Magányos Zsongó nemrégiben megjegyezte, hogy itt lenne az ideje a férfiakról is elméletet alkotni, nem csak a nőkről. Íme:

A férfinak alapvetően két módon lehet a mélyére nézni.

1. Ha megtagadják tőle, amit kér

A hím szexet szeretne és ezt ki is fejezi. Nőstény nemet mond. Lehetséges output-ok:

- Hím felkap egy nehezebb tárgyat és a nőstény felé lendíti.

- ...felhördül, hogy dehiszen már vett kólát!

- ...hoz még egy kólát.

- ...megrántja a vállát és szórakozottan iszogatja tovább a sörét.

- ...felkiált, hogy hála istennek, végre egy tiszta nő, nem is kellett volna a nőstény, ha igent mond.

2. Ha megadják neki, amit kér

- Hím régi álma egy nő, aki fizeti a saját kóláját. Megkapja.

Erre hím elbizonytalanodik, hiszen - mint minden ember - ő sem értékeli azt, amit ingyen kapott. Mi van, ha ez a selejt? Ha ez már ennek is örül? Őrá itt már nincsen szükség?

Meggyőződésem, hogy ez a butuska "nekünk nincsenek egymás előtt titkaink" póz, ez bizony egy többszörös félreértés. Két ember ne tegyen úgy, mintha egy személy lennének. Nekik sem jó, de nekünk sem.

Ez a fajta téveszme frusztrált és veszélyes embereket generál, akik legjobb esetben inkább benn maradnak túlórázni, órákat állnak a legnagyobb dugóban, csakhogy legyen egy kis saját életük. Rosszabb esetben egy nap megölnek valakit, vagy elmennek háborúzni, csak hogy ne kelljen tovább élni változatlanul saját, megunt életüket. És nem ám szégyenkezve akarnak kilépni, hanem egy "ügyért" mennek. Emelt fővel, meg minden, holott csak kapóra jött az ügy, hogy otthagyják az asszonyt, akivel nincsenek titkaik egymás előtt.

Levéltitok

Mindenki olvasott már hülye megcsalós-lebukós sztorikat, amiben a vádló fél buzgón mosdatja a szerecsent, hogy ő ugyan nem kíváncsiskodott, csak... Ebbéli buzgalmában apró elemekre bontja szét saját tettét, és elmagyarázza, hogy egyikről sem ő tehet.

Hogy tudniillik, ő nem olvassa a párja leveleit, ugyan dehogy, de éppen odaült a géphez (mi rossz van abban, ugyebár), és pont nyitvafelejtődött a gmail (nem én tehetek róla, miért hagyta úgy), és pont jött egy levél, amit nem tudott nem látni, és akkor pont odaugrott a cica és megnyomta az egeret, és mielőtt bármit tehetett volna, megnyílt a levél (nem tehettem róla, pont odanéztem). Onnantól meg már nem tudta letépni róla a tekintetét (nem az én gyengeségem, ilyen az emberi természet), mert az első sor szinte odahúzta magához a szemét és a levél felolvasta önmagát.

És ha már így lebukott a párja, azon melegében (aka. érthető felindulás) megnézte a teljes levelezését - 2009-ig visszamenőleg. Mert most már megérdemli.

Eljön az a pont, amikor 24-órás megfigyelés alá navigálod magad. (ún. párkapcsolat, ismertebb nevén felerezsi) Ha nem munkában vagy, akkor otthon és ha egyik sem, akkor annak valami nyomós oka kell legyen. És azokról az okokról önként és időben be kell számolni. Mert joga van tudni, két ál-indokból is.

1) mert aggódik érted - tipikus passzív-agresszív magatartás, visszfordítja rád az asztalt és még te legyél hálás, hogy megfigyel. 

2) minden érv közül a legkevésbé releváns, a mert-szeretlek. - És? Akkor mindenről tudnod kell?

