A diétás tanácsadás (és általában a self-help műfaj) arról szól, hogy valamit valakinél jobban tudok. Vagy legalábbis az olvasó azt hiszi. Elhiszi amit röfögök, mert hiszen különben nem lenne kinyomtatva... Így a mindent jobban tudás alapkövetelmény.
Ugyanakkor fontos észrevenni, hogy a diéta, csakúgy mint az összes többi rituálé egyfajta igényt elégít ki. Aki nem veszi észre, hogy ez az igény mire irányul, az inkább ne ragadjon tollat.
Nem, nem lefogyni szeretnének. Hanem egy életviteli szabálykönyvet. Egy egészen kicsi, tudománynak álcázott autoritást, amelyik parancsokat ad. Ha még le is fogynának, isten lennék, de sajnos a fogyás a fejben keletkezik, így ebben nem tudok sokat segíteni. Valószínűleg le kéne mondani néhány önáltatásról is, azt meg ugye nem veszik jól az olvasók.
De engem most nem ez érdekel. Hanem hogy milyen valódi igényeket kell egy diétás könyvnek kielégíteni.
1. Legyen benne kifogás
Egy magyarázat, mitől nézel ki úgy, és az kinek a hibája (nem neked). Ha nem tudsz ilyen magyarázatot, inkább fel se hozd a témát, de előre jelzem, nem sok jóra számíthatsz.
Azt is tudnod kell, hogy a legtöbb ember ön- és testképe megragad 18 éves korában, amikor még csodásan nézett ki (szerinte). Ami azóta történt, az csak átmeneti. Az úszógumi alatt van az ő igazi énje. A munkahely és a peer pressure is jó kifogás, de ha ennél jobbat tudsz ajánlani, azonnal földre veti magát előtted. (De legalábbis bezárkózik a könyveddel meg egy zacsi csipsszel.)
2. Csak egy kicsi szenvedés
De az kell!
A szenvedésért jutalom jár, másért nem. Ezt minden valamire való birka tudja a keresztény kultúrkörben. Így az új étrend nem lehet szenvedésmentes.
A szenvedés, utánajárás és a lemondás pedig egy kiváló idő-strukturáló tényező. Egy rendes életmódguru beosztja helyetted az életedet és még véletlenül sem engedi, hogy ráébredj, nem csinálsz magadtól semmit.
A szenvedés lehet anyagi jellegű is. A konditerembe befizetés és a fogyitabletta megvétele is ilyen szenvedés - sokan nem véletlenül ezzel tudják le.
3. Mit ehetek mégiscsak?
Miközben valamiről letiltalak, gondosan berakok helyette dolgokat, amit mégiscsak zabálhatsz. Mert az ugye fel sem merült, hogy a mindennapi stimulációt nem orálisan szerzed be.
Különben is, te azért vetted meg a könyvemet, hogy kitaláld, mit egyél, nem pedig, hogy megtudd, mit nem ehetsz. Azt már most is tudod. Mert hiszen mind tudjuk, mikor eszünk hülyeséget, csak egy kifogást keresünk. Legyen valami fontosanyag-tartalma, esetleg fogd a napi stresszre.
Ha őszinte lennék, leírnám, hogy a napi stresszed is csak olyan, mint mindenki másé. Ha tényleg különlegesnek akarod érezni magad, hencegj azzal, hogy te nem stresszelt. Stresszelni meg szorongani minden hülye tud. Fánkkal lefojtani még annál is könnyebb.
És ha őszinte lennék, azt is írnám, hogy az intellektuális stimuláció sokkal élvezetesebb/egészségesebb, mint a fejünkbe tömött ízfokozó. De kevéssé highbrow körökben a fizikai stimuláció, a megfelelő mozgás is képes örömet okozni. Sokat. De nem őszinte vagyok, én csak azt akarom, hogy szeress (i.e. vedd meg a könyvet) És ehhez többet kell bevetni, mint unalmas tényeket, amit mindenki tud.
4. Legyen kétszavas lényeg
Az igazi bestsellerhez kell valami catchy, amire könnyű emlékezni és egyetlen tőmondatban egymáshoz vághatják a birkák. Mert ez egy hitvita és ha nem adsz a híveknek zsolozsmáznivalót ("intellektuális muníciót" vitához), akkor elveszettnek fogják érezni magukat valaki más jobban-tudásával szemben. És ők azt pont nem akarják. Hát azért vették meg a könyvedet, hogy még emelt fővel se járhassanak? Abban a meggyőződésben, hogy ők a legtutibbat hiszik?
5. Vedd figyelembe a közvélemény jelenlegi állását
Lehet, hogy te rájöttél valamire, ami fenekestül fordítja fel a világot, de még ha igaz is, egyszerre nem fog menni. Abból nem te fogsz meggazdagodni, hanem valaki a halálod után, aki leporolja a saját kiadásban ötven példányt megért könyvedet.
