Van egy kérdés, ami már évek óta foglalkoztat. Vajon mi kéne ahhoz, hogy Orbán reputációja meginogjon a hívei körében?

Emlékeztek még Lolára?

Nem akart ő rosszat, csak egy kis hatalomra vágyott...

Még 2010-ben történt, hogy a képen látható asszonyság előbb megsimogatta, majd bedobta a doromboló Lolát egy kukába.

A hölgy neve Mary Bale. Ezt onnan tudjuk, hogy a biztonsági kamera videója felkerült a Facebookra - és a "Death to Mary Bale" Facebook-csoport annak rendje és módja szerint lenyomozta.

Bale asszony amúgy a Royal Bank of Scotland ügyfélszolgálati munkatársa volt - mármint az incidenst megelőző 27 évben. Az ügy miatt aztán a munkáját is elvesztette.

Szinte látom magam előtt az eseményláncot, amelynek elején egy hisztis kisgyerek felbassza az anyukája agyát, aki felhúzza aput, aki aznap fáradtan megy dolgozni, szemétkedik az alkalmazottakkal, ami végül lecsorog Mary Bale szintjére - akinek nincs kibe tovább törölni a lábát, így idegesen indul haza.

Út közben meglátja Lolát, a szuperbarátságos és az emberekben még mindig bízó macskát és mint minden normális ember, megsimogatja. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve bebassza a kukába és rázárja a fedelét.

Nem akart ő rosszat, csak egy kis hatalomra vágyott.

Megmutatom, mi a bajom:

Elmondom, hogy történt.

1. Primitívek

Vannak azok a kétbites egybites barmok, akik az emberi agy dichotómiák felkutatására való hajlamát a világ összes dolgára képesek alkalmazni. Ők olyanokkal sértegetik egymást, hogy a baloldal meg a jobboldal így meg úgy. Holott baloldal meg jobboldal nincs. Minden korban, minden országban, minden ember fejében más jelentenek ezek a szavak. Azért használják, mert ez alatt lehet mozgósítani. Ennyi.

2. Akik olvastak már egyet-mást

A politikai és gazdasági jobb- és baloldallal próbálnak minden pártot megmagyarázni. Mert az sokkal szofisztikáltabb, mint a fenti bunkóság. Hja.

Nem általánosítok. Vannak, akik elmennek. Aki járt már a blogon, tudja, hogy az általánosításnál csak azt utálom jobban, hogy ha valaki statisztikai vagy demográfiai adatpontként beszél magáról.

Én azonban most kibújok az individualista Lobster üzemmódból és átmegyek juhászba. Felülnézetből szemlélek.

A fiatalok, bárki legyen is az, kevésbé aktívak választásokon, mint például a nyugdíjasok. Holott véleményük van, világnézetük is, politika-fogyasztó közvéleményt alkotnak - és mégis.

 "Nincs olyan párt, amelyikkel egyetértek."

Lelövöm a poént: A fiatalok azért nem szavaznak, mert a világnézeti pártokat felváltották a választási pártok.

Mindjárt elmagyarázom.

Sok neve van a dolognak, de én most választási pártnak fogom nevezni. Arról a jelenségről van szó, amit Clinton és Tony Blair harmadik utas kampányaival kezdődött. Ekkor kezdték el mérni, hogy a választó vajon mit akar hallani - csak hogy utána visszaböföghessék az arcába. Mindenfajta meggyőződés nélkül, pusztán azért, hogy választásokat nyerjenek.

Ki ne hallotta volna a Margaret Thatchertől származó idézetet, amikor felemelt egy Hayek-kötetet és azt mondta: "This is what we believe."

Elmélkedtem azon, hogy miért nem érzik egyesek cikinek, a saját irigységüket.

Bárki nyugodtan beböfögheti egy politikai vitában, hogy őt zavarja, hogy másnak jobb - és nem szégyelli magát.

Szerintem rájöttem, miért nem.

Mert ez egy politikailag kívánatos bűn. A politikus bátorítja, mert ez neki jó. Mert ezzel meg lehet osztani a választókat - és úgy maradni hatalmon, hogy önmagán kívül senkinek sem tesz jót.

Mert az irigységben egyedül vagy. Mert az irigység megoszt és egy megosztott választói közeg könnyen irányítható, büzszkeség nélküli, fejetlen tyúk.

Mert amíg irigy vagy, addig nem azon gondolkodsz, hogyan kéne jobban csinálni. És minek is kéne, hiszen a politikus megígérte, hogy intézkedik helyetted. Hogy elveszi mástól és neked adja.

Mert aki irigy, az tudja hogy ez nem az ő jobbik énje. De csinálja, mert odafentről bátorítják. És csak egyre több és több irigykednivalót lát - mert már mindenben azt keresi. Egyre jobban utál mindenkit. Egyre mélyebbre süllyed a saját negatív indulatai között és az egyetlen ember, aki ott még szól hozzá: a politikus.

Megvigasztalja, hogy jogos az irigysége. Hogy tényleg az a rossz, akinek jobb. Hogy barikánk nem rossz, amikor irigy, csak hát nem tehet mást. És a bari hálát rebeg, amiért megváltották bűnétől és kocog a juhász után a vágóhídra - vak hittel és elfojtott bűntudattal.

Közhely, hogy a mai miniszterelnök erősen paternalista politikus. Hogy a hatalom bebiztosításának és megerősítéseének mindennél magasabb prioritása van számára és hogy eszközeit tekintve tökéletesen cinikus. De szerintem nem volt ez mindig így.

Ahhoz, hogy idáig eljussunk, csalódnia kellett a választókban.

Vigyázat, ez egy nagyon szomorú történet lesz.

Attól nem lesz egy tett bocsánatos, ha valaki másért (gyerek, apu, anyu, közjó, stb.) teszik.

És nem lesz valami erkölcstelen attól, ha magamért teszem.