Újabb mélyponthoz érkezett a Lobster vs Píszí csörte.

Kiderült ugyanis, hogy ha hülyeségnek nevezek egy hülyeséget, azzal megsértem a "hülyeséggel élőket". Hadd idézzem, mert ennek minden karaktere kincs:

"St*pid is ableist."

Mert ugye vannak fogyatékkal élők, süketséggel élők, mentális problémákkal élők - logikus, hogy vannak hülyeséggel élők is. A logika kifogástalan, én készséggel elismerem.

"Die einen nennen's Enttäuschung under werden ärmer, die anderen nennen's Erfahrung und werden reicher."

Egyszer egy ismerősnek azt ajánlotta a doki, írja le, mi bántja. Rendezze az érzéseit, ilyesmi.

Nekem ezt felesleges mondani, bizonyítottan grafomán vagyok. Rég tudom, hogy a dolgok leírásának sok előnye van:

1. Tisztázza, hogy végülis mi történt. Nem módosulhat a múlt attól függően, hogy kinek mesélem és mit akarok kihozni belőle.
2. Rendet rak a fejedben. Ad egy narratívát a múltnak és az érzéseknek - még akkor is, ha kicsit több ésszerűséget képzelünk bele utólag, mint a valóságban volt.
3. Leírva sokkal jobban látszik, hogy mi az: egy átlagember átlagos problémája, amit azért fújtam fel akkorára, mert velem történt meg. Másokat hülyének néznék, ha ezen rugóznának. Sőt, tanácsokat is adnék.

Nevezett ismerősnél azonban válás lett a dologból. A hölgy ugyanis nem csupán leírta az érzéseit, a sérelmeit és a vádjait, de szabályos kis levelet rittyentett. És ha ez nem lenne elég (az ilyen írásokat magának írja az ember), onnantól minden este felolvasta egyszer-kétszer a kedvenc részeit a férjének. A levél szerepelt a válóokok között.

Szokták mondani, hogy a múltból tanulni kell és hogy a múlt megértése sokat segít. Elméletben, ja.

Így jár, aki halogatja a blogposztok megírását. Már egy ideje javasolni akartam a királynak, hogy egy permanens audiencia sokkal hatásosabb, mint megoldani a problémákat. De megelőzött.

A politikus célja ugyanis nem az, hogy megoldja a helyzetet, hanem hogy azt a látszatot keltse / te azt hidd, hogy megoldotta. (Gondolj csak bele: ha valaki más aratná le a babért egy jól sikerült reformért, az rosszabb neki, mintha a reform meg sem történt volna.)

Na most, az átkosban szocializálódott népeknek még mindig sokkal fontosabb, hogy a király meghallja panaszukat, mint hogy a probléma megoldódjon.