Mármint kinek?

A rendszerbe beszoktatás, az egyen-gonolkodás eltanulása nekik jó. A szükséges tudás megszerzése neked. Ésmég sorolhatnám. De maradjunk most csak annál, amit mindenki ért.

Nem találkoztam olyan diákkal, aki tudta, hogy milyen egy jó tananyag.

Meg olyan oktatóval sem, akit érdekelt, hogy a hallgató átfogó képet kap-e vagy random tárgyakat hallgat, amiknek egy része hagyomány, másik része meg amihez épp érteni vél valaki.

A legcéltudatosabb hallgatók annyit tudtak, hogy ha megszerzik ezt a diplomát (mindegy, mit kell bemagolni érte), akkor hogyan tudnak elhelyezkedni. De már ez is ritkaság volt. A legtöbben csak zombiként beiratkoztak, mert "diploma kell", vagy a tudásvágy hajtotta őket. Utóbbiak észre sem vették, hogy nem velük van a baj - a tananyag tényleg nem szól semmiről.

Tudom, szeretünk csimpaszkodni abba a hitbe, hogy a diploma az valami biztosíték, valami polc, amiről már nem lehet leesni. De az attól még nem igaz.

Bárki tanúsíthatja, aki valaha oktatott. De az is láthatja, aki csak kívülről nézi a rendszert.

Ha nem tudjuk mire jó, nem vesszük észre, ha már nem látja el a funkcióját. 

Szóval menjünk végig:

Mik a felsőoktatás funkciói?

1. Ismeretátadás

Ez istenien hangzik, de ki dönti el, mi legyen az az ismeret? Csak azért kérdem, mert közben visítunk, hogy skill gap van, azaz az ott tanultaknak semmi köze sem az élethez, de még a munkaerő-piachoz sem. Cserébe művelt vagy kritikus gondolkodó sem lett még senki egyetemi behatásra.

Szóval mi az az ismeret? Nyilván valami lexikális baromság, jófajta, 19. századi porosz módra. Meg egy csomó soft skill, ami történetesen épphogy hátráltat, mintsem előre visz.

Amúgy az feltűnt valakinek, hogy az online kurzusok ingyé' vágják hozzád a tananyagot, csak a diplomáért kérnek pénzt? Szóval hogy is van ez?

2. Diploma

Könnyű összetéveszteni, mert nem volt okotok rá, hogy szétválasszátok, de az egyetem már régen nem az ismeretről szól, hanem a papírról. A HR is rá van gyógyulva a papírra, a szüleid, a  nagyiról nem is beszélve. Szóval elfogadod, hogy X év az életedből, nagyon rossz hatásfokkal eltöltve, bemagolsz bármit, és a kijelölt szemeszterek és tandíjak lerovása után kapsz papírt.

De a papírnak köze nincs a tudáshoz.

Én pl. jártam olyan egyetemre, amitől elcsordulna a nyála minden háeresnek és tanultam olyat, amitől kurva sokat is kereshetnék. Az egész ott csúszott félre, hogy a beiratkozási papíron rákérdeztek, hogy a mesterdiplomámhoz tanultam-e X tantárgyat, és én beírtam az igazat, hogy nem. De azon a területen dolgoztam, jobban értettem, mint pár (papírral rendelkező) kollégám, és én is éppen a papír miatt iratkoztam be.

Á, azt nem lehet, jelentette ki a londoni Manyika. Mondom, hogy józan ész, plusz több száz font áll az én oldalamon. Ezen elgondolkodott. Én bejártam órákra, letettem a viszgákat, beadtam a beadandókat, mindenhol átmentem. Aztán visszamentem a Manyikához. Mondom, mi van.

Hát, azt nem lehet, mondja megint. Miért nem kérek inkább egy diplomát "development studies"-ból? Mondom neki, hogy mert 1) nem érdekel, 2) azt sem tudom, mi az, 3) nem oda jártam be, 4) nem abból vizsgáztam le.

