Felmerült a kérdés, hogy mit lehet csinálni azokkal, akik szerint a nőnek gyengusnak és butácskának kell lenni, hogy nőiesch legyen.

Legelőször is, számozd meg a tanácsaidat, így azt a benyomást keltheted, hogy komoly, átgondolt dolgokról lesz szó. 5 dolog, amit ma meg kell tenned, 8 dolog a boldog párkapcsolatért, a sikeres ember 7 legfontosabb tulajdonsága stb. Hogy miért pont 5, 8 vagy 7? Csak. Lehetne 6, 9 vagy 3 is? Lehetne.

(Nizzai Hómunkás vendégposztja következik)

Felmerült, hogy a férfiak is rosszul járnak-e a nemi szerepekkel. Hát hogy a picsába’ ne? Erről már írtam itt (Hogyan basznak ki veled is a nemi szerepek?) és itt (Milyen lenne a szex, ha nem lenne tabu és nem a fél-legális, primitív pornó diktálná, mit csinálunk az ágyban). Meg hogy miért gyakoribb a depresszió a nőknél és miért lesznek mégis gyakrabban öngyilkosok a férfiak. De akkor most megint, a gyengébbek kedvéért.

Nem az a baj, ha szorít a nemi szerep, csak ha az áldozat érzi, hogy szorít?

Te magad plántálod az áldozataidba a bináris emberideált, aminek nem tudnak megfelelni, mert valahol mélyen igazi emberek, nem csak férfiak és nők. Pont ezek a tyúkszaros szerepek teszik nyomorulttá a pácienseidet, te meg könyveket írsz nekik, hogy nem kéne tökösnek lenni, meg merjenek gyengék lenni?

A nemi szerepek mindenkit megnyomorítanak. Te meg azt hiszed, azért vagy nyomorult, mert nem tudtál nekik elég jól megfelelni. És az áldozatot hibáztatod (önmagadat), mert az erősebbet nem mered.

- Szóval azt akarod mondani, hogy csecsemőkorod óta kék festékben pácoltak, de te magadtól is kék vagy.

- Igen, annak születtem.

- De akkor miért kensz magadra naponta kék festéket?

- Mert a hormonok azt a színt választtatják velem.

- És miért keni rád mindenki más is a kék festéket?

- Mert a biológia arra készteti őket.

- És a szüleid tiltanak neked minden más színt.

- Igen, de nekem úgyis pont a kék tetszik.

- És az összes barátod megszégyenítene, ha bármilyen más színt látna rajtad.

- A társadalmi normák azt parancsolják nekik, hogy büntessenek, ha más színt látnak.

- De te állítod, hogy mindenki kéknek vagy pirosnak születik és annak is érzi magát.

- Igen, és én már eleve kéknek születtem, és a pirosakhoz vonzódom. És innen tudom, hogy mindenki más is így van vele.

Na, szóval így hangzik nekem, amikor valaki előadja hogy a nemi szerepek veleszületettek, hogy a kislányok már az oviban is babához nyúlnak és pelenkáról álmodoznak, de még a bébinyulak is a kék színt választják, ha hímek.

Hányszor emlékeztettek, hogy "Te sírsz???"

Vagy hogy "Ez nőietlen viselkedés."

Egyetlen, fontos pillanatban elhangzott, implicit szuggesztió képes rá, hogy beleszégyenítsen  egy életre szóló viselkedésbe, különösen, ha olyan fontos szereplőktől jön, mint az anyád vagy az apád.

A tévéből folyamatosan ömlenek a férfi meg a női szerepmodellek, akik ugyanazokat a játszmákat játsszák amióta az eszedet tudod, az apád infarktust kapna, ha coming-outolnál, a haverjaidat mind elveszítenéd, ha gyanúba keveredne a férfiasságod, naponta ezerszer kell eldöntened, hogy férfi vagy nő vagy és ambivalenciának helye nincs, te meg azt mondod nekem, hogy te tőlük függetlenül pont, egészen véletlenül, minden nyomás nélkül csúcsmacsó meg díszpicsa vagy. Meg hogy ez a két véglet nem csak egy előgyártott szerep, amibe mindenki megpróbál beilleszkedni?

