Egyszer egy kedves némettel civakodtam valami triviális kérdésen. Mikor a vita kezdtett zsákutcába fordulni és már végképp nem tudtuk, h akkor most ki győzött, a német felkiáltott: 

"Tudod mit? Hasonlítsuk össze, kinek nagyobb a GDP-je!" - mármint a törzseink GDP-jére gondolt, nem személy szerint.

"Miért nem inkább a péniszünket?"

Na szóval azt hiszem, rávilágítottam, miért is fontos, amit most kérdezni fogok. Hát mert akkora a farkad, amekkora a GDP-d. Vagy fordítva. The jury is out.

Miből áll a GDP?

A GDP-t a harmincas évek óta, mindig változó módszertannal számítgatják. (Ami ennél régebbi, az spekulatív találgatás, nem felvett adat.) A módszertant nem véletlenül emlegetem. Óriási jelentősége van annak, hogy mit számíthatnak bele és mit nem.

A GDP akkor nő, ha 1) minél nagyobb összeg, 2) minél többször cserél gazdát, 3) legálisan. Semmit nem jelent tehát, azt az összeget senki nem birtokolja, hanem csak egy gondolat-kísérlt: Mi történne, ha minden egyes kifizetést egymás mellé tennénk? Azaz a "gazdaság mérete".

És ez miért fontos? 

Hát mert akkor nő az adóbevétel is. Mert az állam minden tranzakcióból lecsíp egy kicsit (mondjuk a harmadát).

És az adóbevétel miért fontos? Hát mert abból az adóból próbálják a politikusok finanszírozni 1) a saját jólétüket, 2) a mi fékentartásunkat és indoktrinációnkat (fegyveres erők és oktatás), valamint 3) a saját újraválasztásukat, illetve 4) az adósság-törlesztés és 5) egyéb (egészségügy, ilyesmi).

Hiába tehát egy tevékenység, ha nem lehet megadóztatni, akkor az ország vezetőinek szempontjából nem értékes. Inkább dugta volna a seggébe a kezét.

Innentől persze zárójeles marad minden olyan igyekezet, amely megpróbálja a GDP-t kiegészíteni valami holisztikusabb mutatóvá - beleszámítani a jólétet és boldogságot, meg a dugóban töltött időt, ahogy a franciák nemrégiben tervezték. Mert ők például abban jók. Amiből nincs adó, abból nem lesz adósság-visszafizetés, állami költekezés, satöbbi.

Egyértelmű tehát, hogy nemzetközi téren van egy pénisz-verseny jellege a dolognak, de engem most kizárólag belföldi kérdések foglalkoztatnak. Miből áll össze a sokat emlegetett GDP. És minden tételnek ott lenne a helye? 

Tételes felsorolás helyett én inkább az alábbiakra vagyok kíváncsi:

- Hány olyan tétel van, ami nálunk is és egy másik országban is megjelenik? 

De ez még mindig kevésbé fontos. Hadd legyen jó mindenkinek az az Audi, amit német cég gyárt Hunhonban - mert tuti, h mindkét helyen hozzáadják. A negatív külkereskedelmi mérleg csökkenti a GDP-t, a pozitív növeli azt. De nagylelkű leszek, engem ez most nem izgat.

- Hány olyan tétel van, amelyik nem adózik? 

Valahol valaki azon értekezett, hogy ha a GDP-be beszámítanánk azt a munkát is, amit a nők otthon végeznek, sokkal nagyobb lenne az a szám. Persze. Ha a gyerekfelvigyázást órabérben, a megfőzött vacsit pedig éttermi áron beszámítanánk - nem is beszélve a permanens takarításról, amit szállodában a szobaasszony vagyonokért csinél meg helyettünk - az bizony megnyomná a számokat. Persze másokét is.

De végülis igaz, miért ne számolnánk be? Zajlik itten tevékenység, kérem, csak nem gazdasági. Senki nem mondhassa, hogy lusták vagyunk. Olyan ez, mint a feketepiac.

Igaz is. Asszem, itt tisztázni kellene, hogy miért nincs a fekete gazdaság a GDP-ben.

Hát mert nem fizet adót.

