A minap elkövettem azt a hibát, hogy többet feltételeztem Matolcsyról, mint amennyi. A pénzügyi tranzakciós adóról hittem azt, hogy ugyanaz, mnt amit ugyanúgy hívnak boldogabb helyeken - és hogy a pénzügyi stabiliást hivatott szolgálni. De csapdába szaladtam. Azóta is kóválygok az ütéstől. Cserébe azonban kinyílt a szemem és megvilágosodtam, úgy, ahogy próféták is csak epilepsziás rohamok után szoktak.

Vezeklésül hadd tárjam elétek a saját, személyes, Lobster-összeesküvés-elméletemet Mindenható Kormányunk és Jobbik-kezének monetáris idiotizmusáról unortodoxiájáról, amelyet minden bizonnyal lefekvés előtt a paplan alatt életrajzokat olvasgatva pattant ki gazdaságunk látnoki jobbkeze, beethoven69 fejéből. 

A mintát pedig nem-gój bankároktól elirigyelt, lassan évszázados "ötletek" adják. (Amit kábé annyira értenek, mint legyek az ablaküveget, de már terjed a legyek közt, hogy ez egy összeesküvés és utánozós ellencsapás készül.) Így hát utánozzák, már amit megértettek belőle, és persze a végletekig nem veszik észre, hogy azóta eltelt minimum száz év és a világ nem egészen ugyanaz. Ezzel szerintük kisimítható az a galád igazságtalanság, hogy valaki egyszer okosabb volt mint mi.  Mostantól a hunok lesznek a pénz urai és hazai termésű oligarchák nyírhatják a népet. 

Valószínűleg a kormány is hasonló vonalak mentén gondolkodik, mert erősen igyekszik erodálni mindent, ami pénz. Bocsáttassék meg, ha én ebben semmi vonzót nem látok.

"Látod, így is megáll!"

Véleményem szerint az eladósodó önkormányzatok többsége nagyon is tudta, hogy mit csinál. De legalábbis azt, hogy amit csinál az rossz és nem fenntartható. Mégis csinálta, mégpedig ezért.

Ez a sármos kicsi slide egyike azoknak, amikkel az egyik befektetési bank képviselői (asszem) görög önkormányzatokat zsibbasztottak. Ha valaki nem értené, a 'Receivable projects' fedőnevű akció keretében a baloldalon található, kimerítő önkormányzati feladatokból a sárga nyílban foglalt bullshit által a jobb oldalon található egyszerű, kockáztamentes megoldás varázsolható. És mindenki fellélegezhet.

Black belt slide-készítők tudják, mekkora hatása van egy komplikáltból-egyszerű slide-struktúrának. Vonzó, hogy a sok gond (oktatás, tömegközlekedés, EÜ, szociális lakások) egyszer csak eltűnik, és a helyébe két barátságos szó lép. Amik ugyan nem világosak, de ugyan ki merné beismerni? Ráadásul még a fránya "költségvetési korlátok" mezőn is átsegít, amihez segítségként oda van írva, hogy a rohadék Eurostatról van szó. Aminek ugye csak rózsás adatokat szolgáltathatunk.