De ő arra tud nekem adni papírt.

Ennyiben maradtunk.

3. Vizsgáztatás

A másik dolog, amit szét kell választani a papírtól és a tudástól, az a vizsga. Valakik eldöntik, hogy megfeleltél-e. Ezt is ki lehet ám szervezni. Mondjuk ha start-upot akarnék, erősen megfontolnám, hogy cégeknek/munkavállalóknak kiszervezett vizsgáztatást adok el. Mindegy, hol szerezted a tudásodat, én megmondom, hogy jó-e. Esetleg ajánlok kurzusokat, de az is rád van bízva. Könyvtárban is tanulhatsz, nekem mindegy.

Egyetemen oktatóként is nyomasztó a vizsgáztatás. Bejön a hallgató vizsgázni, és már annak is örülnöm kell, ha tudja, melyik tantárgyról van szó. Pláne ha egy koherens mondatot mond. Akkor is, ha tévedés, vérlázító összeesküvés-elmélet, vagy nettó rasszizmus, amit mond. Vagy garázsbölcsesség a gój-motorosoktól. Mert "legalább érdekli".

Ezen kívül mindig, mindenki, permanensen államvizsga előtt van, ezért nem szabad bántani. Hát bazmeg. Meg egyszerű szegénykém, meg dolgozik, meg épp meghalt a nagymamája.

4. Kutatás

Ez fontos dolog, de ez is félre tud menni. Ebbe mondjuk nem feltétlenül a tömegoktatás, a pénz, vagy a politika szól bele. A tudománynak magának is megvannak a saját rossz ösztönzői.

Én először azon akadtam fenn, hogy megadott terjedelem van a tudományos folyóiratban. Persze, tudom, mindent le lehet írni hosszan és röviden - de itt az elvről van szó.

Minden gondolat tízezer szó. Nem több, nem kevesebb.

A peer review maga is egy hitrendszer, a gyakorlatban pedig egészen máshogy néz ki, mint a csillogó elmélet.

A kényszeres paper-gyártásról már nem is beszélve. Már szinte félek rákeresni bizonyos témákra, mert tudom, hogy a találatok között lesz 120 írtam-egy-tanulmányt-mert-kellett-a-doktorihoz szófosás, meg néhány releváns paper. De míg kibogozod, hogy melyik akart tényleg mondani valamit és melyik kavarta csak a szart, hogy kijöjjön belőle 10000 szó, addig is telik az élet.

5. Kapcsolatok

Most még nem tudod, de abból fogsz élni, akiket ott megismersz. Egyszerűen azért, mert másokra nem jut majd időd. Az elit egyetem sem a sok tudás miatt elit, hanem mert azokkal rúgsz be, akik később az országot vezetik. És akkor első sorban leszel, amikor a közbeszerzéseket osztogatják.

Szóval mesélj még arról, kérlek, milyen minőségi az oktatás a bivalyszalóki kihelyezett karon?

És mik a felsőoktatás diszfunkciói?

Az egész inkább csak bejutási védelmi pénz. Zsarolnak, hogy ha nem fizetsz éveket az életedből, milliókat tandíjban és kiesett fizetésben, akkor nem fognak hagyni érvényesülni.

Vagyis mi történik, amikor a felsőoktatás nem azt csinálja, amit kéne.

1. Terjed, mint a gomba

Már lassan minden kertvárosban van egy egyetem. És ez nem neked jó.

Azért vannak ott, mert oda akarnak uniós pénzeket behúzni, az oktatók legjobb esetben is leterheltek, az öreg profoknak meg kell a mellékes.

2. Immunitás, ellustulás

Kényelmes pozíciók olyanoknak, akik másra már nem jók. A védettség örve alatt ellustulnak és parádéznak az évről-évre eléjük járuló 18-évesek előtt.

Lássuk be, sehol nem Elon Musk tanítja a business managementet, meg Tesla a villamosmérnököket.

