Meggyőződésem, hogy ez a butuska "nekünk nincsenek egymás előtt titkaink" póz, ez bizony egy többszörös félreértés. Két ember ne tegyen úgy, mintha egy személy lennének. Nekik sem jó, de nekünk sem.

Ez a fajta téveszme frusztrált és veszélyes embereket generál, akik legjobb esetben inkább benn maradnak túlórázni, órákat állnak a legnagyobb dugóban, csakhogy legyen egy kis saját életük. Rosszabb esetben egy nap megölnek valakit, vagy elmennek háborúzni, csak hogy ne kelljen tovább élni változatlanul saját, megunt életüket. És nem ám szégyenkezve akarnak kilépni, hanem egy "ügyért" mennek. Emelt fővel, meg minden, holott csak kapóra jött az ügy, hogy otthagyják az asszonyt, akivel nincsenek titkaik egymás előtt.

Levéltitok

Mindenki olvasott már hülye megcsalós-lebukós sztorikat, amiben a vádló fél buzgón mosdatja a szerecsent, hogy ő ugyan nem kíváncsiskodott, csak... Ebbéli buzgalmában apró elemekre bontja szét saját tettét, és elmagyarázza, hogy egyikről sem ő tehet.

Hogy tudniillik, ő nem olvassa a párja leveleit, ugyan dehogy, de éppen odaült a géphez (mi rossz van abban, ugyebár), és pont nyitvafelejtődött a gmail (nem én tehetek róla, miért hagyta úgy), és pont jött egy levél, amit nem tudott nem látni, és akkor pont odaugrott a cica és megnyomta az egeret, és mielőtt bármit tehetett volna, megnyílt a levél (nem tehettem róla, pont odanéztem). Onnantól meg már nem tudta letépni róla a tekintetét (nem az én gyengeségem, ilyen az emberi természet), mert az első sor szinte odahúzta magához a szemét és a levél felolvasta önmagát.

És ha már így lebukott a párja, azon melegében (aka. érthető felindulás) megnézte a teljes levelezését - 2009-ig visszamenőleg. Mert most már megérdemli.

A minap tudomásomra jutott, hogy egyik ismerősömnek a barátnője is olvassa az emailjeit.

Ezen kellőképp kiakadtam és gyorsan papírra is vetettem néhány reflexiót - mintegy 20-25 oldalt, úgyhogy mostanában ennek a különböző részeit lesztek kénytelenek eltűrni. Ahogy az lenni szokott, a gondolatmenetem erősen spekulatív, gyakran repetitív, cserébe olyan cirkuláris, hogy könnyű beleszédülni. De ahogy a mondás tartja: ha van egy Lobstered, nincs szükséged centrifugára.

Hölgyeim és uraim, köldöknéző rovatunk következik, amelyből megtudják, mit jelent a 'szeretlek', miért érzed, hogy valami nem stimmel a zéletrendjével, és miért nem bocsánatos bűn a félelem.

De mindenekelőtt elmondom egy régi vesszőparipámat. Hogy tudniillik mik is valójában dédelgetett szokásaink. Különös tekintettel a párkapcsolatban felvett és megkeményedett rutinunkra.

Szokások

Amiről most beszélek, az a napi rutin, a mindenki által ismert preferenciáda, az apró kis dolgok, amiket vagy öntudatlanul sajátítasz el, vagy egy nagy optimalizálás keretében alakítasz ki. De különbség nem nagyon van a kettő között, mert ha egyszer a fejedre nőnek, nehéz lesz tőlük megválni. És nem csak azért, mert tehetetlen vagy velük szemben. Mert ha változtatni akarsz, akkor már erősebb vagy náluk. Hanem azért, mert mások is elvárják, hogy mostantól mindörökké ugyanígy maradj. Mert már erre az énedre építettek, mert már úgy szerepelsz a kalkulációjukban, hogy te ez és ez vagy, akire így számítanak, nem máshogy.

Különösen felerezsizős párkapcsolatban erős ez a probléma.

"Die einen nennen's Enttäuschung under werden ärmer, die anderen nennen's Erfahrung und werden reicher."

