Most akkor felvázolom, hogyan zajlana egy globális cukortilalom.

Röviden: Nem működne és nagyon káros lenne. Sokkal károsabb, mint maga a cukor. Hiába kongatják a vészharangot.

"Ha az orvosnak adott borítékra ráírod, hogy "Szeretettel, Anyukád", attól sem szeretni nem fogod az orvost, se az anyukája nem leszel. És a pénz, ami benne van, nem lesz ajándék, hanem bizony kenőpénz marad."

Fogságban született állatok gyakran nem tudnak visszaszokni a természetbe. Nem tartják természetesnek.

Ugyanígy vagyunk ezzel mi is. Beleszülettünk egy drogellenes keresztesháborúba - és azt hisszük, enélkül elszabadulna a pokol. Mármint hogy még jobban. Pedig a bűnözést, a halálozást, de még a túladagolásokat is maga a tilalom okozza.

Most elmesélem, hogyan is történt ez a drogtilalom. Utána pedig elmondom, milyen lesz az élet utána.

Lehet a fejeket kihúzni a dobozból, süket üvöltést abbahagyni, és kezdeni rácsodálkozni.

Eredetileg csak meg akartam említeni, hogy milyen kicsinyes okokból rendelte el a világ egyik legellenszenvesebb politikusa a drogtilalmat - de teljesen benne ragadtam a témában. Szóval mielőtt kifejteném, mi lesz, amikor eltörlik ezt az emberiségellenes tilalmat, hadd idézzek párat azokból a beszélgetésekből, amik 2001-ben (30 évvel az események után) lettek titoktalanítva az Egyesült Államokban.

Ezek a beszélgetések Nixontól származnak. Elolvastam és kiemeltem, hogy nektek már ne kelljen:)

A TLDR verzió

Nixon egyik bennfentese, Art Linkletter lánya kiugrott egy ablakon és szörnyethalt.

Linkletter innentől Nixon-suttogóként működött és meggyőzte az elnököt, hogy ezt a dolgot be kell tiltani.

Mostanában sokat kellett foglalkoznom a drogellenes keresztes háborúval.

Azt eddig is tudtam, hogy bigott faszkodás, meg hogy csak arra jó, hogy hülyére vedd a lakosságot. (Ha nem születtél politikai vezetőnek, több szerencsét a következő életben.)

Tudtam, hogy felelős az AIDS terjedéséért, a kezeletlen függőségekért, hogy országokat taszítottak polgárháborúba és kifogást szolgáltat álságos és aljas katonai intervencióknak meg fegyverüzleteknek.

Azt is tudtam, hogy ha egy országban egyszer beindul a drogbárók vs állami erőszakszervezetek harca, ott már nem lesz semmilyen legális gazdasági tevékenység. A lakosság pedig vagy erőszakos bűnöző lesz, vagy megpróbál elmenekülni. (Esetleg belátja, hogy a drogellenes háború szent, határon átszökni pedig csúnya dolog, és tisztességgel beletörődve hagyja magát kivégezni.)

Az is feltűnt, hogy a legális és illegális tudatmódosítók között önkényesen lett meghúzva a vonal - amelyiknek nem volt állami jóbarátja, azt illegalitásba tolták. Az alkoholt és a dohányt meg például nem. A gyógyszeripar viszont a legvadabb dolgokat adhatja el, a legnevetségesebb "klinikai tesztre" alapozva, csak mert ők ott ültek az asztalnál, ahol kiötlötték ezt a háborút.

Aztán rájöttem, mire emlékeztet ez az egész...

Ott volt például a szexellenes háború.

Tudom, nem így hívták, de az volt. Az egyház betiltotta a szexet.