Én is kvótaellenes voltam régen, csak már nem hiszek a Megvalósult Meritokráciában. A nem állami szektor ügyeibe tényleg ne ugassanak bele, de állami vezető felőlem nyugodtan lehet kvótanő. Semmivel sem lesz hülyébb, mint a Szijjártó.

Tudom, melyik -izmus szerint mire hogyan kéne reagálnom. Csak éppen leszarom.

Ha például kvótát hallok, satufék, befeszít és bőgnöm kell, mint a szamár, hogy lehetőleg ne is halljam, mint mond a másik. És hangosan ismételgetni, amit ilyenkor mondanom kell. Amit mondatnak velem, hogy védjem a mémet.

Vagyis hogy a női kvóta megalázó a nőknek, hogy kibaszás azokkal, akik anélkül is beilleszkedtek és hogy nem ér-dem-a-la-pú. (Mert a mostani helyzet az megtiszteltetés a nőknek, akik beilleszkedtek, azok még véletlenül sem meghasonlottak, és a jelenlegi erőviszonyok ér-dem-a-la-pú-ak. Aham.)

Márpedig a kvóta a nyáj felvilágosításának kikupálásának tökéletes eszköze.

Ha valaki valódi gazdasági tevékenységet végez, felőlem úgy csinálja, ahogy akarja.

De ha csak állami megrendeléseket teljesítget, pályázgat, dolgozgat, visszaosztogat, akkor kurvára mindegy neki, kit alkalmaz, mert se az olcsóság, se a hatékonyság nem tényező az állami és azt kiszolgáló szektorban. Akkor meg tessék nyugodtan megkvótázni. Értem én, hogy az állami beavatkozás szar, de az állami beavatkozás az állami szférába vajon mi? 

A matematikai logika alapján A=A, nem pedig aminek mindenki más látja, a népmesék szerint pedig mindig a jók nyerik el a jutalmukat, de erre inkább ne fogadjatok nagyobb összegben.

Akik kvótát kérnek nem a matematikai logikát nem értik, hanem valami mást is figyelembe vesznek. (Még ha nem is mindegyik tud róla. Azért őket sem kell félteni, ha kórusban hőbörgésről van szó.)

A matematikai logika alapján A=A, nem pedig aminek mindenki más látja

A helyzet az, hogy a hatalmi pozíciókat nem érdem alapján osztogatják, soha nem is tették. Cserébe viszont nem is kell hozzájuk tehetség - elég ha hisznek benned és te hiszel magadban.

Márpedig ma egy nő önmagában sem hisz, pláne más nőkben nem, és ebben nem ő egyedül a hibás. Ez egy kulturális csökevény, az ebből való kilábalás pedig egy kollektív cselekvési probléma. És mint olyan, nem vonatkoznak rá az A=A szabályai.

Bocs a közhelyekért, de olyan gyakran kell utalom erre, hogy inkább megírom egy posztban.

Röviden: ne keverjük össze a jót azzal, mikor csak valamihez képest jó valami.

Egyszer már rugóztam azon, hogy minden önszolgáló nemzeti mítosz ellenére a magyar alapvetően nem szabadságszerető nép. Sokkal inkább gyáva. Arról is volt szó, hogy a látványos hisztik és melldöngetés sosem a cél elérését szolgálja, hanem hogy elmondhassuk magunkról: mi megpróbáltuk. De tervünk sem volt győzelem esetére.

Mindenki ismeri a viccet, amikor az idegent körbevezetik a pokolban. Az idegen lát egy üstöt, körülötte villás ördögök őrködnek és visszadobják, aki megpróbál kimászni. Kérdi, kik azok, a vezetője mondja, hogy hát az olaszok. A második üst mellett nem áll senki, csak egy felirat, hogy tilos kimászni. Az idegen megtudja, hogy azok a németek. Nekik nem kell őr. A harmadik üst mellett még felirat sincs. A benne ülők rezignáltan tűrnek. Nagy lehet az önfegyelem, ha még felirat sem kell nekik - mondja az idegen. Egy frászt - válaszolja az idegenvezető. Azok a magyarok. Ha az egyik megpróbál kimászni, a többi visszarántja.

A Time magazin cikke emitt olvasható a Wall Street elfoglalására felhívó demonstrációról.

Nem szeretem az őrjöngőket, de nem azért, mert az óriásbankoknak vagy a vállalatoknak adnék igazat.

Szerény véleményem szerint minden cégnek megvan a maga életciklusa. Egyesek azonban azzal próbálják elkerülni az elkerülhetetlen hanyatlást, hogy nemzeti érdekre hivatkozva állami pénzeket, támogatást, hiteleket, kedvező szabályozást kérnek. Mert hiszen ők a nemzeti bajnokok. Országok büszkeségei, pénisz-pótlékai. Ha azok valahová penetrálnak, nekünk mind orgazmusunk lesz!

Csak lehet, hogy közben az erőlködéstől sérvet kapunk.

Azok a csóringer svájciak odáig süllyedtek, hogy hagyták a picsába csődbe menni a veszteséges Swiss Airt és unottan hagyták, hogy egy fapados vegye át a helyét. (Az utódcég, a Swiss lehet, hogy fapados, de jobban ellát, mint a Malév.) Nekünk lekonyulna a férfiasságunk, ha hagynánk a Malévet csődbe menni, ahová való. Már szédülök, valahányszor a magyar állam eladja és visszaveszi és megint eladja - miközben a tartozásait megtartja a közösben. Csak mert az a világhíres Maléééév, b+! Hát nem érted? Mit gondolnak rólunk, ha nem lesz??

Megmondom. Azt amit eddig. Vagyis semmit.