És hány olyan tétel van még, ami szintén nem? Azaz hiába van ott, attól az adóbevétel nem lesz több. Mint a készletek változása:

"Még a legmodernebb vállalat-, és termelésirányítási rendszerek mellett is képződnek készletek. Mivel a GDP azt mutatja meg, amit a gazdaság megtermelt, így ezeket a készleteket is ide kell számolnunk, pontosabban a készletek változását. Ha például Miniland adott időszakban 100 db terméket gyártott, amiből 90 került eladásra, 10 pedig a raktárba, akkor adott évben a GDP 100 termékkel számol, hiszen csak a 90 figyelembevételével hibás kibocsátási volumenhez jutnánk. A visszaesett kereslet miatti raktárkészletek felfutása minden esetben erős értékesítési kampányokat indít el, végső esetben a gyártás ütemének csökkentését, illetve elbocsátásokat, üzemek bezárását is előidézheti."

Gazdasági Rádió

Na de akkor asszem adekvát a következő kérdésem: 

- Belekerül a GDP-be az államigazgatás tevékenysége? Az ő bérükből visszautalt adó az valódi bevétel, vagy Münchausen-féle önáltatás? 

Az állam által elköltött pénz és beruházás ugyanis benne van a GDP-ben.

Az Államháztartási törvény szerint kormányzatinak minősülő egységek mindegyikét nem-piaci termelőként és a kormányzat szektorban számoljuk el a nemzeti számlákban.

KSH.hu

Ebben benne van az államnak okmánybélyegben és illetékekben befizetett pénz is. 

Miért, szerintetek létezik, hogy éppen azt ne adnák hozzá? Hogy van egy hatalmas, aggregát összeg, amivel büszkén kérkedik minden hivatal, hogy ő ennyi pénzt "termel" és az pont ne lenne "szolgáltatás"? Csak mert kötelező, ne lenne - statisztikai értelemben - szolgáltatás? Mert a közjegyzőnek akaratunk és jobb belátásunk ellenére kicsengetett tízezrek azok ugye szolgáltatás.

A rendszám-mizéria is növeli majd a papír-GDP-t. Vajon az értelmetlenül végignyögött 30-40 óra ügyintézés miatti produktivitás-kiesés lesz a nagyobb, vagy az ebből remélt okmánybélyeg-bevétel? Csak mert ha az előbbi, akkor Keynes ide vagy oda, másik "gazdaságélénkítési" módszert kell választani.

Néhány példa:

- Cseréltessünk ki kétévenként minden mérőórát azzal a kifogással, hogy mert megokosítják a zemberek.

- Cseréltessünk ki minden gázcsövet, mert hirtelen nem-szabványossá vált.

- Cseréltessünk ki határozott időközönként minden bizonyítványt és diplomát.

- Cseréltessünk ki határozott időközönként minden személyes iratot, azért mert CSAK.

(Utóbbi kettőnek az is előnye, hogy rendszeresen elénk járul kalappal kezében minden alattvaló - és akkor másért is elővehetjük.)

- Osszunk ki gyorsan elévülő üdülési csekket fizetés helyett.

Asszem, demonstráltam, hogy a mindenféle lejárati idő alkalmas arra, hogy a halottat is mozgásban tartsa. Hogy gazdaságélénkítésnek lehet-e nevezni? 

Statisztikailag igen.

Amíg az okmánybélyeg-forgalom büszkén virít a GDP-ben, mint a mi gazdaságunknak az ordas nagy méretje, addig nincs miről beszélni. Statisztikailag ki tudjuk húzni saját magunkat a vízből, a hajunknál fogva. Akkor is lesz GDP, ha már mindenki az államnak és állami cégnek és államnak dolgozó cégnek dolgozik csak. Papíron. De itt már voltunk. Csak egy idő után elfogyott a mások pénze és kénytelenek voltunk felébredni édes szendergésünkből. Tervgazdaságnak hívták.

NB - A szövegben gyakran elhangzik a "pénisz" szó. És itt most megint. Elnézést kérek azoktók, akik rendszeresen itt kötnek ki a "kicsi pénisz" keresőszóval. (Tessék, már megint...)