12JszXJwXf1rPKA8a9dDPQPeJmVzQgm4g7 
Orbán hálás a homoszexuálisoknak, amiért "nem provokálják" szegény, tehetetlen, túlérzékeny homofóbokat (és minden-fóbokat).
Az elnyomót és a csicskát egyaránt fel lehet ismerni az áldozathibáztatásról. Ha tehetetlennek érzem magam egy igazságtalansággal szemben, gerincem viszont nincs, azzal fogok érvelni, hogy a gyengébb megérdemelte, amit kapott. Hogy "kiprovokálta."
Ha az oviban a kövér kis akarnok megfenyeget, hogy ha csokit merünk enni, akkor megver - akkor nincs igaza. Nem én vagyok a hibás, amiért csokit eszem, hanem ő, amiért verekszik. Amikor csokit eszem, nem "provokálok". Az ő agresszióját kell letörni, nem az én csokievésemet.
A létezésemmel pedig pláne nem tudok provokálni.
Orbán ezzel az aljas megszólalásával bebizonyította, hogy ebben az oviban ő a gyenge, kezdő óvónéni, aki képtelen megfegyelmezni az agresszív kis akarnokot - ezért inkább megkéri a többi gyereket, hogy inkább ne egyenek csokit. Vagy inkább ne is jöjjenek többé oviba. Segít nekünk elbújni, mert a munkáját végezni nem tudja rendesen. Pedig ha valaki ért az erőből, az pont a verekedős kis akarnok.