Mert a változás titka, hogy mindig figyelembe veszed, mit hisznek éppen most a népek - és épp csak egy kis gellert adsz neki. Most épp a szénhidrát az ellenség? Okés. Akkor a te elméleted ezt tudomásul veszi és épp csak egy kicsit kezdi ki. Régebben a zsír volt az? Akkor meg azt veszed alapul. A lényeg, hogy a közvélemény kábé 1% divergenciát bír el egyszerre a dédelgetett közhelyeihez képest. Azt is csak egy dologban. Ne támadj több fronton.
6. Legyen benne hüledeznivaló
A hogyan-tudtunk-eddig-így-élni vonalon.
A könnyedebb műfajban elég annyi, hogy félreértelmeztünk valamit az étrendünkben. Valami kis gellert adni mondjuk a fehérjékről szóló közhelyeknek.
A hardcore küzdeni akaróknak már lehet, hogy szükség lesz egy étrendi összeesküvés-elméletre. Mondjuk hogy a kormányok szándékosan manipulálnak elhízással. Hogy a szénhidrátokat a búzalobby, a tejet meg a marhalobby erőlteti. És hogy a képviselők részesedést kapnak, valahányszor megszavaznak egy napi ajánlott mennyiséget vagy egy egészségügyi határértéket. A kutatóintézeteket meg a lobbyk pénzelik. Ugyanazok hízlalnak, akik fogyasztanak. Zabálni fogják!
7. Mindenkinek ezt kéne!
Az ideális hit MECE (Mutually Exclusive, Collectively Exhaustive), azaz mindenkire vonatkozik, de legalábbis mindenkit lefed. Vagyis ha nem univerzális a jótanács, akkor olyan alapon osztja fel az emberiséget, ami végül mindenkit magában foglal, de nincsenek zavaró átfedések. Úgy mint életkor, nem, vércsoport. Senki nem akar azon dilemmázni, hogy akkor hol is van ő a táblázatban, amikor épp úgy döntött, hogy ő ebben hinni fog. Kiábrándító lenne. Nem kétségekért fizetett. Nem egyrészt-másrésztért fizetett. Neki azt mondják, ami rá vonatkozik.
És hát az sem utolsó, hogy a hitvitában nehéz védeni a kétkedők ellen, ha azok csak úgy rávághatják, hogy "És mi van a kékeszöld szeműekkel? Azok a kék vagy a zöldszeműek diátáját kövessék?"
A helyzet az, kedves feleim, hogy ti sem gondoljátok komolyan, hogy mindenkinek jó ugyanaz az étrend. Értem, hogy mind humanoidok vagyunk, de még ti is tudjátok, hogy azért lehet különbség pl. az emésztésben. Vagy az érzékenységben.
Ráadásul mivel a diéta egy új, fenntartható életmód egyik eleme kellene hogy legyen, így más dolgokról is szól, amiről mind tudjátok, hogy nem egyformán álltok a kérdéshez és nem lennétek képesek egyforma rezsimet tartani. Ilyen a mozgás, hogy mást ne mondjak.
Valahányszor látok egy könyvet, ami megmondja a tutit mindenkinek, akkor egy csalót látok. De ezzel értelemszerűen egyedül vagyok, mert hiszen rajtam kívül mindenki élvezettel általánosítja önmagát, igazodik az ő statisztikai csoportjára jellemző átlagoshoz és hiszi azt, hogy ami 80%-ra igaz, az őrá biztos az (de legalábbis 80%-ban az).
8. Kudarc esetére
És ha okos vagy, arra az esetre is beleírsz valamit, amikor a tag megveszi a könyvet, de nem fogy le. Egy jól kialakított hitet nem ad fel szívesen az ember. Az a legmélyebb félelmeit váltaná valóra, hogy tudniillik ő nem a legfelsőbbrendűbb hitben hitt.
Ellenben ha ráfogod a nyuszira, örökre magadhoz láncolhatod. Akkor is meg fogja venni a termékeidet, ha egy deka sem csorgott le. A follow-up könyvet és a sajátmárkás, varázslisztből sült, fogyókúrás sajtos-tejfölös lángosodat.
Terjedelem: 70 oldal (max), széthúzva 120-ra. Így nem kell sokat olvasnia, mégis úgy érzi, kapott valamit a pénzéért.
Lehet tanulmányokkal alátámasztani, de ne zavard meg vele a főszöveget. (Nem olvassuk, csak megnyugtat, hogy ott van.) Akkor inkább képek - NEM kövér emberekről.
Legyen benne, hogy mit lehet MÉGISCSAK zabálni és ne legyen benne 1%-nál több a nem-közhelyek aránya. Nézzen ki úgy,...
Posted by Quadrille Lobster on Monday, April 4, 2016