A nemi szerepek mindenkit megnyomorítanak. Te meg azt hiszed, azért vagy nyomorult, mert nem tudtál nekik elég jól megfelelni. És az áldozatot hibáztatod (önmagadat), mert az erősebbet nem mered.
- Szóval azt akarod mondani, hogy csecsemőkorod óta kék festékben pácoltak, de te magadtól is kék vagy.
- Igen, annak születtem.
- De akkor miért kensz magadra naponta kék festéket?
- Mert a hormonok azt a színt választtatják velem.
- És miért keni rád mindenki más is a kék festéket?
- Mert a biológia arra készteti őket.
- És a szüleid tiltanak neked minden más színt.
- Igen, de nekem úgyis pont a kék tetszik.
- És az összes barátod megszégyenítene, ha bármilyen más színt látna rajtad.
- A társadalmi normák azt parancsolják nekik, hogy büntessenek, ha más színt látnak.
- De te állítod, hogy mindenki kéknek vagy pirosnak születik és annak is érzi magát.
- Igen, és én már eleve kéknek születtem, és a pirosakhoz vonzódom. És innen tudom, hogy mindenki más is így van vele.
Na, szóval így hangzik nekem, amikor valaki előadja hogy a nemi szerepek veleszületettek, hogy a kislányok már az oviban is babához nyúlnak és pelenkáról álmodoznak, de még a bébinyulak is a kék színt választják, ha hímek.
Hányszor emlékeztettek, hogy "Te sírsz???"
Vagy hogy "Ez nőietlen viselkedés."
Egyetlen, fontos pillanatban elhangzott, implicit szuggesztió képes rá, hogy beleszégyenítsen egy életre szóló viselkedésbe, különösen, ha olyan fontos szereplőktől jön, mint az anyád vagy az apád.
A tévéből folyamatosan ömlenek a férfi meg a női szerepmodellek, akik ugyanazokat a játszmákat játsszák amióta az eszedet tudod, az apád infarktust kapna, ha coming-outolnál, a haverjaidat mind elveszítenéd, ha gyanúba keveredne a férfiasságod, naponta ezerszer kell eldöntened, hogy férfi vagy nő vagy és ambivalenciának helye nincs, te meg azt mondod nekem, hogy te tőlük függetlenül pont, egészen véletlenül, minden nyomás nélkül csúcsmacsó meg díszpicsa vagy. Meg hogy ez a két véglet nem csak egy előgyártott szerep, amibe mindenki megpróbál beilleszkedni?
A nemi szerepek a betörésedet szolgálják. Elvonják a figyelmedet a valódi személyről - meg arról is, hogy te is egy személy vagy. Ezt te valószínűleg úgy mondod, hogy tök hasznos modellek, ahonnan gondolkodás nélkül, készen kapsz identitást és célokat. Gondolkodnod egy percig sem kell, és ha nem élvezed őket, veled van a hiba. Ezekből a szerepekből etanulhatod, hogy ki vagy és mit akarsz - mert az ugye a nemed diktálja. Mint ahogy az ízlésedet is, a kedvenc színedet is, a szexuális preferenciádat meg a libibód mértékét is, meg azt is, hogy milyen szakma érdekel. Szóval gondolkodni nem szeretsz. Szóval döntést nem mersz hozni az életedről. Még az ízlésedről sem.
Helyette sodródsz a nagynyomású vezetékben a többiekkel, de te totál magadtól döntöttél úgy, hogy pont arra mész. Értem.
Fogalmunk sincs, mennyi a nemi szerepből az objetíven létező, és mennyi a térsadalmilag programozott, és soha nem is fogjuk megtudni, mert olyan görcsösen programozzuk egymást és tartatjuk egymással a programot. Ezen felesleges is vitázni.
Azt viszont a Holdról is jól lehet látni, hogyan szívatnak meg férfit és nőt egyaránt a nemiszerep-konstrukciók.
Egy kis ízelítő:
12JszXJwXf1rPKA8a9dDPQPeJmVzQgm4g7 