Egyszer egy ismerősnek azt ajánlotta a doki, írja le, mi bántja. Rendezze az érzéseit, ilyesmi.

Nekem ezt felesleges mondani, bizonyítottan grafomán vagyok. Rég tudom, hogy a dolgok leírásának sok előnye van:

1. Tisztázza, hogy végülis mi történt. Nem módosulhat a múlt attól függően, hogy kinek mesélem és mit akarok kihozni belőle.
2. Rendet rak a fejedben. Ad egy narratívát a múltnak és az érzéseknek - még akkor is, ha kicsit több ésszerűséget képzelünk bele utólag, mint a valóságban volt.
3. Leírva sokkal jobban látszik, hogy mi az: egy átlagember átlagos problémája, amit azért fújtam fel akkorára, mert velem történt meg. Másokat hülyének néznék, ha ezen rugóznának. Sőt, tanácsokat is adnék.

Nevezett ismerősnél azonban válás lett a dologból. A hölgy ugyanis nem csupán leírta az érzéseit, a sérelmeit és a vádjait, de szabályos kis levelet rittyentett. És ha ez nem lenne elég (az ilyen írásokat magának írja az ember), onnantól minden este felolvasta egyszer-kétszer a kedvenc részeit a férjének. A levél szerepelt a válóokok között.

Szokták mondani, hogy a múltból tanulni kell és hogy a múlt megértése sokat segít. Elméletben, ja.

"Él bennünk egy olyan vágy, mely arra ösztönöz, hogy igyekezzünk mindent megérteni, ehhez viszont nincs szükség tudásra.

A feltételezés, hogy van isten, nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy mindent tökéletesen megértsünk, anélkül, hogy mindent tökéletesen megismernénk."

Sztrugackij: Stalker

A vallásosság saját magad kivetítése egy erősebb, hatalmasabb és okosabb lénybe, ami ráadásul halhatatlan.

A vallás az a nyakatekert folyamat, amelynek során megnyugtatjuk önmagunkat, megígérjük magunknak, hogy majd apuka elintézi, és nem utolsósorban megígérjük magunknak, hogy halhatatlanok leszünk. Mert mi is az isten? Omnipotens, omnikompetens és persze halhatatlan.

És mi mind istenek szeretnénk lenni – proxy által.

A fohászkodás igénye (istenítésé) állítólag minden ember fejében ott van – erre mondják, hogy van egy isten alakú űr az agyban. Tehát akkor istennek is kell lennie. De sajnos az, hogy te szívesebben könyörögsz, minthogy tennél valamit, még nem jelenti, hogy van kihez. Attól, hogy könnyebben elhiszed, hogy egy képzeletbeli közvetítő elintézi helyetted, még nem következik, hogy az illető valóban létezik is. Ha meg mégis jobban érzed magad a fohászkodástól, az vegytiszta placebo-hatás. Ahelyett, hogy beismernéd, hogy te valamiben nem vagy kompetens, inkább úgy teszel, mintha ismernél valakit, aki meg igen.

Az, hogy jó lenne, még nem jelenti, hogy van. Az, hogy ijesztő lenne, ha nem lenne, még nem jelenti hogy van. Ezek mind intellektuális rövidzárlatok.

De ettől még a placebo-hatást nem szabad alábecsülni. Csak a helyén kéne kezelni.

Amikor vallásról beszélek, nem csak a mások által is annak nevezett eszméket sorolom ide, hanem ide tartoznak a különféle ideológiák, közgazdasági hitviták, ezoterikus csí-magyarázatok, de még a tarot is.

Ami az előző bejegyzésből kimaradt. Néhány dolog, amit még tudni érdemes a sejtekről.

1. Alacsony energiaszinten összezár - Az a sejt, amelyik hagy téged vígan lubickolni és élni az életed, az szerinted ártalmatlan. Van, amikor észre sem veszed, hogy ott van - amíg a dolgok rosszabbra nem fordulnak. Amikor elkezd elfogyni a levegő, apadnak az elérhető erőforrások, erősödik a verseny az utolsó bár csipkebogyóért a sivatagban - hirtelen a sejt póráza is szorulni kezd a nyakad körül és hirtelen még az is igényt tart a maradék, szűkös erőforrásaidra. Hiába, répa nem jön bot nélkül, a horgászok se dobnak ingyen kukacot a vízbe, mindig csak horogra tűzve. Ahogy a fizikában a részecskék hirtelen lelassulnak, lemerevednek és sokkal kisebb helyen is elférnek, ha csökken a hőmérséklet, a sejtek is összezárnak és befagyasztanak minden mozgást.

