Két ember ugyanazt a filmet szereti. Ugyanoda jár nyaralni és ugyanaz a hobbija. Mindkettő mosolygós, sok barátja van, pozitívan áll hozzá az élethez. Ez a két ember remekül kijönne egymással. 

De mégsem teszik.

Azért, mert az egyik ügyfél, a másik meg épp ügyintéző. Az ügyfélnek tök jogos kérése van. Az ügyintézőnek azonban a szabályzat nem engedi, hkoogy eleget tegyen a logikus kérésnek. Az ügyfél szerepében lévő személy kifakad. Az ügyintézőből ekkor előbújik a magánszemély és megkéri, hogy "ne velem üvöltözzön, nem én tehetek róla". De a döntéshozóval nem lehet üvöltözni, az nincs itt. A két egyed ezért tehetetlenségében egymást szomorítja, egymást támadja - a rájuk telepített szerepek nevében.

Forrás

Az ügyfélszolgálat alapproblémája, hogy rosszul van elnevezve. Az ügyintéző valójában az a személy, akinek vissza kell verni az ügyfelek támadását a cég irányába. A puffer, akire lehet lőni, ha a cég valamit át akar nyomni rajtad, de aki nem tehet érted semmit. Ezt most alá kell írnod, addig semmit nem intézhet el. Nem tehet róla, ez a szabály. Nem, kilépni már nem lehet. Nem, nem ő tehet róla....

De nem csak az ügyfélszolgálatnak becsapós az elnevezése.

Minden szerepünknek van legalább két szintje: az egyik ami a címkén van. A másik, amit valójában tesz. 

Tini vagy, smárolsz, kezd a helyzet melegedni. De neked fogalmad sincs, mit és hogyan kell csinálni, melyik végtagodat hová kell ilyenkor rakni, ideges vagy, mint még soha.

Ezért aztán úgy teszel, mintha százszorosan be lennél indulva és ezzel a mű-felajzottsággal kompenzálsz. Előjáték helyett hörögve dulakodsz, mint egy vadkan, hogy a bénázásodat gerjedelemnek álcázd. (Csak az árulkodó jelek ne lennének.) Sosem ismernéd be, hogy szívesebben csinálnád otthon, egyedül. Mert ezt élvezni illik és kész.

Igazából az a baj, hogy még nem tudod, mit is szeretnél. Honnan tudnád, mit akarsz - esetünkben mit élvezel a szexben? Csak mész előre azzal, amiről úgy gondolod, hogy élvezni szokás.

Természetesen a mű-felajzottsággal kompenzálás nem ér véget tinikorban. Felnőtt emberek is csinálják. Jussak eszedbe legközelebb, amikor gyorsítasz, pedig csak kiestél a hangulatból. Vagy amikor reszelsz, mert a nőnek biztos abból kell jó sok, vagy amikor műnyögéssel próbálsz beindultnak tűnni, mert - hogy a Velvet vérfagyasztó gondolatmenetével éljek - egy nő már attól is boldog, ha a szeretett férfi van rajta.

És csináltál már olyasmit, amit csak elmondani volt jó? A százéves bor meg az ezeréves whisky, amit fájt kifizetni, az megvan?

Vettél már olyasmit, ami sokba került, de max egyszer használtad? Ki mered jelenteni, hogy tényleg olthatatlan igény élt benned a tárgy iránt? Hogy tényleg saját indíttatásból vetted?

És jöttél már rá a reakciókból arra, hogy neked most rossz? Mint a kisgyerek, amelyik örül, hogy anyu és apu ezután külön házban laknak, neki két háza lesz és nem is fognak veszekedni és még 3 új kistestvére is lesz - amíg be nem megy az oviba, ahol elkezdik vigasztalni az óvónénik.

Köztudottan jó

Van egy nagy csomó ember, aki úgy tudja, hogy az életben bizonyos dolgokat kell végrehajtani, és attól lesz neki jó. Ezek a szerencsétlenek aztán végre is hajtják nevezett cselekvéseket és tényleg valami boldogságfélét éreznek. De leginkább attól, amikor utólag elmondhatják, hogy ők ezt a köztudottan kívánatos dolgot bizony megtették.

Biztosan felismerhetők onnan, hogy elmondják. Mindent. Eldicsekszenek vele, kiposztolják, elvégre azért csinálták, de többé nem erőltetik a dolgot. Pedig ugye köztudott, hogy az jó.

Valakinek az egész élete ilyen. Építgeti a csodálatos párkapcsolatot, ahol megy minden előre - és másról sem tud beszélni. Kiposztolja, megmutogatja, és amikor az adatlapját végignézi, akkor alapvetően úgy is látja, hogy minden rendben van.

A probléma gyökere a tükörszobában keresendő.

