Ismered azt a típust, amelyik azzal csajozik, hogy

"Én sohasem bántanék egy nőt."

És egy kicsit sem ijesztő?

Ez hosszú lesz...

Nem, nem a poszt - a folyamat. Ha magadra ismertél ebben a posztban, vagy felismerted a tanult tehetetlenséget a politikai viselkedésben, akkor lehet, hogy érdekel, hogy mi ebből a kiút. Engem is érdekelt és keményen olvasgattam - de nincsenek jó híreim.

Van megoldás, persze. De nem egy piros pirula vagy pénzt küldeni egy gurunak. Az sem elég, hogy elolvasod ezt a posztot és két egész napig esküdözöl, hogy kurvára megcsinálod.

Önleszoktatási tréning hétköznapi csicskaságról, 1. rész

4 lépés, ha valami nem úgy megy, ahogy szerinted kéne, de fogalmad sincs, hogyan kéne reagálni.

A gyengébbet hibáztatni veszélytelen. Az erőset veszélyes. Az erősebb a gyengébbet hibáztatja. A gyengébb is a gyengébbet hibáztatja. A gyávák között így teljes az összhang.

A nyavalyás jogvédők szoktak mindenkit áldozathibáztatással vádolni. Hát dehogy hibáztatod te az áldozatot, csak ő tehet róla, na.

De ahogy a "nemi erőszak történt" szókapcsolat hallatán nem tudsz az ég világon semmit a konkrét esetről (és mégis azonnal az jut eszedbe, hogy a szoknya biztos rövid volt), úgy a lecsúszott hajléktalan és kisemmizett trafikos láttán sem tudsz semmit a konkrét történetről - mégis azonnal őrá kened.

És ne gyere nekem statisztikákkal, mert egyet sem tudsz, és ha tudnál, akkor sem tudod, mégis mi a halált számolnak bele és milyen módszerrel.

A helyzet az, hogy elbaszták a brandinget.

Hogyan is élhettünk nélküle?

Holnap törvényt hoznak, hogy nem lehet kézen állva hallgatni egyetemi előadást.

Logikus, nem? Hiszen nem is lehet kézen állva kibírni. Nem lát tőled a mögötted ülő. Nem tudsz jegyzetelni. Valakire ráeshetsz. Megsérülhetsz. A tantestület méltósága… Csak úgy ömlik majd belőled a sok lehetséges indok. Te magad keresed a szabálynak az indoklást.

Mert mi történne, ha holnap egy diák kézen állva akarná végighallgatni az „Árvízvédelmi szabályozás 1912-től 1989-ig Bulgáriában” című előadást?

• Hát, először is legnagyobb valószínűséggel pofára esne 7 perc után. Erre nem kell szabály.
• Ha valaki nem látna tőle, az arrébb ülne, vagy beszólna. Esetleg meglökné - vissza az 1-es pontra.
• Jó eséllyel kiröhögnék a picsába.
• De ha tanítottál már, akkor tudod, hogy a legvalószínűbb, hogy valaki ledob egy hideg, nedves aranyhalat a nadrágja szárán.

Mert a diák már csak olyan, hogy elintézi maga. Még nem tudja, hogy meg kell várni, míg kiszáll a hatóság, törvényt hoz rá a parlament – és onnantól kurvára meg van védve hasonló szörnyűségektől.

Mert mi a fészkes, retkes, búbánatos fasznak kell erre egy kibaszott TÖRVÉNY. Egyáltalán: szabály?

 Ezt egy teljesen indokolatlan macskás gif, mert nem volt kedvem illusztrációt keresni. De akár azt is betilthatjuk, hogy kicsi, szőrös állatok tudatmódosító szerek hatása alatt mozgóalkatrészes hangszereket vagy zeneszerű zaj kibocsátására használt egyéb eszközöket működtethessenek

A Stockholm-szindróma egy túlélési stratégia.

Túlélési.

Stratégia.

A "szindróma" szó félrevezető. A Stockholm-stratégia akkor rendellenesség (nem célravezető gondolkodásforma és magatartás), ha olyankor alkalmazzuk, amikor nem is vagyunk túszul ejtve. Ha lenne kiút.

...avagy (mondd utánam) PRE-CE-DENS

Nem véletlenül vannak autoriter zsarnokok meghúzatva a pre-ce-den-sek-kel... A precedensteremtés a legjobb módja annak, hogy egy egész társadalommal elsajátíttassuk a csicska-gondolkodást, anélkül, hogy mindet laposra kéne verni, vagy halomra lőni.

Emlékeztek még Patira?

Tőle tudtuk meg, hogy ha valakinek tönkre akarod tenni a belső motivációját (depressziót akarsz előidézni), annak a legbiztosabb módja nem az, hogy folyamatosan támadod, hanem ha csak olyankor támad, ha próbálkozik valamivel. Akkor egy idő után magáévá teszi azt a világnézetet, hogy inkább nem is akar semmit csinálni, akkor nem bántják. És úgy is marad, onnan már nincs visszaút. Nem fog kivirulni és vígan patkánykodni tovább, ha a támadásnak vége. Soha.