Kövesd a parancsot és keresd a hierarchiát - és a gonoszság kialakulása garantált.

Az emergence komplex rendszerek kialakulását vizsgálja. Hogyan jönnek létre és ehhez milyen apró és egyszerű szabályokat kell követniük a tagoknak. Hogy példul a sűrű rajban repülő madarak miért nem ütköznek össze. 

Arra jutottak, hogy komplex mentális erőfeszítés helyett mindegyik madárnak csupán egy vagy két dolgora kell odafigyelni, hogy a rendszer megmaradjon. Például hogy mindig középen legyen a két mellette repülő madár között és hogy tartsa az előtte repülő sebességét. (A szélső madárra gondolom más vonatkozik.) 

A gonoszság nem ördögi, hanem nagyon is banális. Egyetlen, ártatlan szokás elég ahhoz, hogy következetes betartásával hosszú távon iszonyú gonosz dolgokat hajtson végre valaki. 

„Én mint tanítónő eddig is nagy hiányát éreztem e hangszernek dalok és más egyebek betanításánál, de fizetésemből nem állt módomban venni. Ezért kérem, hogy az általuk lefoglalt volt zsidó zongorából részemre juttatni szíveskedjenek. Ha lehetne – úgy a Bocskai u. 11. szám alatt levő F. E. zongoráját kérném. Szíves jóindulatukba bízva maradok…”

(1944. december 7-én kelt kérelem, amely Ungváry Krisztián itt tárgyalt könyvének 590. oldalán olvasható)

Idézet a Mozgó Világból

Ezeket az embereket miért nem lehet névvel megnevezni?

Én tudom a legjobban, hogy a reputáció elvesztésétől, mások rosszallásától való félelem alsóbbrendű a saját, erkölcsi iránytűhöz képest. Viszont mások rosszallása korlátlanul és ingyen rendelkezésre áll. Így a reputációval való sakkban tartás magától értetődő eszköz az erkölcsi alapok tiszteletben tartatásához.

De ha precedents teremtünk, ha a mai ember látja, hogy egyszer néven fogják nevezni, akkor talán kétszer meggondolja a következő diktatúra alatt, hogy kérvényezze-e a másét. Hogy besúgjon.

Kép innen

Vegyünk egy bűnt.

Nem, nem is bűnt, mert annak túl sok a katolikus konnotációja. A katolikusoknál meg nem az a bűn, ami bárkinek is árt (reciprocitás), hanem hoznak egy szabályt és annak a megszegése A Bűn. (Megjegyzem, a 10 fő szabályuk közül négy azon rugózik, hogy nem nyaltál be elég mélyen a roppant sértődékeny istenkének, ami ugye akárhogy is nézzük, victimless crime.)

Na szóval vegyünk egy Geciséget. Olyan tettet, amit szándékosan követsz el, rosszindulatból, nincs mentséged rá és van áldozata. Nincs "És-ha-azért-csináltam-mert?", nincs morális szürkezóna, nincs kifogás. Direkt nem mondok példát, mert akkor minden valamirevaló magyar elkezd a kiskapukon rugózni. Szóval példa nincs. Geciség van.

Szerény számításaim szerint öt okból lehet Geciséget NEM elkövetni:

1. Van ugye, amikor azért nem csinálod, mert megkötözték a kezed

Ha nem döntök úgy, hogy jó leszek, hanem nem volt más választásom, az ugye nem erkölcsösség. Az csak így esett.

2. Mert félsz a büntetéstől

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ebben semmi erkölcsös nincs. Ez az összes véglény közül a legprimitívebb, akik miatt rendőrséget kell fenntartani.