A középkorban a leendő uralkodócskáknak már négyévesen azzal zsibbasztották a kis agyát, hogy bezzeg már a nagyapád, XII. Zebulon is milyen nagy pénisz király volt: meghódította a szomszéd hercegséget.
Nem csoda, hogy kicsi Zebulonkának már hatévesen arra futott össze a szájacskájában a nyál, hogy majd ő is hódít egy nagyot. Különben mihez kezdene a kis életével? Hogy kerül be a történelembe? Mi van, ha kimarad belőle?
Mezei parasztot eközben más problémák kísértették. Hogyan teremtse elő a betevőt - különösen ha a vetés még ki sem tudott kelni, már volt valami herceg-féle, aki arra háborúzott. Hogyan vessen bármit, ha a saját urlakodója meg beránthatja bármikor katonának? Vagy ha az nem, hogyan termelje ki (az évente többször is beszedett) tizedet, hogy az uralkodónak legyen miből zsoldosokat fogadni?