A nemi szerepek a betörésedet szolgálják. Elvonják a figyelmedet a valódi személyről - meg arról is, hogy te is egy személy vagy. Ezt te valószínűleg úgy mondod, hogy tök hasznos modellek, ahonnan gondolkodás nélkül, készen kapsz identitást és célokat. Gondolkodnod egy percig sem kell, és ha nem élvezed őket, veled van a hiba. Ezekből a szerepekből etanulhatod, hogy ki vagy és mit akarsz - mert az ugye a nemed diktálja. Mint ahogy az ízlésedet is, a kedvenc színedet is, a szexuális preferenciádat meg a libibód mértékét is, meg azt is, hogy milyen szakma érdekel. Szóval gondolkodni nem szeretsz. Szóval döntést nem mersz hozni az életedről. Még az ízlésedről sem.

Helyette sodródsz a nagynyomású vezetékben a többiekkel, de te totál magadtól döntöttél úgy, hogy pont arra mész. Értem.

Fogalmunk sincs, mennyi a nemi szerepből az objetíven létező, és mennyi a térsadalmilag programozott, és soha nem is fogjuk megtudni, mert olyan görcsösen programozzuk egymást és tartatjuk egymással a programot. Ezen felesleges is vitázni.

Azt viszont a Holdról is jól lehet látni, hogyan szívatnak meg férfit és nőt egyaránt a nemiszerep-konstrukciók.

Egy kis ízelítő:

Egy pszichológus azt próbálta megtalálni, miért van az, hogy a huszadik században a depresszió aránya a nők körében a kétszeresére nőtt a férfiakéhoz képest. Ki lettek zárva a szokásos közhelyek, úgymint:

- Mert gyakrabban  menek orvoshoz - Nem, mert a door-to-door felmérések is ugyanolyan eredménnyel zárultak.

- Mert "kibeszélik" magukból - Nem, mert anonim kérdőíveken is ugyanaz a kettő az egyhez arány.

- Mert szarabb melókért kevesebbet keresnek?  - Az egymással azonos munkakörben és fizetéssel dolgozó férfiakra és nőkre is ugyanaz az arány.

- Hormonok - Nem.

- Gének - A depresszió örökíthető, de ennek a nemi arányokhoz nincs köze.

- A nemi szerepek miatti nyomás pedig egyformán sújtja mindkét nemet, aki nem tud belezsugorodni a rá kirótt nemi szerepbe, az mindkét nem részéről ugyanolyan nyomorult. A  munkahelyen és otthon is dolgozó gyerekes anyák körében sem magasabb például az arány, szóval a szokásos klisé sem áll meg, hogy bezzeg az egyenjogúság előtt milyen jó volt nekik.

Marad 3 magyarázat:

1. Fogyókúra

Mindig is borzongatónak találtam, hogy a női divat és úgy általában a kívánatosság arról szól, hogyan tegye magát minél kiszolgáltatottabbá, gyengébbé és sebezhetővé egy nő. A sebezhetőség a női divat szerves része, amióta nemi alapon öltözködnek az emberek. Hogy miért? Gondolom hogy ne fenyegessék a dominanciára vágyó férfit. Akinek viszont ezek szerint megfelel az is, ha a másik fél gyengébben tetteti magát - és attól ő erősnek érzi magát. Ez mindkét félre nézve lealacsonyító.

Lehet röhögni azokon, akik összetörték a lábcsontjaikat, hogy járás helyett csak lengedezzenek, mint egy fűzfa a szélben, meg akik fűzővel fojtogatták magukat, de ezzel korántsincs vége a dolognak. Magas sarkú cipőben balesetveszélyesen billegni vajon mi? Tartást, lábcsontokat tönkrevágni mennyivel jobb?

Ma például a vékonyságot találjuk vonzónak, mert ezt verték belénk (és minél inkább azt hiszed, hogy rád nincsen hatással a vizuális ostrom, annál könnyebb préda vagy). Ahhoz pedig az kell, hogy a nő éheztesse magát. Persze, szar dolog naponta gyúrni, hogy izmot növesszek, de legalább nem vagyok éheztetve, nincs vésztartalék-üzemmódra beállva a szervezetem és az agyamnak is jut elég tápanyag.

Az éhezés és alultápláltság egyik elég magától értetődő tünete pedig a depresszió. Ráadásul a 2-to-1 arány a nők és férfiak depressziója között pubertáskorban jelenik meg, vagyis épp amikor elkezd a zsír felrakódni a lányokra.