Van ugye egy nagy csomó törvény, ami már felesleges.

Van egy görög jogszabály, ami azt írja elő, hogy a cégek éves jenetéseiket legalább két országos és egy helyi lapban tegyék közzé. Ez utoljára még az internet előt volt értelmes gondolat. Manapság csak az maradt, hogy vállalkozónk vakarja a falat, mert ahelyett, hogy az üzletével törődne, újságokba kell üzeneteket írogatni - ráadásul a helyi lap, monopólium lévén, kétszer annyit kér, mint az országos.

Számtalan olyan magyar jogszabály is van, amelyet gyakorlatilag csak egy cégre hoztak létre, de az összes többinek ki kell tölteni a nyomtatványt, még ha kivételt is képez a szabály alól. Addig sem a cég profiljával törődnek.

Aztán vannak azok a jogszabályok, amik ugyan az első években valóban a kívánt célt érték el, de a jogszabály hatásai időben is dinamikusan változók, így mára már kontraproduktívvá váltak.

Ott vannak a kiskapuk, amiket első évben még csak a képviselő urak cégei használnak ki, utána meg már mindenki.

Vagy éppen olyan dolgok, amik egy bizonyos történelmi helyzetben értelmezhetők és tartalmuknál fogva elévülnek.

Mi lenne, ha a jogszabályok alapértelmezettként szépen elévülnének egy idő után?

A választójog minden nemzetközi alapelv szerint általános, EGYENLŐ, közvetlen és titkos kell hogy legyen. Tudom, hogy a hunhonon kívül eső dolgok minket elvből nem érdekelnek, mert mi úgyis jobban tudjuk, úgyhogy inkább történelmi tévedésekről éneklek ma.

Azok közül is olyanokról, amelyek a választójog egyenlőségét érintik.

Minden kormány álmodozik arról, hogy nem kéne minden hülyének, léhűtőnek és ellenérdekelt félnek választójogot adni. Az alábbi cenzusokkal próbálták őket kizárni:

Korcenzus, Nemi cenzus: Mostanra univerzálisan eljutottunk oda, hogy nagykorúak szavazhatnak, még akkor is ha csak nők.

Vallási: Bizonyos felekezet, templomba járás ugyebár biztosítja a megfelelő erkölcsöket - a rendszeres papi észosztás meg a helyes véleményt.

Ingatlantulajdonhoz kötött: Akinek nincs ingatlana, ne szavazzon. De a helyi hülyegyerekek nem ezt akarják.

Írástudatlanság: Aki nem tud írni-olvasni, nem szavazhat. (Hozzáteszem, az olvasni tudás nem akadályozza meg abban, hogy hülye véleményeket tanuljon kétes tény-értékkel rendelkező fröcsögés-portálokon.) Mondjuk ez már közelítene a kívánatos náci fideszenpé-célhoz. A kizárásra szánt célcsoportot a funkcionális analfabétizmus állítólag jobban jellemzi, mint a helyi hun alkeszeket. Állítólag.

Nemi identitás: Bizony bizony! Kiírják magukat a nemzettestből!

Rassz: Élveznétek, mi? Legalább valamiben "jobbak" vagytok.

Vagyoni cenzus: Hogyne, hogy hunhonban mindenki helyett az oligarchák szavazzanak... Addig nem, míg már csak a kormánypárti oligarchák lesznek szabadlábon. Utána talán. Előnye: egyetlen gálavacsorán minden fontosabb választóval személyesen el tud beszélgetni a vezér. Elég 10-20 ügyészségi aktát fenntartani a kézbentartásukhoz. És még a kampányfinanszírozást is megbeszélhetik. (A sok szórólap meg óriásplakát nélkül még kihagyva érezné magát a nép. Meg a hirdetőiparban érdekelt oligarchánk. A mi oligarchánk.)

Adóhátralékosok kizárása: Ehhez mondjuk kell egy adóalap. Akinek az nincs, azt ezzel nem lehet szopatni, hacsak a segélyt adókötelessé nem teszik. Mondjuk röhögnék, a nyugdíjtolvaj megbízottunk hirtelen nem lenne választható.

Adócenzus: Ha ugyebár azt szeretnénk, hogy az alattvalók több adóval támogassák az Audinkat, jutalmazzuk vokssal a kívánatos magatartásformát. A voks mégiscsak olcsóbb, mint az elégedettség illúziójának egyéb tényezői. Ráadásul, ha igaz a sztereotípia, a sok léhűtő kisebbségi pont kimaradna. De ez még mindig nem a politika kívánatos célja.

A vezér sok alattvalót szeretne. Mert anélkül hiába tűz zászlót a nemzeti szemétdombjára, nincs aki dolgozzon neki. Nincs adóbevétel és nincs audi. Igaz, hogy már ennyi hunnak sincs munka hunhonban, pláne az állami szférán kívül, de alattvaló mégiscsak kell. Főleg mivel beígérték, hogy majd a fiatalabb generáció tartja el a nyugdíjasokat. (ld. feloszt-kirov)

Gyerek-cenzus (termékenységi cenzus): A gyerekek után járó extra voks olyan, mint a gyerek után járó adókedvezmény: Bújtatott szingli-adó. Azzal, hogy valakinek többet adunk, valakinek kevesebb lesz. És az már megint nem egyenlő, elvtársak. Szinte már látom, hogy a meddőségi igazolással kell sorba állni az önkorinál kivételes szavazati jogért.

Néha már sajnálom őket ahogy szinte remegve akarnak végre valami kis jól célzott kirekesztést. Akkor már inkább az adócenzust javasolnám.

De azzal meg az a baj, hogy végeredményben az állam mondja meg, kik adózzanak. Sőt, továbbmegyek, ha az állam olyan unortodox, hogy elűzi a munkaadódat, ha az adóhivatal rajta akarja leverni a bevételi célkitűzést, akkor bizony te munka nélkül maradsz - és hát akkor nem fizetsz te sem adót.

Vagyis de. Jövedéki adóban, ÁFÁ-ban, parkoló-órába, szerencsejátékra, bármire.

És maradjon a végére egy Lobster-javaslat.

Mivel Lobstert jobban izgatja, hogy ki választja inkább a biztonság (illúzióját) a szabadsággal szemben, én aszerint csapnám ketté a választókat, hogy ebben a kérdésben melyik hogyan dönt.

Ja, hogy így sem lehet? Hát nem létezik, valamiféle kvantitatív eszköz, hogy az érdemest az érdemtelentől szétválasszuk?

Nem létezik.

Ezért általános, egyenlő, közvetlen és titkos.