3. Az interdiszciplinaritás csak egy szó

Pont azért nyomtják, mert nincs. Én már hallgattam két szociológust vitatkozni, hogy egyik sem érthet a másik dolgához, mert az egyik városokkal foglalkozik, a másik meg vidékkel. (Nem, egyik sincs a Marson.)

Annak az ára, hogy békén hagyjanak és ne érjenek kihívások az én kis tudományos territóriumomon az, hogy én sem ütöm az orromat más dolgába. Így mindketten uralkodhatunk a saját, betört halgatóinkon és alattvalóinkon, végezhetünk ködhabosítást, pózolhatunk a tévében, mint szakértő. Anélkül, hogy különösebben bármit csinálnánk. Aki olvas angolul, az már szinte zseni.

Belterjesség és területvédelem. A te oktatóid szuverének, azaz azt csinálnak veled amit akarnak, senki nem kérheti számon rajtuk az igénytelenséget, mindezt az intelletuális territorialitásra hivatkozva.

Persze nagyon ijesztő, amikor megvádolnak vele, hogy te nem értesz hozzá. Meg rád szórnak húsz kiló zsargont, meg szerzőket, akikről nem hallottál. De ez olyan, mint amikor a gorilla döngeti a mellkasát. Csak a gorilla legalább tényleg tud ütni.

És persze a legnagyobb diszfunkció mind közül:

4. Miért nincs köze a felsőoktatásnak a munkaerő-piachoz, és hogyan lehetne ezen javítani?

Erről szól a következő poszt.

Hallgató-központúság? Ne vicceljünk

Sok szó esik a gyerek igényeit és tanulási sajátosságait tekintetbe vevő oktatási rendszerről, de ehhez képest a közoktatásban sem történik semmi. A felnőttek még maguknak sem merik megengedni, hogy rendszeresen felálljanak az asztaltól, hogyan tudnának abban megegyezni, hogy talán nem ördögtől való egy osztályterem, ahol nem statikus az egész iskolaév.

Ennél már csak a felsőoktatás hallgató-szemléletűvé válásáról esik kevesebb szó. Hogy a 18 éves fiataltól el lehet várni, hogy jogi nagykorúsága teljes tudatában 30-40 éves fejjel lássa önmagát és karrier-lehetőségeit, az csak egy ilyen kimondatlan rendszerben lehetséges.

Miért nincsen gap year?

Az angolszász világban jellemző gap year bevezetésére éppen azoknak lenne a legnagyobb szüksége, akik a legrosszabb körülmények közül érkeznek. A vidéki információs vákuumot alig oldja az internet jelenléte, néhány igénytelen dokumentumfilm nem helyettesíti a nemzetközi tapasztalatot, saját bőrünkön tapasztalni, hogy a világ többi része igenis létezik és nyelveket beszélni nem csak hasznos, de egyszerű is, ha nem izzadunk a nyelvtanon és a kiejtésen.

Persze, lehet bőgni, mint a szamár, hogy kinek van arra pénze. De inkább azon kéne agyalni, hogy ki engedheti meg magának, hogy kihagyja. Simán lehet, hogy nem is kell diploma annak a szerencsétlennek.

De az biztos, hogy látnia kell munkahelyeket, amit otthon nem látott, nyitott szemmel végig kell gondolnia, hogy mit is szeretne csinálni (nem csak adoptálni az otthoni magátólértetődőségeket), és dönteni.

 ***

Nem gondolom, hogy egy társadalomban X százalék diplomás kéne. Ez egy hülye, tervhivatali hozzáállás. Ha feljavítjuk a számokat, a valóság attól nem lesz jobb. A diplomától nem lesz senki okosabb.

Cserébe már a diploma sem ér semmit.

Nem, nem akarom, hogy maradj hülye. Van rá megoldás, hogy okosabb is legyél, és a káposzta is megmaradjon, erről szól a következő poszt.