Egyik nap azon kaptam magam, hogy nem tudom, mit kezdjek az idővel.

Ha azt merem mondani, hogy a fenyegetésekre optimalizált élet nem élet, csak túlélés, mindenki tele szájjal üvölt, hogy evolúció meg kisfaszom. És veri magát, hogy de ha nem marad életben, akkor ugye hogy éljen, hö? És olyan frappáns, amilyen csak egy tanulatlan telepi pöcs tud lenni, mikor végre kiizzad magából egy alaplogikai okfejtést, és teljesen odavan, hogy józan ész meg minden.

Akkor most elmagyarázom, miért fasság a túlélésre berendezkedni. Káeurópai énetek pedig azért fog tiltakozni, mert szerintetek is igazam van.

...avagy (mondd utánam) PRE-CE-DENS

Nem véletlenül vannak autoriter zsarnokok meghúzatva a pre-ce-den-sek-kel... A precedensteremtés a legjobb módja annak, hogy egy egész társadalommal elsajátíttassuk a csicska-gondolkodást, anélkül, hogy mindet laposra kéne verni, vagy halomra lőni.

Emlékeztek még Patira?

Tőle tudtuk meg, hogy ha valakinek tönkre akarod tenni a belső motivációját (depressziót akarsz előidézni), annak a legbiztosabb módja nem az, hogy folyamatosan támadod, hanem ha csak olyankor támad, ha próbálkozik valamivel. Akkor egy idő után magáévá teszi azt a világnézetet, hogy inkább nem is akar semmit csinálni, akkor nem bántják. És úgy is marad, onnan már nincs visszaút. Nem fog kivirulni és vígan patkánykodni tovább, ha a támadásnak vége. Soha.