Itt egy gondolatébresztő írás Oscar Wilde tollából. Azért gondolatébresztő, mert egy dekadens költő politikai töprengéseit nem illik komolyan venni. Viszont egy nagyon érdekes dologra mutat rá a korai szocialisták gondolkodásából.

Az írás ugyanis kifejti, hogy a szocializmusban tudja csak a kiteljesedni az emberi lélek, de mielőtt ráugranának az egalitáriusok, kiemelném, hogy mit ért szocializmus és lélek alatt.

Wilde ugyanis egyenlőség-jelet tesz a szocializmus és aközött, hogy mindekinek biztosított lesz a megélhetése és nem lesz többé bizonytalanság.

Közkeletű tévedés, hogy az individuum az mindig önző.

Direkt nem mondom, hogy individualista, mert az is csak egy -izmus és mint olyan, az említése is elég ahhoz, hogy megnyomja a kikapcsológombot a gondolkodásért felelős agyi központokban - és átadja a helyet az emocionális autopilot-nak.

Szóval az egyénnél tartottunk. Hogy automatikusan önző lenne.***

Az egyén, ha racionális, nem bánt senkit, mert egész egyszerűen nem áll érdekében. Nem, még csak jól sem esik neki másokat bántani, az olyan ember beteg. És hogy miért beteg? Mert nem hagytátok kiskorában megtanulni, hogy ki is ő és mit akar, csak vertétek bele, hogy másokért éljen. Így, amikor megcsömörlik, kiborul belőle a kifejletlen, torz és agresszív "én", ami nem tudja, mit akar, csak azt, hogy nem akar másokért élni. Akkor átesik a libikóka túloldalára, és ártani fog. A szélsőségekbe esés ösztönös. A civilizáció pedig arról szól, hogy az ösztöneinket felülvizsgálja a tudat. Minden, ami kikerül a tudat látószögéből, mert elnyomjuk, az torzulhat és undorító formákat ölt. Pszichoanalitikusok szedik majd ki belőlünk.

Tudom, tudom, ha nem nyomjuk el, harap.

Hát épp ez az, hogy nem. Az ember úgy kezdi, hogy még gyerek. És még nem bukik nagyot, ha téved. A reciprocitást megtanulhatja még oviban a jó öreg trial-error alapon és tisztába kerül azzal, hogy hiába vannak neki bizonyos igényei, másokkal is meg kell beszélnie, mielőtt belevág. Hogy meddig terjed ő és hol kezdődik a másik. Hogy másnak is van véleménye és ugyanolyan erősen hisz benne. És hogy lehet, hogy a másik csak az apukája véleményét szajkózza, de akkor te is.

Meg kell tanulni megkülönböztetni, hogy mik a saját igényeid és mik azok, amiket más sugallt.

Na, ez utóbbi már nagykorúaknak sem szokott menni.

Az oviban ugyanis nem csak a kooperációt kell megtanulni. Az jön magától, de csak ha előbb létrejön az egyén, aki kooperál. Bizony. A sok kommunitárius szlogen, hogy "társaslény", meg hogy az ember szociális állat, meg hogy a társadalomban él, stb, mind igaz, de csak ha létezik egyén. Ez mind csak az után igaz, hogy létrejött az egyén. És ezt akadályozzák meg azok, akik már a gyerekbe is beleverik, hogy másokért éljen. (Amit nem csak úgy lehet, hogy nyíltan kimondod, hanem úgy is, hogy valaki hangsúlyozza hogy ő csak érted él és mennyi mindent felálozott érted. A gyerek nagyon is érti, hogy ez egy felhívás törlesztésre.)

Akartok valamit, amiben tényleg mindenki egyenlő? 

Ezüstkanál ide, kertivécé oda, senki nem születik úgy, hogy van énje. Aki tudja, ki ő és mit akar ő maga az élettől.