A következő pár írásban a passzív agresszióval fogok foglalkozni. Ez az a téma, aminek hatalmas szakértője vagyok és drágán megfizettem minden egyes tudás-morzsáért. 

Az írások szokás szerint nem szólnak azokról, akiről nem szólnak. Ha bármi célom van vele, az az, hogy megpróbáljak nevet adni annak, ami egy nagy csomó embert érint és megmutassam, hol vannak a beépített csapdák. Mert nevet adni fontos.***

A sztori csak ezután jön...

Hát mert belénk verték, mi másért?

A népmesék hatalmas befolyással vannak a világlátásra. Onnan tudjuk, hogy minden róka ravasz, minden herceg kívánatos és persze minden mostoha gonosz.

De nem volt ez mindig így. Az eredeti Grimm mesékben még minden egyes kibaszott Gonosz Mostoha igazából Gonosz Anya volt.

Hófehérkét az anyja akarta megmérgezni, mert féltékeny volt rá. Jancsit és Juliskát a saját anyja zavarta el otthonról. Rapunzelt a saját anyja zárta a toronyba és Hamupipőkét is a saját anyja csesztette. Az 1812-es első kiadásban így is szerepelnek a történetek.

Szóval az archetípus egy saját, serdülő lányára féltékeny anya, nem pedig egy állatként viselkedő pótszülő. Le lehet mászni az előítélet-fáról.