Két olyan dolog, amit nem gondolsz végig, mielőtt belevágsz.

Amerikában a jelzálog "csak" annyira komoly, mint egy házasság. Európában viszont annyira, mint egy gyerek. És míg felőlem az házasodik, aki akar, lehet hogy gyerekre igenis kéne jogosítvány.

Elmagyarázom.

Amikor az ember házasságot köt, a legritkábban veszi józanul számba a dolgokat. Ezt onnan tudom, hogy annyian lepődnek meg, amikor elmúlik a szerelem. Mert mégis mit gondoltak?

Nem hallottam még olyanról, akit teljesen váratlanul ért volna, hogy mégsem akkora buli a házasság. Olyat már inkább, akinek volt arca meglepődni, amiért a már kihűlt kapcsolat nem melegedett fel a papírtól. Pedig ő azt hitte.

És nem!

És gyereket is vállaltak és mégsem lett jobb.

Nahát!

Akik meglepődnek, hogy nem azt kapták, amit reméltek, azok jelzálog-nyelven szólva: nem olvasták el a szerződést. 

Mert hiszen ki az, aki magabiztosan igent mond 20-30 év együttélésre - és komolyan is gondolja? Senki.

Örökre? Bármikor!

Persze nem ennyire fekete-fehér a dolog és azt hiszem, a jelzálog és a házasság analógiája messzire visz annak megértésében, miért is vállaltak be okos emberek is hatalmas CHF-hiteleket.

Ott ülsz a hitelszerződés/anyakönyvvezető előtt.

Hogy reagálna (2006-ban) a nagyarcú banki ügyintéző, ha módszeresen kikérdeznéd, pontosan mi és hogyan történik ha egy-két vagy három hónapig nem fizetsz. Pontosan hogyan zajlik a behajtás és ki lehet-e bújni alóla? 

Majdnem olyan lenne, mint az anyakönyvvezetőelőtt arról érdeklődni, hogyan zajlik egy válás. Vagy a pároddal megbeszélni, hogy te akkor lelépnél, ha róla kiderül, hogy rákos. Egyszerűen nem hiszem el, hogy az ügyintéző nem tesz egy nagy, figyelmeztető felkiáltójelet a neved mellé. Mint ahogy a menyasszonyod fejében is megszólalna a vészharang, ha ilyesmivel állnál elő az esküvői készülődés közepette.

Vagy elvinni a szerződésed egy jogászhoz, aki úgy tudja, hogy minden szerződés ilyen - és különben is, nem kapsz hitelt, ha nem írod alá, akkor pontosan mekkora esélyed volt felelősen eladósodni?

Emitt elmélkedtem arról, hogy igazából a vakszerencsén múlott, hogy nem lettem én is boldog CHF-hitel tulajdonos. Röviden: akkoriban még ahhoz is túl csóró voltam. (És ez akkor természetesen nem tűnt szerencsének...)

Van egy nagy csomó oka, hogy valaki miért nem előrelátóbb. Ezek közül persze a legfontosabb, hogy mert birka és minden birka fenntartja magának a nem gondolkodás isteni jogát, azaz ha a többi birka is arra megy, akkor rajta ugyan senki ne kérje számon, miért ment ő is. (De azért szólítsuk uramnak.)

Aztán az is kérdéses, hogy ha az életemről nem mondhatok le szerződésben, akkor olyan miért nincs, hogy az egyoldalú szerződésmódosításhoz se járulhassak hozzá? 

Persze ezek közül egyik sem menti a már aláírt szerződéseket - még akkor sem, ha ma már maga a kormány jár elől rossz példával, ami a visszamenőleges hatályú szerződés/törvénymódosítást illeti.

Én itt még csak nem is a jövőről beszélek, csak hangosan gondolkodtam.

És különben is, meggyőződésem, hogy a jelzálog az öregek összeesküvése, hogy behódoltassák a fiatalokat és megőrizzék a status quo-t.

Európa és Amerika

Keményen dolgoznak Amerikában, hogy megszüntessék a dolgot, de ott a jelzálog "csak" annyira komoly, mint egy házasság.

Tudniillik (nagyon leegyszerűsítve):

Amerikában lézetik a strategic mortgage default intézménye, ahol az adós az ingatlan értékéig felelős az ingatlanra felvett hitelért - így amikor sokan negative equitybe fordultak, volt aki úgy döntött, egyszerűen otthagyja az egészet, nem fizet be még annál is többet, mint amennyiért vehetne egy új lakást. Pedig tudna.

Ha a bank benézte az ingatlanpiacot, az komoly hiba, és ebben a formában be is kell nyelje a maga veszteségét. Lesz egy eladhatatlan igatlana, amiért azonban már fizetett valamennyit az adós,  etc. Az adós is benyeli a saját veszteségét - az elvesztett önerőt, plusz az addigi törlesztést. Én nem vinnyog. Banké az ingatlan.

Persze az is igaz, hogy az amerikai bank választhatja, hogy üldöz téged a pénzéért, bíróságra rángat, de a gyakorlatban nem kezdenek bele, hanem viszik az ingatlant. 
Gondolom, azért, mert ha az ingatlan értékesítése macera, a jogász- és nyomozóhadsereg még annál is drágább.