Ami az előző bejegyzésből kimaradt. Néhány dolog, amit még tudni érdemes a sejtekről.

1. Alacsony energiaszinten összezár - Az a sejt, amelyik hagy téged vígan lubickolni és élni az életed, az szerinted ártalmatlan. Van, amikor észre sem veszed, hogy ott van - amíg a dolgok rosszabbra nem fordulnak. Amikor elkezd elfogyni a levegő, apadnak az elérhető erőforrások, erősödik a verseny az utolsó bár csipkebogyóért a sivatagban - hirtelen a sejt póráza is szorulni kezd a nyakad körül és hirtelen még az is igényt tart a maradék, szűkös erőforrásaidra. Hiába, répa nem jön bot nélkül, a horgászok se dobnak ingyen kukacot a vízbe, mindig csak horogra tűzve. Ahogy a fizikában a részecskék hirtelen lelassulnak, lemerevednek és sokkal kisebb helyen is elférnek, ha csökken a hőmérséklet, a sejtek is összezárnak és befagyasztanak minden mozgást.

Szükségtelen mondani, hogy ez egy önbeteljesítő negatív spirál, hiszen így soha nem fogják magukat kollektíve kihúzni a szarból.

2. Belterjességet okoz - Az ószövetségi korban a kedves zsidók képesek voltak az ismert világ végéig elmenni, hogy találjanak egy rokont, akit elvehetnek feleségül.

Csak a hetedik században tiltotta be az egyház a közeli rokonok házasságát, mert bár a klánrendszer tökéletes arra, hogy fenntartsa az uralmi rendet, de sajnos genetikai retardációhoz vezet...

A klánok megtörése az európai fejlődést elszakította a továbbra is családközpontú ázsiaitól és megágyazott az egyéni fejlődésnek. Ahol ugyanis a determinizmus uralkodik, ott szabad választás nincs. Ahol nincs választás, nincs döntés sem, ahol pedig nincs döntés, ott nincs felelős és felelősség. Ahol nem létezik felelősség, ott a döntések minősége romlik

 

A királyi családok közismerten belterjesek voltak. A probléma nem csak genetikai, de kulturális. Egy bezárkózó, önmagával keveredő népcsoport elkorcsosul, az elszigeteltség és az intellektuális/kulturális/túlélési kihívások kerülése rontja az adaptációs képességet (és szándékot), így a törzs idővel remélhetőleg kihal. Mivel a sejt célja csak a puszta fennmaradás, a bezárkózás önmegsemmisítő viselkedés - de mivel nem azonnal jön a büntetés, kollektív entitások hajlamosak a saját hülyeségeiket soha felül nem bírálni, hanem inkább másokra kenik.

3. Valaki mondja meg, miért fontos a mormonoknak, hogy pénzt és időt nem kímélve visszamenőleg mormonná kereszteljék (és adatbázist tartsanak fenn) a felmenőiket, és egyéb random embereket. A zsidókkal már meg is kellett ütközniük egyszer, mert azok sérelmezték, hogy rég elhunyt zsidókat mormonná kereszteltek posthumus.

A minap meg Mitt Romney 14 hónapja halott apósát sikerült a kampány hevében demonstratíve megkeresztelni. A dolog pikantériája, hogy nevezett após természettudós volt és egész életében a szervezett vallásokat szidta, soha nem hagyta magát megkeresztelni - pedig elképzelhetitek, nagy volt a nyomás.

De hála Bill Mahernek, a probléma megoldódott.

Az emberek szeretnek "tartozni valahová". Ezt sokféleképpen lehet. Mivel ezeknek nincs igazából gyűjtőneve és a "valahová tartozás" túl körülményes, sejtnek hívom őket.

Miért szeretjük a sejteket?

• Mert komfortérzetet biztosít, több okból is.

• Csoportban nem félünk (mert magunkban gyávák vagyunk).

• Mert félünk egy másik csoporttól.

• A csoportra hivatkozva olyat is kérhetünk, amit magunknak nem kérnénk.

• A csoport folyamatos külső megerősítést nyújt, vagy

• a megerősítés megvonásával eltántorít az ellenvéleménytől.

• Igényt tart rád - és ez önmagában olyan  melengető, még akkor is, ha sokba kerül.

• Mert úgy tudjuk, hogy szükség esetén a "sejtre számíthatsz". Hogy rossz időkben a sejt mögötted áll. Vagy nem.

• Mert előnyöket remélhetünk a sejtből, a többi sejt-tagból.

Most akkor bebizonyítom, hogy ez mind erkölcsi, emocionális és emberi lustaság, gyávaság - és még morálisan is elítélendő. Ráadásul jól kalkulált módszer, amelyet a piramis-játékoktól az államokig és egyházakig sokan kihasználnak.