Szükségtelen mondani, hogy ez egy önbeteljesítő negatív spirál, hiszen így soha nem fogják magukat kollektíve kihúzni a szarból.

2. Belterjességet okoz - Az ószövetségi korban a kedves zsidók képesek voltak az ismert világ végéig elmenni, hogy találjanak egy rokont, akit elvehetnek feleségül.

Csak a hetedik században tiltotta be az egyház a közeli rokonok házasságát, mert bár a klánrendszer tökéletes arra, hogy fenntartsa az uralmi rendet, de sajnos genetikai retardációhoz vezet...

A klánok megtörése az európai fejlődést elszakította a továbbra is családközpontú ázsiaitól és megágyazott az egyéni fejlődésnek. Ahol ugyanis a determinizmus uralkodik, ott szabad választás nincs. Ahol nincs választás, nincs döntés sem, ahol pedig nincs döntés, ott nincs felelős és felelősség. Ahol nem létezik felelősség, ott a döntések minősége romlik

 

A királyi családok közismerten belterjesek voltak. A probléma nem csak genetikai, de kulturális. Egy bezárkózó, önmagával keveredő népcsoport elkorcsosul, az elszigeteltség és az intellektuális/kulturális/túlélési kihívások kerülése rontja az adaptációs képességet (és szándékot), így a törzs idővel remélhetőleg kihal. Mivel a sejt célja csak a puszta fennmaradás, a bezárkózás önmegsemmisítő viselkedés - de mivel nem azonnal jön a büntetés, kollektív entitások hajlamosak a saját hülyeségeiket soha felül nem bírálni, hanem inkább másokra kenik.

3. Valaki mondja meg, miért fontos a mormonoknak, hogy pénzt és időt nem kímélve visszamenőleg mormonná kereszteljék (és adatbázist tartsanak fenn) a felmenőiket, és egyéb random embereket. A zsidókkal már meg is kellett ütközniük egyszer, mert azok sérelmezték, hogy rég elhunyt zsidókat mormonná kereszteltek posthumus.

A minap meg Mitt Romney 14 hónapja halott apósát sikerült a kampány hevében demonstratíve megkeresztelni. A dolog pikantériája, hogy nevezett após természettudós volt és egész életében a szervezett vallásokat szidta, soha nem hagyta magát megkeresztelni - pedig elképzelhetitek, nagy volt a nyomás.

De hála Bill Mahernek, a probléma megoldódott.

Az emberek szeretnek "tartozni valahová". Ezt sokféleképpen lehet. Mivel ezeknek nincs igazából gyűjtőneve és a "valahová tartozás" túl körülményes, sejtnek hívom őket.

Miért szeretjük a sejteket?

• Mert komfortérzetet biztosít, több okból is.

• Csoportban nem félünk (mert magunkban gyávák vagyunk).

• Mert félünk egy másik csoporttól.

• A csoportra hivatkozva olyat is kérhetünk, amit magunknak nem kérnénk.

• A csoport folyamatos külső megerősítést nyújt, vagy

• a megerősítés megvonásával eltántorít az ellenvéleménytől.

• Igényt tart rád - és ez önmagában olyan  melengető, még akkor is, ha sokba kerül.

• Mert úgy tudjuk, hogy szükség esetén a "sejtre számíthatsz". Hogy rossz időkben a sejt mögötted áll. Vagy nem.

• Mert előnyöket remélhetünk a sejtből, a többi sejt-tagból.

Most akkor bebizonyítom, hogy ez mind erkölcsi, emocionális és emberi lustaság, gyávaság - és még morálisan is elítélendő. Ráadásul jól kalkulált módszer, amelyet a piramis-játékoktól az államokig és egyházakig sokan kihasználnak.