Hát mert belénk verték, mi másért?
A népmesék hatalmas befolyással vannak a világlátásra. Onnan tudjuk, hogy minden róka ravasz, minden herceg kívánatos és persze minden mostoha gonosz.
De nem volt ez mindig így. Az eredeti Grimm mesékben még minden egyes kibaszott Gonosz Mostoha igazából Gonosz Anya volt.
Hófehérkét az anyja akarta megmérgezni, mert féltékeny volt rá. Jancsit és Juliskát a saját anyja zavarta el otthonról. Rapunzelt a saját anyja zárta a toronyba és Hamupipőkét is a saját anyja csesztette. Az 1812-es első kiadásban így is szerepelnek a történetek.
Szóval az archetípus egy saját, serdülő lányára féltékeny anya, nem pedig egy állatként viselkedő pótszülő. Le lehet mászni az előítélet-fáról.
Csak ezt túlzottan családellenesnek találták, és a későbbi kiadásokban mindenhol lecserélték mostohára. Ahol az édesanya genetikailag imádja gyermekét, csak éppen halott, a mostohák pedig állatok. Mondjuk az erőszak nem zavarta őket, csak a szex és az az ördögtől való gondolat, hogy nem minden anya ájtatos szent.
Rajtam kívül senkinek nem tűnt fel, hogy mennyi mesefigura szenvedett szülő-deficitben? És hogy a mostohák milyen érthetetlenül kegyetlenek voltak?
Ja, tudom, mert az állatoknak nem érdeke, hogy más állat kölykét, meg az oroszlánok is, meg minden.
Mondjuk az vicces, hogy Darwin kortársai ekkortájt épp azon izgultak, hogy ha kiderül az ember-állat rokonság, akkor elszabadul a pokol és az emberek tömegesen kikérték maguknak, ha holmi majmokhoz hasonlítsák őket. Ma meg kikérik maguknak, ha valaki azt mondja, hogy nem vagyunk mi állatok, "más gyerekét" is lehet ugyanúgy szeretni. Mert hallottak az önző génről, és azt hiszik, már mindent értenek. Ebből a két szóból.
Úgyhogy az örökbefogadást máig ridegség övezi, míg az anyáról máig azt kell gondolni, hogy automatikusan szereti a gyerekét. Egyik sem segít a tisztánlátásban.
Szóval akkor írom:
- Csak mert valaki szül, még nem szereti automatikusan az ivadékot.
- Főleg ha még vannak nőként ambíciói az életben
- Amik miért ne lennének, hiszen fiatalon adta férjhez A SAJÁT ANYJA
- Ráadásul egy patriarchális társadalomban, ahol csak a seggriszálásból lehetett megélni (akkor is, ha házasságnak hívták)
- Így a serdülő lánya jelenléte jeges borzadállyal tölthette el
- És ő is korán meg akart szabadulni tőle.
- És ez a gyereket haszonállatként tartó közelmúltban teljesen elfogadott volt.
- De az is lehet, hogy csak azért dobálták ki a kölykeiket ezek a nők, hogy újra piacképessé váljanak, mert a tradicionális és keresztény tisztaságtól nemes társadalomban a nőnek árulnia kellett a seggét, hogy eltartsa valaki.
- És ezt nevezik romlatlan tradíciónak a mai kereszténydemokrata cenzorok.
Eközben:
- Ha én nevelem a "más gyerekét", akkor az nem a más gyereke, hanem az enyém
- És az örökbefogadás sokkal nemesebb gesztus, mint a saját idióta génjeim szaporítása
- Ezért nem kéne úgy tekinteni az örökbefogadóra, mintha kibiztosított kézigránát lenne, aki előbb-utóbb ártani fog a szent gyermeknek.
Bónusz:
- Piroska az eredeti verzióban lefeküdt a Farkassal és a szex utáni ellazulás közben verte agyon.
- Csipkerózsikát nem tudta felkelteni a csók, jóllehet nem is csók volt az, hanem álmában elkövetett nemi erőszak. Rózsika végül akkor kelt fel, amikor ikrei születtek a Hercegtől.
- Rapunzel meg úgy bukik le az anyja előtt, hogy teherbe esik a hercegtől, aki a toronyban rendszeresen "látogatja".