiságunkat elkerülhetetlennek tüntessük fel: Conveniently Upset: Avoiding Altruism by Distorting Beliefs About Others)

3. Ezeknek a félázsiai parasztoknak? (Én már évekkel ezelőtt megmondtam, hogy lenéz minket, csak ugye olyan nehéz elhinni. De igen ... téged is. De!)

4. Cenzuuuust!

Nem általánosítok. Vannak, akik elmennek. Aki járt már a blogon, tudja, hogy az általánosításnál csak azt utálom jobban, hogy ha valaki statisztikai vagy demográfiai adatpontként beszél magáról.

Én azonban most kibújok az individualista Lobster üzemmódból és átmegyek juhászba. Felülnézetből szemlélek.

A fiatalok, bárki legyen is az, kevésbé aktívak választásokon, mint például a nyugdíjasok. Holott véleményük van, világnézetük is, politika-fogyasztó közvéleményt alkotnak - és mégis.

 "Nincs olyan párt, amelyikkel egyetértek."

Lelövöm a poént: A fiatalok azért nem szavaznak, mert a világnézeti pártokat felváltották a választási pártok.

Mindjárt elmagyarázom.

Sok neve van a dolognak, de én most választási pártnak fogom nevezni. Arról a jelenségről van szó, amit Clinton és Tony Blair harmadik utas kampányaival kezdődött. Ekkor kezdték el mérni, hogy a választó vajon mit akar hallani - csak hogy utána visszaböföghessék az arcába. Mindenfajta meggyőződés nélkül, pusztán azért, hogy választásokat nyerjenek.

Ki ne hallotta volna a Margaret Thatchertől származó idézetet, amikor felemelt egy Hayek-kötetet és azt mondta: "This is what we believe."

Az NSDAP vezetője rendkívül jól alakítja a politikai agendát Németországban. A párt választási sikere összehangolt kommunikációs stratégia eredménye:

1. Az NSDAP szélsőséges pártból hamar a választók nagy részéhez szóló centrumpárttá alakult.
2. Hitler úr sikeresen meg tudta szólítani a választók nagy többségét.
3. Mindezt igen kockázatos stratégiával érte el. Ö ugyanis nem a középre húzódást és a minél nagyobb választói körnek való megfelelést választotta, hanem elébe ment az igényeknek és mintegy maga is formálta azt azáltal, hogy a választói közép nagy rétegét sikerült magával jobbszélre csábítani.
4. Ezzel igazolta a közvélemény-formálási stratégia helyességét a közvélemény mechanikus követésének elavult szavazat-maximalizálási doktrínájával szemben.
5. Eszközei a politikai megosztottság általános rossz színben feltüntetésén túl (nemzeti egyetértés programja) az alternatív politikai erők nemzetmegosztó jellegére való rámutatás voltak. A kívánt hatást ezután az ebből fakadó, esetleges nemzethalál projektálásával és az ellenzéki politikai erőkkel való asszociációjával érte el.
6. A kampány narratívája igen egyszerű, így a választók széles rétege számára befogadható: a német jó, a zsidó rossz. Ezzel a történelemben gyakran bevált, ún. "ethnic agenda-setting" módszeréhez nyúlt vissza és azt hasznosította nagy tehetséggel. Alkalmazta továbbá a "scapegoating" és a "kill-the-banker" tematikákat is, de mintegy alárendelve az elsődleges, etnikai narratívának.
7. Hitler úr mindeközben sikeresen elkerülte a túlzott személyi vagyonnal való bármiféle azonosítást, így hitelesen tudta gyakorolna a 'kis pénz jó, nagy pénz rossz' stratégiáját a politikai ellenfeleivel szemben.
8. Figyelmébe ajánljuk ugyanakkor, hogy a személyi vagyonok negatív színben való feltüntetése később még terhes korlátokat jelenthet a nagy költségvetési igényű kampányok lebonyolítása során, ezzel a Führernek idővel számolnia kell majd. Ha sejtésünk nem csal, a Führer ennek megelőző jelleggel elébe fog menni.
9. Hitler úr nagy tehetséggel egyesítette az ország nagy részét a germán birodalmi expanzió szlogenje alatt - egy platformra terelve ezzel a keménymagot és azokat, akik valamilyen fenntartással viseltettek a politikai agenda más elemeivel kapcsolatban.
10. Kiváló politikai érzékkel használta ki a nemzeti büszkeség semleges, egyesítő retorikáját, amin a politikai ellenfelelinek viszonylag nehéz volt fogást találni.
11. Hasonlóan sikeres tematizálási és framing technikát használt a "dologtalan rétegek" munkára fogásának retorikájával, amely a későbbiekben jól hasznosítható kampányeszköz lehet.
12. A "nemzettestet szipolyozó, pióca-réteg" remek soundbite, amely igen képletesen megragadt a közvéleményben.
13. A politikai ellenlábasok sikeres hiteltelenítésére több szinten folytatott egybehangolt akciót. Ennek egyik eleme a már fent említett etnikai, illetve az ezzel egyenértékű politikai mozgósítóerővel bíró vagyoni alapú megkülönböztetés volt.
14. Eközben (jó politikai érzékkel) az ellenzéki politikai erőket is sikerült vagy elkedvetlenítenie, vagy más eszközökkel eltántorítani a vélemény-nyilvánítástól. A fennmaradó kisebbség pedig nem kapott lehetőséget az agenda befolyásolására, hála Hitler úr remek és egybehangolt akciójára, ami a politikai közélet kommunikációs csatornáinak minél teljesebb kontrolljára szolgált.
15. A bizonytalan választókat ezután sikerrel terelte a saját zászlaja alá a hiteles politikai alternatíva hiányára való rámutatással, mintegy politikai vákuumot teremtve az ellenzéki oldalon.
16. Szintén jó politikai stratégia, amennyiben sikerül az ellenfél prominens politikusait elhallgattatni, vagy a saját politikai ügyünk mellé állítani.
17. Összességében Hitler úr az emocionális és az irracionális technikák hatékony elegyét alkalmazta kommunikációjában, miközben a háttérben politikai zseni módjára foganatosította a pragmatikusabb, a hatalom megszerzésére és megtartására vonatkozó szándékait.

Összességében az NSDAP kampánya jelest érdemel. A pártvezér jó érzékkel ragadta magához és tartotta meg a hatalmat, sikeresen eltüntette a párton belüli kihívóit. A közvélemény és a közhangulat formálásában is igen komoly sikereket ért el, amelyet későbbi választásokon is sikeresen használhatnak ki, amennyiben a párt belső egységét sikeresen fenntartják és az esetleges nézeteltéréseket sikerül eltakarni a közvélemény elől.

(Török Gábor egyébként jó elemző, de szükségesnek láttam cikizni az ún. értéksemleges kampány-elemzést. Illetve azt, hogy ha valaki a közvélemény kezébe ad ilyen elemzéseket. Szerintem ez a műfaj ugyanis a megrendelőnek, magának a politikusnak szóló elemzés, Gábor mégis ezt eteti a közvéleménnyel. A hatalomtechnikailag, kampánytechnikailag vett "jó", az nem ugyanaz, mint a "jó". Ezt pedig szemmel láthatóan nem sokan értik. Ők csak azt olvassák, hogy "jó". Hogy mi az értéksemlegesen jó, azzal már zavarba lehet őket hozni.)