Ezért nem lehet senkit megváltani zárvatartással.

Valaki a minap azon pampogott, hogy ezekkel a sunyi, mocskos reklámokkal meg karácsonyi zenével olyasmire veszik rá, amit magától nem venne meg - és teljesen kiürítik a zsebét. És hogy tiltsuk be. (És hogy a vasárnapi zárvatartás jó dolog.)

Akkor most elmondom, miért hülyeség.

A dolog ott gyökezeik, hogy a legtöbb ember valóban nem veszi a fáradságot, hogy személyiséget növesszen magának. Helyette megelégszik azzal, hogy utánoz másokat. Sikernek meg azt hívja, ha kicsit többje van, mint azoknak, akiket utánoz. Így mindenki hatással van arra, amit mások csinálnak, de senkinek nincs befolyása arra, hogy ő maga mit csinál.

Hiába, a konformitás minden gonoszság forrása.

Mindig felhúzom magam azon az állításon, hogy a kamasz önmagát keresi.

Egy nagy lófaszt. Csak már nem kizárólag a szüleinek akar megfelelni, hanem a kortársainak (is). Nem önmagát keresi, hanem a kortársai jóváhagyását. Már nem csak egy sejthez tartozik teljes valójával, hanem elkezdi megosztani a lojalitását. Ha nem tenné, és a családjával egybeforrva nőne tovább, egy önfelemésztő csapdába kerülne, ahol anyuka és fiacskája felemésztik egymást, aztán elrohadnak.

A szülei szempontjából persze tényleg mindegy, hogy önmagát keresi, vagy egy másik csoporthoz akar tartozni. Ők mindkettőt sérelmezik.

De a mi szempontunkból fontos, hogy az illető nem különgleges ennenmagát akarja felfedezni (bár azt hiszi), sokkal inkább bármilyen emberi mélységbe lemegy és megalázza magát, hogy a többi tinibirka befogadja.

És ez később is így marad.

Így fordulhat elő, hogy míg mind egyediek és mások akarunk lenni (mert mi is olvastuk, hogy a tini önmagát keresi), közben csak a szüleink generációjától különbözünk igazán. Csak egy új klisét hoztunk létre.

És amikor jön egy művész és megragadja ezt az új klisét (jóval azután, hogy kialakult), akkor mi is elkezdünk azonosulni vele és egy új narratív korszak kezdődik, amikor ez az új természetes. Ez az alap, amitől divergál a sztori, a következő generáció.

Persze be lehet bizonyítani, hogy míg bizonyos tekintetben változott a világ, más tekintetben viszont mégsem sikerült különbözni a szüleinktől. Mert hiszen mi is, mint ők anno, a peer pressure-nek akartunk megfelelni. Csoda, hogy ha mind a szüleinkké váltunk - csak kicsit máshogy?

Ezért nem értem azokat, akik cégeket okolnak a fogyasztói társadalom miatt

Pedig még a nevében is benne van, hogy fogyasztói TÁRSADALOM. Mi tesszük ezt egymással. Mi bírjuk rá egymást az új dolgok beszerzésére, csendes rosszallással, lekezelő nem-lenézéssel és alig palástolt döbbenettel, hogy még mindig nem vetted meg az új ájfónt.

A peer pressure-t nem kitalálták nekünk a multik, az már itt volt.

Csak más korokban máshogy és máson töltötte ki a mérgét.

Puritán erkölcscsőszködésben, mániás ideológiai elnyomásban, teljesen elborult háborúba menetelésben. De a társadalom (és a társadalmi nyomás) mindig is itt volt, és tette a dolgát: tükrözött és torzított és bűnbakot keresett, hasonlóvá akart tenni és megtámadott, ha ellenálltál. Elnyomta a másságot.

Az egymás általi elnyomás komoly frusztrációt gerjeszt. Amikor aztán lehetősége van rá, a konformitásba belekeseredett egyed keres valakit, akinek az életét ő keserítheti meg. Hadd ne tekintsek rájuk úgy, mint akiknek joga van valakibe beletörölni a frusztrációjukat.

Mindazonáltal eddig ez a legliberálisabb peer pressure.

Az összes korábbi inkarnációjában erőszakosabb volt. Ha a feudalizmusban fellázadtál a sorsod ellen, izzó vastrónra kerültél. Ha a családi normák bigottsága ellen küzdőttél, ellehetetlenítettek és skarlát betűvel megbélyegeztek. Ha gondokodni mertél, a katolikus egyház tett róla, hogy megbánd.

És ne legyenek illúzióid, te jobbágy lettél volna, Mi mind jobbágyok vagyunk.

Csak ebben az átkozott kapitalizmusban ki kell hogy énekeljék a csőrünkből a fizetésünket. Hirdetésekkel csábítanak, kamu életstílus-kampányokkal zsongítanak, és olyan igényeket találnak ki és adnak a szánkba, ami nem is volt (és továbbra sincs).

Dehol van ez az előzményekhez képest?

Igen, a valódi embereknek nem lehet diktálni, hogy mit akarnak vagy mire van szükségük.

Igen, nagyon kevés ilyen ember van. És őket hülyének is nézzük.

De a helyzet nem lesz jobb attól, hogy betiltjuk a reklámokat vagy a tömegtermelést. Az egy igazi, hamisítatlan,, kereszténydemokrata nempárti, tüneti kezelés lenne. Csakúgy, mint a zárvatartás.

A zárvatartás nem a lelki békédet szolgálja. Egyszerűen a konkurrenciát akarja gyengíteni. Mert a keresztényeknek máig az intézményesített rosszallás a legpotensebb fegyverük. (Nameg az államba kapaszkodás.)

NB:

Németországban már létezik a kereszténydemokrata vasárnapi ázrvatartás. Berlinbe emigrált Lobster barátotok ennek megfelelően minden héten elköveti ugyanazt a hibát: elfelejt bevásárolni. Hiába, dolgozó embernek és nem-nyugdíjasnak nem való az ilyesmi. Ha az egész hetet végigdolgozod, netán még barátaid is vannak, szombaton meg nem az az első dolgod, hogy rohanj nagybevásárolni - akkor bizony éhen maradsz.

Lobster ennek ellenére egyszer sem ment az utóbbi félévben templomba. Cserébe több ezer istenkáromlás hagyta el a száját (több nyelven, hogy biztosan átmenjen), amiért étteremben kellett költeni a pénzét, mert a szupermarket nem adatott meg neki vasárnap.

Az én hétvégmet egy dologtalan, pöffeszkedő, parlmentbe Orbán által beválogatott pöcs ne ossza be.

NB2:

Németországban a kivétel nem az, ha CBA vagy, hanem ha vasútállomáson van az üzleted. A vasútállomáson nyitva tartó szupermarketben vasárnap 25 nyitott kassza mellett 45 percig tart kijutni. Mert ugye nincs igény vasárnapi bevásárlásra és a jóravaló, vasárnap együtt ebédelő nagycsaládban sem felejtik el soha mondjuk a szalvétát, amiért le kell ugrani. Amúgy meg gyanús, amikor bevásárló-központok valahogy mégiscsak megkapják az engedélyt vasárnapra.

Nem kell istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra hivatkozni, ha jót akarnak neked.