Nem tudod megfogalmazni, csak értetlenül borzongsz, amikor együtt lenni (fizikailag egymás társaságában tartózkodni) magától értetődő értékké válik, még akkor is, ha csak unottan kerülgetitek egymást. Hogy be kell számolnod, mikor hol vagy és miért húzódik el a dolog. Amikor hazaérve be kell számolnod a legapróbb részletekről is, miközben valaki mohón lesi minden reakciódat, a kifejezéseket, amit használsz, hátha abból kiderül, melyik apróság bírt számodra különleges jelentőséggel.

Valaki átküldte ezt a videót. Amúgy jó, de nem erre fogok reflektálni, csupán a címére: Mit mondanék 18 éves énemnek? (Ez különben egy közismert trükk writers' block ellen.)

Csak győzzed kihasználni az új szabadságot, mert nincs nagyon tele lehetőséggel. .

A Google, Facebook, Apple, Amazon és egyéb Big Data championoknak te nem az ügyfele vagy, hanem a terméke. Elvégre nem te fizetsz, hanem a hirdető.

Ha ezt sikerül megérteni, mindjárt más színben látszanak a dolgok.

A hirdetők igényei változnak, és bár egyszerre minden igény jelen van, az eszközök bővülésével egyre nő az étvágy:

1. Megmutatni magát, bevonzani téged, eladni a terméket (60s Mad Men style)

Ha még mindig azt hiszed, hogy a hirdető csak kelleti magát és ennél rosszabb már nem lehet, inkább ne menj marketing szakembernek - és a céged hirdetéseit se akard magad csinálni. Különben úgy jársz, mint a figyelmet a fényérzékenységre felhívni vágyó gyógyszer-poszter, ami azzal akart megnyerni, hogy "A napra lehet nézni, de rád nem"

Aki még ebben él, az simán megvesz egy hirdetést aszerint, hogy hányszor jelent meg az internetezők orra előtt a képernyőn. Lelke rajta, de ez kidobott pénz. Különösen az újabb alternatívákhoz képest.

Mindenkinek megvan, ahogy a huszon-harmincasok egy idő után 'kikopnak'. A társaság túl fárasztó, a szombat este pihegésre van, inkább nézi, mit szán neki aznap a tévé, de kimozdulni jajnemár. (Tudom, te választékos otthonülő vagy, és igényesen letöltött filmeket nézel. Értem.)

Ha felhívsz valakit és aznap estére javasolsz valamit, az ég szerelmére, nem ismerheti be, hogy ráér! Mert az azt jelentené, hogy...ráér. Két-három hétre előre kapsz időpontot - és menet közben azt is lemondja, vagy átteszi inkább délután fél ötre, hogy fél hatkor indulhasson haza. Egyszer valakit megkérdeztem, hogy a ma miért nem jó, mire elgondolkodott, majd elröhögte magát, hogy így kimondva már nagyon hülyén hangzik, de tulajdonképpen eltervezte, hogy aznap fog porszívózni.

Ez az állapot gyakran egybeesik a becsajozás/bepasizással.

A magyar kormány olyan szemérmetlen lenézéssel tekint a fiatalokra, ami nemzetközileg is kirívó. Orbánt mélyen érinti, hogy le akarunk lépni, de nem miattunk, hanem a szüleink miatt. Csak nekem fordult fel a gyomrom? 

Gondolkodtam, mi bajom vele. Úgy beszél, mint egy szülő.

Nem szégyelled magad? Te hálátlan kölök. Én pelenkáztalak, számtól a falatot, felneveltelek és úgy utáltam minden percét, hogy máig emlékszem. Ezért valakinek fizetni kell!

Hadd szögezzem le: Ez már nem csak gazdasági emigráció. Ez az exodus egy jól kivehető kormányzati attitűd eredménye is, ami szervesen következik a keresztényes-konzervatívos-mutyizós rezsimből. Nem csak anyagi okokból rossz fiatalnak lenni. Rosszul esik, ahogy beszélnek rólam.