„Én mint tanítónő eddig is nagy hiányát éreztem e hangszernek dalok és más egyebek betanításánál, de fizetésemből nem állt módomban venni. Ezért kérem, hogy az általuk lefoglalt volt zsidó zongorából részemre juttatni szíveskedjenek. Ha lehetne – úgy a Bocskai u. 11. szám alatt levő F. E. zongoráját kérném. Szíves jóindulatukba bízva maradok…”
(1944. december 7-én kelt kérelem, amely Ungváry Krisztián itt tárgyalt könyvének 590. oldalán olvasható)
Ezeket az embereket miért nem lehet névvel megnevezni?
Én tudom a legjobban, hogy a reputáció elvesztésétől, mások rosszallásától való félelem alsóbbrendű a saját, erkölcsi iránytűhöz képest. Viszont mások rosszallása korlátlanul és ingyen rendelkezésre áll. Így a reputációval való sakkban tartás magától értetődő eszköz az erkölcsi alapok tiszteletben tartatásához.
De ha precedents teremtünk, ha a mai ember látja, hogy egyszer néven fogják nevezni, akkor talán kétszer meggondolja a következő diktatúra alatt, hogy kérvényezze-e a másét. Hogy besúgjon.
Kép innen