Meg persze Amerikában nehezebb megtalálni valakit, mint nálunk, ahol még a fülünk mögé is lakcímes chipet ültetnek lassan be és egyszeri magyar el sem tudja képzelni, hogy a szomszéd városba költözne, nemhogy egy másik államba.

Az amerikai rendszerben így nem csak az egyik fél vállal kockázatot. Amikor a bank kiszámolta, hány százalékra ad hitelt, akkor elvileg beárazta, hogy mennyire vagyok rizikós. (És mennyire rizikós a piac.) Nem csak a hasznát csapta hozzá.

Amúgy érdekes kérdéseket vet fel, hogy mégis mi a bank kockázata, ha az állam mögötte áll? Ilyen bank milyen alapon áraz bele bármiféle kockázatot a szerződésembe? Profitot, okés. Na de kockázatot??

Vagy hogy hogyan aránylik az ő jogászaik/elemzőik összesített agyveleje az én gazdasági előrelátásomhoz képest? A gyakorlat azt mutatja, hogy nem sokra, mert azok az elemzők is csak egymás buta seggét nyaldosták a subprime slump előtt, nade mégis: Ezt hogy árazzuk be? 

Leülhetek-e az ügyintéző elé, hogy én csak a saját munkanélküliségem kockázatát vállalom, az árfolyam-, és ingatlanpiaci kockázatot valamint a jövőbeni recesszióét legyen szíves ő kiszámolni és csapja hozzá a kamathoz, mert neki van erre elemzője, nem nekem.

Kaptam volna hitelt? Mintha azt mondanám, hogy

"Drágám, én csak azért vállalok felelősséget, hogy szerintem jó fej maradok a házasságban és én nem hízok el, de ha mondjuk te megváltoznál, vagy a jövőben könnyebbé válik nőhöz jutni, netalántán elmegy tőlem a kedved, azért téged terhel a felelősség és nem jár neked semmi a váláskor.  Akkor remélem, ezt most tisztáztuk."

Az amerikai rendszerben, ha bukóra áll a jelzálogod, otthagyhatod. Buktad amit addig beletettél, de összességében új életet kezdhetsz.

Jogi okai vannak, nem csak a szerződések mások, de Európában a jelzálog olyan, mint a gyerekvállalás. Ha egyszer belementél, elválhatsz (kiköltözhetsz, eladhatod az ingatlant) de a gyerektartást örök időkig fizetned kell. (A bank vonja a fizetésedből.)

Ez engem már az adósrabszolgaságra emlékeztet in all but name.

Nem mentegetni akarom azokat, akik már bevállaltak valamit, de amíg sok az ostoba birka, akik biztos így van-alapon aláírnak bármit, addig én sem tudok jobb szerződést követelni a banktól.

Amíg senki nem kérdezi meg, mi a teendő fizetésképtelenség esetén, addig én sem lehetek az első.

Mint oly sok esetben, a többség eljátszhatja az én esélyeimet is.

Így végülis mélységesen támogatom, hogy vezessenek be jogosítványt a jelzálogra, olyan hülye, aki nem érti, mi a kamatos kamat, az ne vehessen fel.

Amíg hagyjuk, hogy mindenki jogosítvány nélkül vezessen, sok lesz a baleset és a felbőszült tömeg be akarja majd tiltani az autót. Ha engedélyhez kötjük, kevesebb lesz a baleset és lehűlnek a kedélyek. Amíg idegesek, az autókra fogják rázni a kaszát, de ha lenyugszanak, még a baleset is kevesebb lesz. Hiszen ezek most azt hibáztatják, aki engedte nekik, hogy beüljenek az autóba. Roppant felnőtt dolog, mondhatom.

Ez a bankoknak sem érdeke, ráadásul paternalista dolognak hangzik, de egy csomó mindent megtanulunk az iskolában, nem pedig a saját kárunkon. Olyasmit, ami egész életünkre tönkretehet (vagy megölhet), jobb mástól megtanulni. Ilyen ez is, meg a gyerek is.

De amíg az állam abban érdekelt, hogy minél több gyerekbe dumáljon bele téged, addig a bankár meg abba, hogy ne kaphass jobb feltételeket. Ezért nem érdeke senkiek, hogy előre szóljon, vagy megszigorítsa a gyerekhez/jelzáloghoz jutást.

Ahogy a gyerek elől, az európai rendszerben a jelzálog elől sem tudsz elmenekülni, még ha mindenedet örömmel hátra is hagynád csak hogy tiszta lappal kezdhess.

További előnye a pénzügyi felvilágosításnak, hogy ez nem állami intervenció. Ez reguláció, a szó igazi értelmében. Nem pénzosztás és nem pénzátcsoportosítás. Nem bankmentés, meg adósmentés, csak sima szabályozás. 

Amíg nem ülhetek le a bankkal és nem egyezhetek meg egy döntéshozóval, hogy melyik kockázatot ki vállalja a házasságban, addig sajnos nincs esélyem egy egészséges eladósodásra. Addig csak reménykedhetek, h visszafizetem, mielőtt beüt valami, mert minden kockázatot rám terheltek.